Népszabadság * Kácsor Zsolt * 2008. június 27.
Kép: Móricz Simon
A hortobágyi pusztán található Tuba-tanyán tavaly ősszel huszonöt éves osztálytalálkozóra gyűltek össze a Debreceni Egyetem Kossuth Lajos Gyakorló Gimnáziumának 1982-ben érettségizett diákjai. Az egykori gimnazisták ma már többgyermekes asszonyok és erejük teljében lévő férfiak, akikből vállalkozók, közgazdászok, politikusok, újságírók, orvosok, kutatók, jogászok, tanárok lettek. A tanyasi vacsorán raguleves gőzölgött előttük az asztalokon, később sült kacsák, libák és malacok kerültek elő az izzó kemencéből, majd előbukkantak a feledésből a diákcsínyek, kamaszkalandok és halálos szerelmi drámák emlékei is.
Az osztálytalálkozón ott ült Porcsin Zsolt újságíró, a Hajdú-bihari Napló című megyei napilap egykori főszerkesztője, aki jelenleg a Basahalom Boulevard nevű internetes közéleti és médiakritikai blog szerzője is. Blogját ma már a cívisváros szinte minden közéleti szereplője ismeri, sőt az országban is egyre ismertebb, hiszen az Index internetes újság heti rendszerességgel szemléz belőle a portál főoldalán.
Porcsin Zsolt ugyanis olyan szerepet tölt be Debrecen közéletében, amitől jelenleg sok médium ódzkodik: nem elkendőzni akarja a közvéleményre tartozó problémákat, hanem rámutat a vélt anomáliákra, nevükön nevezi a szóba jöhető felelősöket és igazi kérdéseket tesz föl nekik. Komolyan veszi a sajtónak a mindenkori politikai hatalommal szemben alkalmazott kritikai és számonkérő funkcióját, valamint a szuverén véleményalkotáshoz való alkotmányos jogát.
Talán ez lehet az oka annak, hogy a pusztai tanyán tartott osztálytalálkozón volt egy ember, akivel az újságíró blogger a köszönésen kívül nem sok szót váltott, holott annak idején az egyik legjobb barátja volt az osztályban. Ez az ember Kósa Lajos, aki ma Debrecen polgármestere, a Fidesz alelnöke és parlamenti képviselője.
A basahalom.hu portálra névtelenül beíró, acsarkodó, gyűlölködő és a fórumot sok esetben antiszemita megjegyzésekkel bombázó hozzászólók gyakran azzal vádolják a szerzőt, hogy „Kósa-fóbiája” van, mert nem bírja elviselni a városvezető sikereit.
Ezen a megjegyzésen az újságíró nagyot nevet.
– Lajossal én sokáig jóban voltam – meséli -, az érettségi után a kapcsolatunk évekig megmaradt. De 1998-ban ő polgármester lett, én pedig a megyei napilap főszerkesztője, és akkor megszaporodtak a nézeteltéréseink. Debrecenben sokan azt hírelték, hogy „narancsos” újságot fogok csinálni a megyei lapból. De nem ez történt, mert igyekeztem független és szókimondó újságot csinálni. Szerintem ugyanis az nem normális állapot, ha egy városvezető pártpolitikus és egy pártoktól független napilap főszerkesztője mindenben egyetért.
Már az egyetemi évei alatt is – magyar-történelem szakra járt Debrecenben – dolgozott lapoknak, majd 1989-ben került a megyei napilaphoz. Előbb gyakornok volt, később rovatvezető, főszerkesztő-helyettes, majd a szerkesztőség irányítója.
– Első hallásra egyszerű programot hirdettem az újságnál: nálunk nincsen bratyizás – emlékezik vissza. – Nem dörgölőzünk a hatalomhoz, a politikai és gazdasági élet vezetőihez. Nem fogadunk el ajándékokat cégektől, nem vitetjük magunkat nyaralni, és nem leszünk a szócsöve senkinek, sem kormánypárti, sem ellenzéki oldalon. Ez a program konfliktusokat szült, amit az olvasók érdekében tudatosan vállaltam.
A főszerkesztőt 2002-ben távolították el az újságtól – ma sem tudni, hogy miért. A lap vezetője, Szabó Miklós az ezzel kapcsolatos kérdésre hat évvel ezelőtt azt nyilatkozta a Népszabadságnak: „Az ügyvezető igazgató engem kiadóvezető-főszerkesztő munkakörbe helyezett, és ezzel egy időben a főszerkesztő elnevezésű munkakört megszüntette. Az összevont kiadóvezetői és főszerkesztői poszt által hatékonyabban működhet az újság.”
Porcsin Zsolt szerint baj van, ha a politikusok elfeledkeznek arról, kik és miért küldték őket a városházára. Baj van, ha a vezetők csalhatatlannak érzik magukat, és ha a bírálat jogával élő polgárokat ellenségként bélyegzik meg. Az ilyen helyzet kialakulásában pedig nagy szerepe van a sajtónak – vélekedik.
– Ebből a szempontból Debrecenben nem különb a helyzet, mint az ország legtöbb nagyvárosában – magyarázza. – Itt, akárcsak másutt, a helyi médiát ketten uralják: a külföldi kézben lévő megyei napilap, és a közpénzekből is támogatott önkormányzati sajtóportfólió. Az egyiket csak a bevételek maximalizálása érdekli, a másikat pedig a permanens politikai propaganda. S mivel a céljaik eltérők, könynyen kiegyeznek egymással.
Azt javasolja: Debrecent vessük össze a tőle hetven kilométerre lévő Nagyváraddal, amelynek a lélekszáma ugyanakkora, mint a cívisvárosé.
– Debrecenben egy napilap van, Váradon öt, amiből kettő magyar nyelvű – teszi hozzá. – Egymás konkurensei mind, tehát naponta megküzdenek az olvasókért. Ugye nem kell részletezni, hogy a polgároknak hol van nagyobb esélyük az sokrétű tájékozódásra?
Porcsin Zsoltnak azonban másra sincs esélye: az elhelyezkedésre.
Hiába van mögötte több, mint két évtizedes szakmai múlt, ő ma Debrecenben nem talál munkahelyet a médiában. Igaz, nem is nagyon van olyan médium a cívisvárosban, ahol képes lenne dolgozni. Árulkodó jel, hogy amikor egy debreceni cég tulajdonosát arra kértem, mondjon pár mondatot Porcsin Zsoltról, a vállalkozó szívta a fogát:
– De nem lesz ebből baj? Tudod, hogy én ezért fekete pontot kaphatok.
Kitől, kérdeztem, mire az a válasz érkezett:
– Ne mondd, hogy nem ismered Debrecent.
Szerencsére akadt, aki mert beszélni.
– Zsolt nagyszerű újságíró és rendes, becsületes ember – mondta Tóth Csaba, a Hajdú-bihari Napló sportrovatának vezetője. – Nem arról van szó, hogy ő volna a Mr. Perfect, de az újságíráshoz úgy ért, mint kevesen. Debrecenben még sincs állása. Talán az a baj vele, hogy rendelkezik két olyan dologgal, amivel nem sokan: szakértelemmel és tartással.
Jászberényi Attila, egy debreceni reklámügynökség vezetője még egyetemi hallgatóként ismerte meg Porcsint, jó húsz éve.
– A könyvtárban ültünk, odakint esett, és a lyukas mennyezeten egyszer csak elkezdett ömleni befelé a víz – meséli. – De a tömegből csak ketten pattantunk fel vizet lapátolni. Porcsin volt a másik.
Jászberényi szerint barátja egyik legnagyobb erénye a témaérzékenység és a naprakészség.
– Otthon van az internetes újságcsinálásban – teszi hozzá -, úgyhogy nagyon sajnálom, hogy partvonalra került.
Az internetes felkészültség meg is hozta a maga sikerét: a Basahalom Boulevard a tavalyi Golden Blokk-verseny Klipszemle fordulójában országos kategóriagyőzelmet ért el, a Budapest és megyei jogú városok kategóriájában pedig országosan harmadik helyezést kapott. Kár, hogy a blogírásból nem lehet megélni – Porcsin Zsolt ugyanis egy fillért sem kap érte. Holott családos ember: angoltanár feleségével két kamasz fiút nevelnek. A blogger alkalmi szerkesztői és szakértői munkákból él, s heti egy alkalommal óraadó a Kodolányi János Főiskolán.
A cikk megírására készülve természetesen meg akartam kérdezni Kósa Lajos polgármestert is, arra kérve, mondjon pár mondatot egykori barátjáról. A válasz rövid volt és velős: nem.
