Forrás: ÉS

Tényleg tisztelem Révész Sándort, hogy ezúttal is (Ki légyen antiszemita?, ÉS, 2008/24.) – akár minden írásában – a valóság hű értelmezésére törekszik. Most azonban, amikor felvetésében az antiszemitizmus és a filoszemitizmus mint pozitív és negatív előítéletes gondolkodások egy tőről fakadnak, számomra éppen a valóság szól közbe. Amely a konkrétumok makacsságával kérdezi, elhanyagolható különbség-e a történelmi tapasztalás, miszerint az antiszemiták nem csekély hányada előítéleteitől vezettetve végfejleményként a másik – a történések fokozataiban sorolva – leminősítését, megbecstelenítését, kirablását, legyilkolását “vállalja fel”, ugyanakkor a zsidó-filoszemita érzületű társaink minden emberélet tiszteletét vallják (keserű jóérzéssel: antiszemita már gázosított nem antiszemitát, fordítva viszont…).

Úgy vélem, még egy szerény megjegyzés, érdemes lenne végiggondolni, valóban politikai eszme-e az antiszemitizmus, illetve ne fosszuk-e meg ettől a rangtól? – a megközelítést részleteztem: Kettős (magyar-zsidó) önazonosság és az antiszemitizmus, Népszabadság Online, 2007. nov. 19.).

Fekete György

Élet és Irodalom

52. évfolyam, 25. szám

Comments are closed.