Forrás: Heti Válasz

Muzsikus körökben ma a Rádiózenekar a fő téma. Fantasztikus teljesítménye a Wagner-napokon, és az együttes sorsa, amelyről Boldoghy Kummert Péter nagybőgőművészt, az MR zenei együtteseinek új menedzserigazgatóját kérdezzük.

– Nem tartja furcsának, hogy a főnökeitől engedélyt kell kérnie, hogy válaszolhasson, ha a saját zenekaráról kérdezik?

– Egyáltalán nem, ez minden nagy cégnél így természetes. Én amúgy is mindig az egyeztetés híve vagyok.

– Leírhatom még egyáltalán, hogy a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vagy már csak így mondhatom: MR Szimfonikusok? Ettől az “MR”-től sokan falra másznak.

– Nincs igazuk, ez maradi felfogás. Az MR erős márkanevet képvisel az egész világon, mindent, ami a Magyar Rádió része, ami a céget jelképezi. Így a zenekart is. A BBC név például senkinek sem fáj.

– Vérbeli menedzseri gondolkodás. Hol tanulta?

– Van közgazdászdiplomám is. Meghívásos pályázat útján kerültem a Rádióhoz. Aktív muzsikusként engem ugyanazok a gondok zavarnak a zenekar életében, mint a kollégákat. Az a vád pedig nem érhet, hogy karmesteri ambícióim volnának.

– Van egy főállása az Operaházban, nem is akármilyen, hiszen szólamvezető bőgős. Van egy saját sikeres csellóegyüttese. Miért kellett a Rádió? Küldetéstudata van?

– Muzsikusként felelősséget érzek a magyar zenei életért. Nem tudni, meddig tartható, hogy Budapestnek több hivatásos zenekara van, mint Londonnak: kilenc. Az MR Szimfonikusok nagy értéket képvisel, és szeretném, ha élre kerülne a versenyben. Kapunk rá esélyt. Előremenekülünk.

– Hogyan?

– Tanulmányoztuk az európai rádiózenekarok működését. A célok, amelyekért ezeket az együtteseket a múlt században létrehozták, részben megszűntek, részben megváltoztak. Egy rádió elsődleges feladata, hogy műsorokat sugározzon. Ha zenéről van szó, egy zenekar nem tud az olcsó és remek CD-felvételekkel versenyezni. Új feladatokat kell meghatározni. Ugyanakkor ha az MR nyertes lesz a digitális műsorszórásra kiírt pályázaton, hatalmas lehetőségek nyílnak meg előttünk.

– Mire gondol?

– Változott a technika, a minőség, előttünk a teljes zenekari repertoár, hogy újra felvegyük. Az MR Szimfonikusok elsősorban rádiózenekar, és csak másodsorban hangversenyzenekar. És ne felejtsük, miénk a legnagyobb közönség. Azokat a koncertjeinket, amelyeket az Európai Rádiók Szövetsége is átvesz – egyre több ilyen lesz -, hatmillióan hallgatják! Az építkezéshez pedig kidolgoztunk egy hosszú távú stratégiát.

– Sokak szerint inkább rombolás folyik. Pártállástól függetlenül parlamenti képviselők tiltakoznak, az együttesek jövőjéért aggódnak. Joggal, hiszen a kórustagok harmadát már szélnek eresztették. Hogyan lehet kisegítőkkel ugyanazt a minőséget produkálni, mint korábban?

– A képviselőket sajnos nem tájékoztatták kellőképpen, és a menedzsment nem is kapott rá esélyt, hogy eloszlassa a tévedéseket. Egy koncert művészi színvonalát nem az határozza meg, hogy mely muzsikus van állásban, és melyik kisegítő, hanem az, hogy az adott szólamot a lehető legmagasabban kvalifikált zenész játssza-e. A Fesztiválzenekar is rengeteg kisegítővel dolgozik – többen épp az MR Szimfonikusok tagjai.

– Mindig ez a válasz, pedig a kórus-zenekar összehasonlítás nem igazán sportszerű. Egy énekkar esetében még döntőbb, hogy menynyire összecsiszolt hangokból áll.

– Megnyugtatok mindenkit, a 48 tagú MR Énekkar továbbra is ugyanaz a világszínvonalú kórus marad, amely eddig volt. Az MR Szimfonikusok és az MR Gyermekkórus is.

– Azt is hallani, hogy a menedzsmentben tombol a dilettantizmus, a szervezést meg káosz jellemzi. Olvasta az internetes fórumokat?

– Persze, de nem nagyon érdekelnek, mert tudom, hogy a következő évad tervét meglátva minden muzsikus meg fog nyugodni. Minden változás konfliktusokkal jár. Márpedig itt Dohnányi óta nem volt ilyen léptékű reform.

– Kicsit nagyképűen hangzik…

– Lehet, de tény. És hadd tegyem hozzá: húsz éve nem volt függöny mögötti belső próbajáték, amelyen a zenekari tagok tudását egy független zsűri megmérte volna.

– Most lesz, szeptemberben.

– Szándékaink tisztességesek: a zsűriben csak olyan szaktekintélyek kapnak helyet, akiket maguk a muzsikusok választottak. Nem lesz benne rádiós. Én sem leszek benne.

– De a próbajátékra példátlan módon külsős zenészek is jelentkezhetnek. Mondta is, amerre járt, hogy “Gyertek a rádióhoz, érdemes, lesz hely, lesz pénz.” Csodálkozik, hogy félnek a zenészei?

– Nincs mitől tartaniuk. Senkit sem teszünk az utcára, a próbajátéknak nem lesz munkajogi következménye, nem is lehet. De fel kell állítanunk a zenészeink között egy minőségi sorrendet. Különben is, ha valaki jól játszik, mitől kellene félnie? Olyat nem mondhattam, hogy lesz hely, mert az MR vezetése nem gondolkodik az álláshelyek bővítésén. Ha valaki rosszul játszik, mert nem gyakorol, megszégyenülhet, ez igaz. Sajnálom. Ha jobb nála egy külsős, az tényleg kínos. Nem történik semmi, de legalább gondolkodjunk el rajta közösen, hogy mi az oka.

– Elgondolkodnak, aztán hipphopp, mondjuk a Dohnányi zenekar tagjai ülnek a rádiózenekari székeken, és Hollerung Gábor a karmester…

– Erről én is hallottam… Hadd ne kommentáljam.

– Ön volt az egyik koronatanú az Operaház menesztett főigazgatójának, Győriványi Ráth György karmesternek a munkajogi perében – Győriványi mellett. Talán neki készíti a helyet? Vagy a jövő szezon karmesterei közül Kollár Imrének, esetleg Kesselyák Gergelynek?

– Senkinek nem készítem. Fischer Ádám után egyelőre nem gondolkodunk fő-zeneigazgatóban. Az énekkarhoz a karnagyi, a zenekarhoz az első karmesteri posztra még ebben a hónapban kiírunk pályázatot. Ősszel az énekkar és a zenekar minden fellépés után értékelni fogja a karmestert, karnagyot, és végső soron a művészek beleszólhatnak, kikkel akarnak együtt dolgozni. Ilyenre Magyarországon még nem volt példa. Európában igen.

– A Wagner-napokon hallhattuk, hogy nem kell ide próbajáték, ez a zenekar fantasztikusan jó.

– Boldog vagyok! Ez bizonyítja, hogy a Rádiózenekar képes akár magasabb színvonalon is muzsikálni, mint a Fesztiválzenekar vagy a Nemzeti Filharmonikusok, csak jelenleg nincs abban a pénzügyi és presztízshelyzetben, mint két, államilag jobban támogatott versenytársa. Ugyanakkor figyelemre méltó, hogy az új évadban a Magyar Rádió művészei több hangversenyt adnak, mint a másik két zenekar.

– Feleannyi pénzért…

– Sajnos kevesebb mint feleanynyiért. Örülnék, ha az egy főre jutó állami támogatás tekintetében is esélyegyenlőség volna a három nagy versenytárs zenekar között, annál is inkább, mert jövőre az MR zenei együtteseit – a rádiónak köszönhetően – többen hallhatják majd, mint az összes magyar zenekart együttvéve.

– Az MR 900 millió forintot kapott az Országgyűléstől együtteseinek működtetésére. Állítólag ebből csak 700 milliót kaptak meg az elmúlt szezonban. Hol a többi pénz?

– Az MR évente több mint egymilliárd forintot költ a zenei együtteseire. Évekig 700 millió forintot kapott az országgyűléstől, 2008-ban ezt az összeget 900 millióra emelték. Azok, akik kívülről szeretik számon kérni az úgynevezett “eltűnt” pénzeket, mindig megfeledkeznek a közvetett költségekről. Nem olyan időszak jön, amikor elvesznek, hanem olyan, amikor adnak.

– És mi erre a biztosíték?

– Az, hogy elfogadták az évadtervet. Több mint háromszáz koncertje lesz művészeinknek a nagy szimfonikus hangversenyektől a kamarakoncertekig. Ötvenkét hangversenytermi fellépésünk lesz. Több koncert, több helyen, jóval izgalmasabb műsorokkal. Ez az évad sokba kerül. Rábólintottak.

– Nehezen. A többi zenekar már el is adta a koncertjegyeit.

– Igaz, de kemény munka áll mögöttünk. Viszont olyan évadtervet hoztunk össze, amire büszkék lehetünk, és ami csattanós válasz lesz minden kétkedőnek.

– A háromszáz fellépés tényleg sok, de a harmada kamarakoncert, és ott van a zeneakadémiai diplomakoncerteken való közreműködés – ez kétségtelenül újdonság.

– Megállapodást kötöttünk a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemmel, kilenc vizsgakoncertet vállaltunk. Ez szép gesztus a fiatal zenészek felé. Akik a zenekarban ülnek, még emlékezhetnek, milyen nehéz a diplomára összehozni egy ütőképes csapatot. Megjegyzem, több muzsikusunk professzor a Zeneakadémián. Ami a kamarakoncerteket illeti, a legjobb zenészeink majd maguk választhatják meg, hogy mit, hol, kikkel szeretnének játszani. Ezért is szükség van a belső meghallgatásra.

– Elképzelése szerint évek múltán óvodákban, iskolákban, kávéházakban, múzeumokban és bevásárlóközpontokban is fellépnének az MR Szimfonikusok művészei. Nem méltatlan ez az ország egyik legrangosabb zenekarához?

– Mitől lenne méltatlan az adófizető polgárok előtt játszani? Inkább megtiszteltetésnek kell venni. Ahogy egy jótékonysági koncerten való fellépést is. Ez misszió. Közszolgálat. Alázatot kíván. Tudjuk, hogy a koncertek hallgatósága fogy. Mi tényleg szeretnénk közönséget építeni. Ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez. És fontos a műfaji sokszínűség is. Bach vagy a Csillagok háborúja zenéje ebbe épp úgy belefér, mint Szentpáli Roland nekünk komponált trombitaversenye, vagy a Parsifal – hogy a jövő évadból hozzam a példákat.

– Képesek lesznek egyik nap Bee tho vent, másik nap filmzenét, ne tán dzsesszt, harmadnap Wagnert vagy kortárs zenét játszani, ama tőr együttesekkel pódiumra lépni, ahogy a terveikben olvastam?

– Ez a zenekar? Amelyik felvette a Sorstalanság zenéjét? Nagy előnye, hogy nincs beskatulyázva. Óriási lehetőségek állnak előttünk. Van ugyebár óriási médiahátterünk. Ki fogjuk használni, hogy az MR mostantól valóban “édes gyermekének” tekint bennünket.

– És ez a gyermek mikor fog újra felnőni?

– Már a jövő szezon óriási előrelépés lesz. Két-három év múlva pedig sokan irigyelni fognak bennünket.

Devich Márton, [email protected]

8. évfolyam 26. szám, 2008.06.26

Comments are closed.