Forrás: hirszerzo.hu

Végre megélhettük, hogy tudásunkat gyakran felülírja a vágyunk valami megoldás iránt, de hiába szeretnénk, egy társadalmi problémára nem ad választ egy új kütyü. Még akkor sem adna, ha létezne, és egyszerűbb így, hogy nincs is.

Holló Jánosnak nehéz gyerekkora volt, de tapasztalatait – némi kamaszkori drogozás után – jó cél érdekében hasznosította, és Amerikában kidolgozta az elektromágneses rezgés mérésén alapuló droglátó készüléket, mellyel bárkiről több méteres távolságból meg lehet állapítani, van-e a szervezetében kábítószer. A tudást nem tartotta meg magának, hazatért vele, és “droglátóját” hirdetni kezdte, mint a kábítószer-ellenes harc egyik új, megelőzést segítő eszközét.

Holló Jánosnak profi honlapja van, rengeteg információval, ami épp elég zavaros ahhoz, hogy az ember ne értse, miközben olyannyira tudományos, mint amikor orvosunk tájékoztat minket, tehát hinni lehet benne. A honlap kicsit rejtőzködő, hiszen “hazánkban is megtelepedtek azok az érdekcsoportok, amelyek a drogozás fenntartásában érdekeltek”, viszont kreatív, egy hónapos kampányt, sajtótájékoztatót ígér, és közben több városban szórólapoznak, matricáznak is a készülékről Holló munkatársai.

Érdeklődik is sok-sok ember: például középiskolai kollégiumban dolgozó tanár szeretné a készülékkel ellenőrizni a diákokat, van, aki éjszakai klubjának bejáratára szerelné fel a droglátót, míg mások egyszerűen lefasisztázzák a feltalálót.

Magam is furcsán reagálok: a sajtótájékoztatóra küldött meghívóját idegesen olvasom, nem tudok mit kezdeni az egésszel, elmenni eszemben sincs, bosszant maga az ötlet, hogy másokat tudtuk nélkül ilymódon ellenőrizhessen bárki, de a megoldást én sem tudom. Végül – félmegoldásként – jelzem, hogy a levél kéretlen, spam, máskor hagyjanak békén. Nem teszik, de azért néhány ismerősömnek továbbítom levelüket, hogy ők is lássák, milyen furcsaságok vannak mostanság.

A sajtótájékoztató után örömmel olvastam, hogy mindez kamu történet volt. Holló János feltaláló a Kék Pont Alapítvány szüleménye, és a kampányt is ők szervezték. Az elmúlt egy hónapban a honlapnak több mint tizenegyezer látogatója volt, és 117 jelentkező a készülék tesztelésére. A droglátó készüléket egy tévé-távkapcsolóból, egy régi mikrofonból és egy pingponglabdából barkácsolták össze.

*

A kékpontosok kampánya figyelemre méltó, és nem csak addig, amíg a “megvezetésről” szólt, hanem az azt követő tájékoztatás is profi. Végre megélhettük, hogy tudásunkat gyakran felülírja a vágyunk valami megoldás iránt, de hiába szeretnénk, egy társadalmi problémára nem ad választ egy új kütyü. Még akkor sem adna, ha létezne, és egyszerűbb így, hogy nincs is.

A hamis készülék kampányának önleleplezését a Kábítószerellenes Világnapra időzítették az ötletgazdák. Azonban még ekkor sem sikerült kimozdítaniuk a drogügy állami szereplőit saját koreográfiájukból: a minisztérium közzétett egy igen rövid szakmai anyagot, valamint programokat ajánlott országszerte, emellett meg kitüntetéseket osztogatott, hiszen erre való az ünnep.

A Nemzeti Drogmegelőzési Intézet ingerküszöbét sem érte el az akció, miközben nyitóoldalukon két éves anyagokat is olvashatunk. A sajtó egy része a médiahekkről írt, csupán felszínesen megemlítve annak célját.

Magam azt gondoltam, a világnap, a kampány és az egyébként dögunalmas uborkaszezon együttesen alkalmasak lehetnek arra, hogy polémia kezdődjön, hogy beszélhessünk arról, miért is szeretnénk droglátót, mitől félünk, kit, miben, hogyan korlátoznánk, egyáltalán reális vágy-e a kábítószermentes (erőszakmentes, betegségmentes, stb.) társadalom, ha egyszer azt mi, különböző értékek, vágyak köré rendeződő emberek alkotjuk. Úgy tűnik, tévedtem, bizonyos problémákról nálunk sokaknak egyszerűen kínos beszélni.

A drogosok vesztesek, ráadásul önhibások, körülöttük/rájuk/belőlük szerveződik a bűnözés, hát, mit is lehetne tenni ezzel. Ugyanígy van a hazai HIV-pozitív emberekkel: sem a december elejei AIDS-napon, sem azon kívül nincs elég szó róluk, hiszen ők is drogosok, no meg melegek, legrosszabb esetben pedig meleg drogosok.

Ebbe az önvédő közönybe tör be néha, hogy gyerekünk barátja furcsa lesz , aztán kiderül, hogy drogfogyasztó, hát jól eltiltjuk tőle, ami tökéletes megoldás. Vagy lányunk-fiúnk érzi úgy, hogy meleg, és elsősorban nem az előtte álló elfogadási, társkeresési problémáktól féltjük, hanem a testéből kilógó csövekkel látjuk a halálos ágyán. Ezen ingerek előtt pedig boldogan eszünk-iszunk, és kizárunk mindent, ami vidámságunkat csökkentené. Hiszen úgyis megvan a magunk baja, miért érdekelne másé.

*

Pedig jobb lenne nem baj mentén meghökkenni, elszakadni a struccpozíciótól, és előre gondolkodni. Egyedül persze ez nehezebb, de a közbeszéd, a vita segíthetne. “Kékpont Holló János” beszélgetni kíván, és ha az álarc levétele után csak annyian olvassák el az új honlapot, mint a régit, és annyian írnak újra, mint korábban, már sokat elért .

A kékpontosok jó ötlete és annak kreatív megvalósítása fontos lépés. Jó lett volna, ha más szereplők (pl.: ombudsman, pedagógus szakmai szervezetek) is beszálltak volna, de lehet, hogy Holló úr ehhez nem volt elég provokatív. Előfordulhat, hogy egy másik Holló János tényleg bizonyít a távirányítós pingponglabdájával, mi pedig boldogok leszünk, mert megvan a megoldás. Én inkább több kampányt szeretnék, és nem a fűben kushadó, hallgató szakembereket, szülőket.

Virág Tamás

Comments are closed.