Forrás: NOL

Népszabadság * Petri Lukács Ádám * 2008. július 7.

Szombaton a rendőrség képtelen volt biztosítani mindazok demokratikus jogait, akik ünnepelni kívántak. Polgárokat – akik egy bejelentett demonstráción szerették volna szabadságukat, méltóságukat megélni, s örömükben osztozni mindenkivel, aki erre kedvet érez – kövekkel és Molotov-koktéllal támadtak meg.

Budapest fiatal (és elődjénél jobb arcú, civilizáltabbnak tűnő) rendőrfőkapitánya érezhette már pár hete, hogy nem tud megbirkózni a rábízott feladattal, erre utalt, amikor mondvacsinált okokból nem akarta megadni az engedélyt a felvonulásra. Már ekkor világosan látszott, hogy hadilábon áll a jogállam normáival.

Ám, hogy semmit nem ért sem a felelősségéből, sem a közegből, ahol szolgálnia e magas poszton megadatott, az az események után derült ki, amikor azt bírta nyilatkozni, hogy “a demokrácia miatt” “nem tudták teljesen megakadályozni a rendbontásokat”.

Meglehet, Tóth kapitánynak már azért is mennie kéne, mert nem tudta szavatolni a jogkövető polgárok biztonságát a széljobboldali csürhével szemben. Ha nehezen is, de elképzelhető persze, hogy a rendvédelmi szakma szabályai szerint történt minden, kitűnő rendőri munkát láttunk szombaton, ám különböző szerencsétlen vis maiorok sorozata miatt ennek ellenére úgy alakult, hogy szolgálatukat teljesítő rendőrök sérültek meg, rendőrautókat gyújtottak fel, és békés ünneplők tucatjait ért fizikai inzultus.

Az bizonyos azonban, hogy nem óvhatja a törvényes rendet az, aki szerint a törvényes rend eredményes védelmének a demokrácia a gátja.

Elvárható lenne, hogy a rendőrség olyan professzionálisan végezze szakmai feladatait, hogy bárki atrocitások nélkül élhessen alapjogaival és megakadályozza a törvényszegést, agressziót. Elvárható lenne, hogy a büszkeség napja ne váljon sokaknak a szorongás és a szégyen napjává. Ehhez azonban alapkövetelmény, hogy a rendőrség illetékesei megértsék és evidenciaként kezeljék azt, amire emberjogi civilszervezetek hívták fel a figyelmüket a demonstráció előtt néhány nappal: (…) “Az elmúlt évek tapasztalatai alapján szükségesnek tartjuk, hogy a rendőrség, amelynek alkotmányos feladata az állampolgárok alapvető jogainak és személyes biztonságának védelme, fokozottan ügyeljen a Meleg Méltóság Napján a felvonulók testi épségére, biztonságára, emberi méltóságuk tiszteletben tartására. A jogállami intézményeknek különleges felelősségük van abban, hogy minden állampolgár számára világossá tegyék: a Magyar Köztársaságban minden személy egyenlő és sérthetetlen méltósággal bír, illetve azonos védelem illeti meg jogainak zavartalan gyakorlása érdekében.”

Kétségkívül egyre silányul az a közeg – Magyarország -, ahol a fenti megállapításoknak alapvetésekként kéne hatniuk.

Hiszen egy olyan országban történik mindez, ahol magukat demokratáknak tételezők mondják azt, hogy “provokáció és önmutogatás” az efféle demonstráció, megkerülve azt az igazságot, hogy legalább addig mindenképp szükség van ilyen közösségi ünnepekre, amíg az civil kurázsit kíván, amíg különböző életmódkultúrák, személyes identitások nyugodt egymás mellett élése az elsöprő többség által nem elfogadott – s persze utána is az örömért magáért.

Egy olyan országban történik mindez, ahol Suchman Tamás szocialista országgyűlési képviselő úgy véli, hogy neki nyilvános diskurzust kéne folytatnia a Magyar Gárda nevű paramilitáris, rasszista szervezettel.

S persze a szombati indulatokat kiváltó bajok között ott van minden tekintélyével a magyar jobboldal vezetője is, aki eltűri a hétköznapi fasizmust, valódi eréllyel nem zárja el tőle magát és pártját, ide-oda egyensúlyozó, szavazatóvó politikájával nem húz áthatolhatatlan karantént “modern néppártja” és a náci agresszorok közé.

Pedig a helyzet úgy áll, hogy nem csupán az országnak, hanem személyesen neki is, önbecsülésének és a pártjának is hozna, ha tenne néhány olyan lépést, amellyel végleg elvágja a közlekedést, közeledést a Fidesz és a szélsőjobboldal között.

A Fidesz lehangoló politikájától függetlenül természetesen a kormányzó szocialistáké az elsődleges felelősség, hogy megállítják-e azt a folyamatot, amelynek jellemzője, hogy természetes rutinná válik nemzeti ünnepeken és a széljobboldal által sérelmezett demonstrációkon a város szétverése.

S persze úgy kéne mindezt véghez vinni, hogy a demokráciát és a jogállamot ne akadálynak, hanem mozgatóerőnek lássák.

A szerző újságíró

Hirdessen Ön is az ETARGET-tel!

Comments are closed.