Forrás: Népszava

Nagy a valószínűsége, hogy akik ismerik a Hegedűs a háztetőn című musicalt, többségükben nem tudják, hogy ez eredetileg egy Marc Chagall festmény címe. Remélem, hogy a kép ügyében tájékozatlanok közül sokan látták a Duna televízión a kitűnő francia dokumentumfilmet, amelynek ugyancsak egy festménye adta a címet: “Oroszországnak, szamaraknak és másoknak”.

Elsősorban azért kitűnő ez az 52 perces dokumentumfilm, mert a festmények olyan elképesztő gazdagságával ajándékozta meg a nézőt, amilyent akár a Chagallért rajongó műértők sem láthattak így együtt. S a képek mellett maga a festő beszélt még sokat és érdekeset önmagáról, Vityebszk zsidó közösségéről, ahonnan világhódító útjára indult, arról is szólt, hogy nem szereti a kubista kockákkal operáló kortársait, a maga művészetét inkább a realitások és látomások harmóniájának gondolta. Egyébként a címben szereplő “szamarak” miatt sem kellett senkinek sem megsértődni, a festményein látható jámbor tehénkék, szamarak és kecskék közül, főleg az utóbbiakat a maga jelképeként ábrázolta. Egy ideig, amikor a háború kitörése miatt odahaza ragadt Oroszországban és a forradalom idején be akarták vonni, az akkor harcos absztrakt irányzatokat követő képzőművész-vezérkarba, de ezt a közösséget sem vállalta, visszatért Franciaországba, majd a nácik elől – sok más világhírűvé lett kortársával együtt – Amerikába menekült. Aztán végső lakhelyre lelt a francia Rivierán, Vance-ban. Munkássága jelentőségéről talán Pompidu elnök szólt a legeredetibben, mikor átvették a párizsi Opera menyezetére festett freskóját: “Amíg ez a kép nem volt ott, nem is vettem észre, hogy az Operának kupolája is van”.

Bernáth László

Comments are closed.