Forrás: Heti Válasz

Államilag támogatott ingatlanspekuláció fenyegeti a lósport kulcsfontosságú helyszíneit Budapesten, miközben a Nemzeti Vágtán felbuzdult fővárosiak kegyeiért tucatnyi magánlovarda verseng. Jelképvita után tények a magyar lósport helyzetéről.

Felkavarta a lósport körüli állóvizet a Geszti Péter által szervezett Nemzeti Vágta. A magyar lovas hagyományok ötletes újjáélesztésének kikiáltott rendezvényről a Heti Válaszban először Fabricius Gábor reklámszakember, majd Jankovics Marcell fejtette ki véleményét. Akár provinciális giccsparádénak, akár tiszteletre méltó hagyományőrzésnek tartjuk a Vágtát, annyi bizonyos: évtizedek óta először megint érdekessé vált a kívülállók számára a lósport. Lovas nemzet-e még a (fővárosi) magyar? Hogyan csempészhető be a ló a betonrengeteg lakóinak életébe?

A Hősök terén vágtázó lovak láttán óhatatlanul is eszünkbe juthatott: a versenynek talán stílusosabb keretet adott volna az egykori Ügető, melynek helyét Budapest legnagyobb bevásárlóközpontja foglalja el. Az 1933-as átadásakor Európa egyik legkorszerűbb versenypályájának számító Ügető sorsa intő jel a budapesti lósport másik három, egyelőre még megmaradt hagyományos helyszíne számára. A 12 hektáros területet 1998-ban adta el az állam a francia Bouygues cégnek hárommilliárd forintért. Az Aréna Plazát végül az izraeli Plaza Centers építette fel a 2004-ben bezárt versenypálya helyén. Az Ügetőből nem maradt más, mint a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal által védetté nyilvánított bejárat és a tribün középső része, valamint néhány új, a hely múltjára emlékeztető szobor a plázamonstrum előterében. A vételárat az eredeti megállapodás szerint jórészt a Kincsem Park felújítására, illetve új tribünjének felépítésére költötték. Az államnak így nem sok haszna volt az Ügető eladásából, de legalább azzal érvelhetett: soha ennyi közpénz nem jutott volna a lovi fejlesztésére. Ám ez az érv is semmivé foszlott azután, hogy alig három év elteltével a Kincsem Parkot is a bezárás fenyegeti.

Rárakják a lakatot?

A Kincsem Park (korábbi nevén Galopp) az állami tulajdonú Nemzeti Lóverseny Kft. kezelésében áll, amely a Magyar Lóversenyfogadást Szervező (MLSZ) Kft.-vel együtt évi 700-1000 milliós veszteséget termel a tulajdonos magyar államnak. A két cég – egyelőre utolsó – magánosítási kísérlete 2008. március 10-én bukott el. A privatizációs kiírásban megpróbálták garantálni a pálya és a lóverseny megmaradását: tízéves elidegenítési tilalmat írtak elő az ingatlanra, és évi 110 kötelező versenynap megtartására kötelezték volna a nyertest. A pályázaton végül egyetlen jelentkező indult: Winkler Márton bőrgyáros, az alagi tréningpálya egyik felének tulajdonosa. Az üzletember 2,45 milliárd forintot ajánlott a Kincsem Parkért, átvállalta (volna) a cég ötmilliárdos adósságát, és fejlesztési ígéreteket tett, igaz, cserébe a pálya területének harmadát leválasztotta volna.

Mivel a Kincsem Park 84 hektárját előzetesen 18,6 milliárd forintra becsülték, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőnél (MNV) túl alacsonynak találták az árat, és eredménytelennek nyilvánították a privatizációs kiírást. (A 18 milliárd realitása attól függ, hogy mire használják a területet; galopp- és ügetőpályaként az ár irreálisan magas, inkább építési telekként értelmezhető.) Winkler a kudarc után azzal vádolta a kormányt, hogy annak célja a lovi felszámolása. A Magyar Hírlapnak felidézte, hogy személyesen találkozott az ügyben Veres János pénzügyminiszterrel: “A találkozón azt kérdeztem Veres Jánostól: pénzügyminiszter úr, mi lesz a sorsa a lóversenynek? Mire Veres annyit mondott: Winkler úr, rárakjuk a lakatot!” Veres a történetet hülyeségnek nevezte, és cáfolta, hogy a kormány a lóversenyzés megszüntetését tervezné.

A kudarcos magánosítási kísérlet után az MNV Zrt. négyféle forgatókönyvet készített. Az egyik a lovi bezárását tartalmazta a két érintett cég felszámolásával, két másik változat az újabb privatizációt ajánlotta. Az államnak anyagilag a Kincsem Park bezárása és ingatlanként történő értékesítése lenne a legkedvezőbb, de a tanulmány szerzői szerint “egy ilyen döntés nehezen kommunikálható”.

Koszorú a bronzlónak

A forgatókönyvek napvilágra kerülése után a vagyonkezelő a szokásos választ adta: nincs szó felszámolásról, pusztán minden lehetséges változatot végig akartak gondolni. A Kincsem Park működése az idei évre – a szokásos pénztelenség és bizonytalanság mellett – garantáltnak tűnik, de a beépítési szándék nyilvánvaló. A Hungexpo közelsége miatt a telek túlságosan értékes, a pletykák már jó ideje egy kongresszusi központ, illetve wellness-szálló építéséről szólnak. Közben megszerveződött a civil ellenállás is: a Fábry Sándort szóvivőjévé választó Magyar Ügető Futtatók Egyesülete tiltakozása jeléül megkoszorúzta az Ügető helyén álló lószobrot. A szervezet tagjai leszögezték: nem szeretnék, ha pár év múlva a Kincsem Parkban is csak bronzlovak maradnának. Az egyesület javasolta, hogy az ingatlanspekulánsok távol tartása érdekében a területet hagyják állami tulajdonban, csak a kezelői jogot adják el egy szakmai szervezetnek.

Csak hajszállal biztosabb az 1878-ban alapított Nemzeti Lovarda, ismertebb nevén a Tattersall jövője. A Kerepesi úti lovasközpont valaha szerves egységet alkotott a szomszédos Ügetővel. Az Aréna Plaza felépítése óta a Tattersall fölött is körözni kezdtek a keselyűk. Az ingatlan értéke 6-7 milliárd forint körül lehet, és a környék gyors tempóban épül át. A Tattersall megszüntetéséről 2007-ben már született döntés – akkor úgy tervezték, hogy a funkciót kiköltöztetik a gödöllői Szent István Egyetem tulajdonában lévő Dóra-majorba, a területet pedig eladják. A Tattersall azonban egyelőre haladékot kapott, és kezelője a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) egyik háttérintézménye, a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal lett. Továbbra is itt készülnek fel az öttusázók a versenyekre, a szakképzést viszont még 2006-ban megszüntették. A Tattersallnak két fedett lovardája van, 1932-ben épült főépülete a korai modernizmus értékes alkotása. Aggasztó jel, hogy az FVM a közelmúltban a tárcaközi egyeztetések során megfúrta a főépület védetté nyilvánítását.

Magánszámok

Ugyanígy járt el az 1933-ból származó Hidász utcai lovarda tulajdonosa, a Honvédelmi Minisztérium (HM) is. A pasaréti volt hadapródiskolához tartozó telken álló fedett lovardát 2005-ben a HM egyszer már fel akarta számolni, de civil és szakmai összefogással sikerült megmenteni. A Hidász utcát azóta a lovardamentők által létrehozott Pasaréti Lovas Hagyományőrző Kht. üzemelteti. A jövő azonban bizonytalan: a volt hadapródiskolát még idén privatizálni fogják, és eladják a lovardát is, arra hivatkozva, hogy közös telken áll a többi épülettel. Nyilvánvaló, hogy a telken előbb-utóbb lakóparkot fognak felhúzni. A lovarda megmaradására azonban némi garanciát jelent, hogy az értékes modernista épület fővárosi védelem alatt áll, és a kht. 2011-ig érvényes szerződéssel rendelkezik. A HM és az FVM viselkedése a műemléki védelemmel kapcsolatban sokatmondó – a magyar kormányzati szervek tulajdonképpen előkészítik a terepet az ingatlanbefektetőknek, és kiveszik a lósportot védők kezéből az egyik leghatékonyabb eszközt.

A három veszélyeztetett budapesti helyszín mellé negyedikként meg kell említeni az egyedülálló természeti adottságokkal rendelkező alagi tréningpályát Dunakeszi határában, melynek vitatott jogi helyzetéről lapunk is beszámolt (Heti Válasz, 2008. január 31.). A tréningpálya fele 2005 óta a már említett Winkler Márton tulajdonában van, aki ügető- és galoppversenyek megrendezésére is alkalmassá tenné a területet. A Kincsem Park bezárása esetén ez maradna az utolsó versenyzésre alkalmas pálya Budapesten. Winkler a fejlesztéseket a terület egy részének “sportcélú” létesítményekkel történő beépítéséből finanszírozná. A telep másik felét, az egyelőre még állami tulajdonú, védett istállókat és a nyári pályát a Kincsem Parkkal együtt fogják értékesíteni.

A lósport állami kézen lévő zászlóshajóit elnézve a helyzet reménytelennek látszik. Pedig szó sincs arról, hogy a lovaglás kiment volna a divatból, vagy csak a hagyományokat jobban őrző vidékeken virágozna. Az országban több mint 160 lovarda működik, többségében magánvállalkozások – lovasklubok, egyesületek üzemeltetésében -, és akkor még nem beszéltünk a néhány lóval dolgozó, családias hangulatot nyújtó helyszínekről. Szinte minden agglomerációs településen van lovarda, helyenként több is. A fővárosban is több mint egy tucat magánlovarda jött létre az elmúlt években-évtizedben. Lovastanfolyamoktól nyári lovastáborig, túrázástól a gyógylovagoltatásig vagy bértartásig nincs olyan szolgáltatás, amit Budapest határain belül ne lehetne megtalálni. Egy-két helyen még házi versenyeket is tartanak. A magánszféra kielégítő működése azonban csak részben nyújt kárpótlást azért, hogy a magyar lovassport legnagyobb múltú helyszínei hamarosan az enyészeté lehetnek.

Bábolnai csetepaták

Zajlik a Bábolna Mezőgazdasági Zrt. felszámolása, igaz, a kiemelt nemzeti kincsnek számító ménesbirtokot elvileg nem temetheti maga alá az állami gazdaság összeomlása, mivel 2001-ben a génbankként nemzetközi jelentőségű arab és angol telivér ménest, illetve a kastélyt leválasztották a birtokról, és külön céggé szervezték Bábolna Nemzeti Ménesbirtok Kft. néven. Valami még sincs rendben: tavaly év elején a Kincstári Vagyoni Igazgatóság (KVI) zártkörű pályázatot írt ki a terület vagyonkezelésére. Amikor a kiírás ténye napvilágra került, a KVI először elzárkózott a nyilatkozattól, majd eredménytelennek nyilvánította a pályázatot, amiben a helyi tiltakozásnak is szerepe lehetett. A Magyar Nemzet információi szerint a ménesbirtok magánkézbe adásáért a legerőteljesebben lobbizók egyike a település polgármestere, Horváth Klára szocialista országgyűlési képviselő volt. 2008 januárjában eltávolították a ménesbirtok 2006-ban Széchenyi-díjjal kitüntetett, szakmai tekintéllyel bíró ügyvezető igazgatóját, Rombauer Tamást. Május 26-án Medgyasszay László kereszténydemokrata országgyűlési képviselő interpellációt intézett Veres János pénzügyminiszterhez. Medgyasszay tudomása szerint a dióspusztai angol telivér ménes vezetését lefejezték, a ménesbirtok elveszíti működésének alapjait, és az sem biztató, hogy a lovas szakiskolát fenntartó alapítvány élére Horváth Klárát nevezték ki. Veres János interpellációra adott válaszát az Országgyűlés elutasította.

Zsuppán András, [email protected]

8. évfolyam 25. szám, 2008.06.19

Comments are closed.