Forrás: Magyar Hírlap

Álláspont

A washingtoni Freedom House most kiadott országjelentése szerint Magyarország a szabadság hona, ahol korlátlanul érvényesülnek a polgári és a politikai jogok. Mintaország lettünk. Mától nemcsak a melegeknek, nekünk, a többségieknek is van okunk a büszkeségre. Köszönettel tartozunk az Amerikai Egyesült Államoknak.

A Freedom House független szervezet. Legalábbis az önmeghatározása szerint. A pénzt többnyire az amerikai kormánytól kapja, de ez nem számít. Az igazgatótanács tagjai vezető amerikai kormányzati tisztségviselők, de ez sem számít. A Freedom House függetlenségét semmi sem veszélyezteti, hiszen általános tapasztalat, hogy aki fizet, az sohasem diktál. (Vagy mégis?) A függetlenség további garanciája, hogy a tanácsadók között volt kommunistákat és az SZDSZ-szel szimpatizáló független személyiségeket találunk, így a Magyarországról kialakított kép objektivitását semmi sem zavarja.

Ebben az országban a hatalomgyakorlók szerint az Alkotmánybíróságnak is igazodnia kellene az MSZP és az SZDSZ által megfogalmazott elvárásokhoz. Bárándy Gergely MSZP-s képviselő – a Mazsihisz támogatását maga mögött tudva – a gyalázkodást és a gyűlöletbeszédet kívánja bűncselekménnyé nyilvánítani. A zsidó hitközség szerette volna elérni, hogy a valamely kisebbséghez tartozó akkor is pert indíthasson személyiségi jogai védelmében, ha úgy véli, hogy nem személyében, hanem egy csoport tagjaként sértették meg. Miután az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek ítélte ezeket a zavaros törekvéseket, Bárándy Gergely és a Mazsihisz elnöke mélységes megdöbbenésének adott hangot, Suchman Tamás pedig a bíróság hiányos történelmi ismereteiről beszélt, és hatvan éve elhurcolt édesanyja naplóját ajánlotta a bírók figyelmébe. A szocialista politikus annak ellenére a Mazsihisz alelnöke, hogy korábban párttársai – az állam és az egyház szétválasztásának jegyében – ellentmondást nem tűrő hangon követelték, hogy politikusok ne tölthessenek be egyházi tisztségeket. Suchman Tamástól származik legújabb kori történelmünk egyik jellemző mondata, mely szerint nem az akkor éppen a vezetése alatt álló szervezet korrupt, hanem a világ…

A szabadság hazájában természetesen ünnepelni is lehet. A hét végén ünnepelték saját másságukat és bátorságukat a homoszexuálisok, a transzvesztiták és a transzszexuálisok. A korábban a melegbüszkeség napjának tartott utcai vonaglásból mára a melegméltóság napja lett. (Annyit jegyzünk meg halkan, hogy a szerénység ebben az esetben indokolt volt.) A rendőrség tett egy tétova kísérletet a melegfelvonulás megakadályozására, de hamar megadták magukat, miután azt olvasták a Népszabadságban, hogy a betiltó határozat “mindenkit sértett, aki ellenzi, hogy polgártársait a Dunába öljék…” Ráadásul a vonulásnak “most már múltja van, hagyományai vannak. A jogállam pedig nem tűrheti, hogy a hagyományok között a rasszista csőcselék válogasson” (Révész Sándor, 2008. június 13.). Ezek után a rendőrség mozgástere ugyancsak leszűkült. Közben a médiumokban szereplők egy része a melegekkel szembeni idegenkedést a zsidók állítólagos utálatával próbálta magyarázni.

A Nagy Ünnep megnyitó rendezvényén a legképtelenebb ötlettel Lévai Katalin, az Európai Parlament szocialista tagja állt elő, szerinte már az iskolákban fel kell világosítani a gyerekeket a homoszexualitás mibenlétéről, hogy később toleránsak legyenek. A képviselő logikájából kiindulva a jövőben az anális szex hívei teljes joggal kérhetik szokásaik nyilvános legalizálását, iskolai tananyaggá tételét. Egy mindenféle diszkriminációtól mentes világban ugyanis mindenkinek mindenhez joga van. A korlátlan szabadság maga a beteljesült liberalizmus. Lévai azt is hangsúlyozta, hogy elfogadhatatlan, hogy a zsidókkal kapcsolatban bárki is világméretű összeesküvést, a melegekkel kapcsolatban pedig devianciát emlegessen. Az MSZP-SZDSZ-kormány egyik volt államtitkára, a köztudottan homoszexuális Szetey Gábor Meleg Közéleti Díjban részesült. Szerinte “ennek az országnak minden szempontból, hozzáállás, gondolkodás, cselekvés szempontjából is változnia kell” (Népszabadság, 2008. július 4.).

Az ünnepélyes megnyitót követő napon a bátrak és a mások végigvonultak az általuk választott útvonalon. A Meleg Méltóság Menetét nem mindenki fogadta örömmel, itt-ott elszabadultak az indulatok, amin nincs semmi csodálkoznivaló egy olyan országban, amelyik a kormányzattól sújtott területnek minősül, és ahol a kormánytagok tevékenysége gyakorlatilag kimerül a nem létező antiszemitizmus és nácizmus elleni harcban, miközben a jogkövető magatartást gyakorlók megvédésére az állami szervek képtelenek.

A menet végén Lévai Katalin rendőrautóban hagyta el az Ötvenhatosok terét, és elképesztőnek nevezte a Budapesten uralkodó lincs- és pogromhangulatot, emiatt Brüsszeltől kér majd segítséget. Sajnálatos atrocitás érte Horn Gábor SZDSZ-es politikust is, aki soha nem titkolta magyar- és keresztényelleneségét. Ettől függetlenül Horn Gábort is megilleti a méltó bánásmód: felelősségre vonása csak jogállami keretek között történhet.

A hétvége eseményei mindenkit megerősíthetnek abban, hogy egy megosztott és társadalmi-gazdasági válsággal küszködő országban óriási felelősséget vállal magára az, aki az embereket az alig lakható főváros sivár és gondozatlan utcáira viszi.

Tóth Gy. László

Comments are closed.