Forrás: Heti Válasz

Súlyos zavargásba torkollott a szombaton megtartott Meleg Méltóság Menete. A tudósítások szerint az ellentüntetők összecsaptak a rendőrökkel és több politikusra is rátámadtak. Kollégánk az utcai háborút megelőzően nézett szét a “barikád” mindkét oldalon. Michnai Attila riportja.

Nyuszika miért sírsz?- Mert megvert a farkas. Tavaly, tavalyelőtt és az idén is megyek…!

A két nő, az idősebb negyven fölötti, a másik legalább egy tizessel fiatalabb, a Moszkva térnél száll be a metrókocsiba a jókora, szivárványszínű becsukott ernyővel. Szájukat dacosan összeszorítva, még egymás tekintetét is kerülve próbálnak nem venni tudomást az utazóközönség méregető pillantásairól, hogy azután a Deák térnél láthatóan megkönnyebbülve sodródjanak a tömeggel a mozgólépcsők felé.

Odafönn fél háromkor még semmi jele a készülő demonstrációnak, egyentrikóba bújtatott diáklányok toborozzák a csellengő külföldieket háromezer forintos, nyitott autóbuszos városnézésre, a várható extra látványosságokról szót nem ejtve. Pedig a rendőrség láthatóan teljes erővel kivonult. Annyian vannak, hogy a demonstrálóknak a régi buszpályaudvar mögött drótkerítésekből kialakított kialakított gyülekezőhelyét is alig találni. Azután ismerős kerékpáros húz el mellettem “közbiztonságra veszélyes személy” feliratú pólóban: Tomcat méri fel éppen a terepet. A rendőrök átnéznek rajta.

Úgy háromnegyed háromkor vagy húszan érkeznek a Bazilika felől, az elkerített, újságíróktól hemzsegő rész felé tekintgetnek: “Azok volnánk mi?” Negyed négy felé Lévai Katalin EU parlamenti képviselő jön egyedül, napszemüvegben; nem mosolyog, amikor a fotósok hada körülveszi. Horn Gábor is befut. Azután egy keleti típusú textil fejfedőt, földig érő fehér ruhát viselő férfi érkezik, nyakában szövött zöld stóla, kezében kettős bronzkereszt és egy jókora biblia. – Katolikus pap vagyok és meleg – nyilatkozza. Provokációra gyanakszom.

Két kigyúrt, tetovált, rövidhajú férfi társaságában nagydarab, elomlóban lévő formájú, hófehér, ám igencsak rövidecske ruhában, erősen kifestett hölgy nyilatkozik egy tévétársaságnak a kerítésen kívül. Ránézésre nem lehet megállapítani, hogy éppen kinek a nevében. Némi zavar a sajtóregisztrációnál, azután civil ruhás nyomozóktól rendőrségi pecséttel ellátott sajtós kitűzőt kapunk, amit a hatóság ” a saját felelősségére” figyelmeztetéssel a későbbi oszlatásoknál is respektál. Nem úgy persze a repülő tárgyak, és amikor egy félig rágott almacsutka fejen talál, irígykedve méregetem a felkészültebb kollegák bukósisakjait. De most még rend van, egy teherautó platójáról Szetey ex-államtitkár mondja a megnyitót az állvány híján a ponyvatartó vasról ügyetlenül elé belógatott mikrofonba. A náci idők visszatérésével riogatja a megjelenteket, szerinte a sorrend a következő lesz: romák, zsidók, melegek, azután a fogyatékosok, majd akiknek nem tetszik a nézése.

Elég a félelemből és a gyűlölködésből! – jelenti ki, valamint, hogy Magyarországon változásra van szükség, amire ő jelenleg nem sok esélyt lát. Ezért is hagyta el a kormányt, az országot. Borízű hang ordít közbe valamit érthetetlenül torzan a teherautó túloldalán, a rendőri erők mozgásából ítélve egyszerű eset, hamar elhallgattatják. Azután ismeretlen férfi szónokol hosszasan, alig hallhatóan – nem éri föl rendesen a mikrofont. Annyi kivehető szavaiból, hogy neki a Magyar Gárdával van a legnagyobb baja, meg, hogy szerinte akár a heterók is lehetnek furák, csupán nézőpont kérdése az egész.

Végre elindul a menet, elől a zenét harsogó teherautó, jobbról sisakos, pajzsos rendőrök sora, balról afféle védő szekér-bástyaként a tizenkét rendőri teherautó egymás után pár centire. A zömében jóarcú, teljesen hétköznapi külsejű felvonuló között csak imitt-amott tűnik fel egy-egy kamerának, fényképezőgépnek való csemege, grimaszoló, feltűnősködő, provokatívan viselkedő, kihívóan öltözött figura. Ők lesznek azután az olaj a tűzre, az első számú célpontjai a menetet kisebb csoportokban, de főként egymagukban kísérő, magukból láthatóan erősen kikelt ellentüntetőknek. A szinek után nevezhetnénk az eseményeket akár a rózsák háborújnak is, belül a pink, kívül a fekete, emitt a szirmok, amott pedig minha a tüskék dominálnának.

Először csak ordibálás, szitkozódás kíséri a menetet, dacára az utat szegélyező kerítésen belül és kívül egyaránt fedező szándékkal vonuló sisakos, pajzsos rendőröknek. Azután a Liszt Ferencről elnevezett téren gyűlésező “Rendszerváltó Fórum” vonalába érve a nyomósabb érvek, úgyis mint a büdös tojások, és éréshez közelítő állagú szabadföldi paradicsomtermés is szárnyra kelt. Az Oktogonnál a rendőrök által a hajítótávolságon kívül tartott, magukat az egészséges nemi identitás terjesztése, védelmezése ügyében a frontvonalba szólítók harsány “Mocskos buzik” szövegezésű szavalókórusa fogadta a menetet, amit egy ideje, és azután a továbbiakban végig a bélsár jellegzetes, átható szaga lengett körül, nyilván az ellendemonstrálók valamilyen vegyi trükkje folytán. Még a menet indulásakor ugyanis aktivistáik apró csomagokat osztogattak a sajtó képviselőinek, aminek tartalmára csak otthon volt idő fényt deríteni. A hátsó részén jókora barna elszineződéssel átitatott férfi alsónemű, valamint a homoszexuálisok elképesztően mértéktelen promiszkutását taglaló kisérőszöveg ugyanis a férfiszerelem bizonyos kellemetlen fiziológiai következményeire próbálta felhívni a figyelmet.

Az Oktogon után a menet érkezésével egyidőben az ellentüntetők is megjelentek minden egyes becsatlakozó utca lezárt torkolatában. Szavalókórus, hajigálás, néhány frappánsan végrehajtott hatósági földrevitel volt az ismétlődő eseménysor, hogy azután a Köröndnél hosszabb időre leálljon a vonulás. A Hősök tere felöli csatazaj, a lángok és a felszálló füst, a levegőben köröző két rendőrségi helikopter látványa a riporterek egy részét előrevonzotta, hogy azután a menet közben megváltoztatott útvonalú demonstrálóktól elszakítson bennünket. A téren komolyabb csata nyomai, öklömnyi kockakövek, útjelző fémkarók és egy letört – nyilván rendőrségi jármű – tükre hevert szanaszét. A keményebben ellenálókat eddigre már kiszorították a térről, a rendőrök is szusszanhatnak egy keveset, a tojással megdobált kamerás furgonjuk előtt egymást fényképezik, készül a hadi szuvenír. Azután a sűrű cseppekben hullani kezdő eső elől hazafelé indulok, gyalog vissza a lezárt Andrássy úton, egészen az Emkéig, mert a kőrúti forgalmat is leállították.

Az Oktogonnál a házasságkötő terem előtt násznép szerencsétlenkedik a vasrácsok és a fal között hagyott szűk területen, még örülhetnek, hogy a rendfenntartók nem nézték őket ellendemonstrálóknak.

Michnai Attila, [email protected]

Heti Válasz Online – 2008.07.06.

Comments are closed.