Forrás: Heti Válasz

Hillary Clinton kampányának felfüggesztésével hivatalosan is megkezdődött az amerikai elnökválasztási küzdelem a republikánus John McCain és a demokrata Barack Obama között. Kettejük csatája fogja eldönteni novemberben, hogy merre tart a jövőben a világ vezető hatalma.

Még a legmerészebbek sem jósolták volna meg a mostani felállást egy éve, amikor John McCain és Barack Obama egyaránt esélytelen volt a saját pártjában. A republikánus vezetés a korábbi New York-i polgármestert, Rudy Giulianit futtatta abban a reményben, hogy szeptember 11-e még mindig eladható politikai célokra. Katasztrofális kampánya után Giuliani, félve, hogy korrupciós ügyei napvilágot látnak, visszalépett. Massachusetts állam volt kormányzóját, a kiváló gazdasági szakembert, Mitt Romney-t a folyamatos véleményváltás tette hiteltelenné. Ekkor került előtérbe a már leírt John McCain arizonai szenátor, aki kikezdhetetlen jellemével, a függetlenek közötti népszerűségével megfelelő ellenfélnek tűnt a demokratákkal szemben.

Bár McCain a “reagani forradalom közkatonájának” vallja magát, jelölését a konzervatívok bizalmatlanul fogadták, mert úgy érzik, a szenátor elárulta őket. Az adócsökkentés ellen szavazott, állami pénzből kívánja támogatni az őssejtkutatást, nem akarja alkotmányban rögzíteni, hogy a házasság egy férfi és egy nő szövetsége. Nem felejtik el azt sem, hogy ő volt a Bush-féle “liberális” bevándorlási törvényjavaslat egyik szószólója. McCainnek tehát úgy kell manővereznie, hogy mozgósítsa a vallásos, konzervatív bázist, de ne veszítse el független szavazótáborát sem. Segíthet rajta, ha vonzó, fiatal, energikus alelnökjelöltet keres, annál is inkább, mert 72 éve, fizikai és szellemi állapota többekben aggodalmat kelt.

Barack Obama olyan politikai tehetség, aki emberöltőnként egyszer bukkan fel – vallják még ellenfelei is. A kiváló szónoki képességekkel megáldott szenátor rocksztároknak kijáró népszerűségnek örvend, az új nemzedék benne látja karizmatikus vezetőjét. Tapasztalt politikust, nem rocksztárt jelölünk – mondták ezzel szemben a Demokrata Párt Hillary Clintont támogató vezetői. Obama aztán szervezőkészségben, alulról építkező kampányban, az internet hathatós felhasználásával felülmúlta a legyőzhetetlennek hitt Clinton-gépezetet.

Obama legnagyobb feladata most pártjának összekovácsolása a Clintonnal folytatott megosztó kampány után. Hillary Clinton múlt hétvégén kénytelen volt támogatásáról biztosítani a Demokrata Párt jelöltjét, és erre kérte híveit is. Cserébe Obama segít majd Clinton 30 millió dolláros kampányadósságának kifizetésében. Az alelnökjelöltség kérdését egyelőre sikerült elodázni, bár a Clinton-stáb világossá tette, hogy a szenátor szívesen venné a felkérést. A furcsa párosnak sok előnye lenne – a női szavazatok biztosítása, a fehér munkásosztály megnyerése -, a kormányzást azonban megnehezítené Hillary Clinton és exelnök férjének állandó jelenléte. És ha Obama a politikai megtisztulás jegyében akar tevékenykedni, akkor legkevésbé sem kívánatos, hogy napvilágra kerüljenek Bill Clinton utóbbi nyolc évének vitatott üzletei és politikai kapcsolatai.

Az Egyesült Államokban a republikánusok hagyományosan konzervatív, a demokraták liberális értékeket vallanak. A republikánusok az egyén szabadságát és felelősségét hangsúlyozva kis létszámú, bürokrácia nélküli kormányt kívánnak működtetni, a fiskális fegyelem hívei, és adócsökkentéssel akarják a gazdaságot ösztönözni. A demokraták a középosztály és az alsóbb rétegek szószólóiként az állam felelősségéről és a kormány kiterjesztett szerepvállalásáról beszélnek, aminek költségeit a gazdagok adóinak megemelésével kívánják előteremteni. A demokraták legfontosabb mostani kampányígérete a mindenki számára elérhető egészségbiztosítási rendszer bevezetése.

A novemberi választás kampánystratégiája még nem körvonalazódott, de az már világos, hogy John McCain a nemzetbiztonsági szempontokat fogja előtérbe helyezni. Hosszú katonai és politikai pályáját akarja szembeállítani ellenfele tapasztalatlanságával. Obama az ítélőképesség fontosságát hangsúlyozza, és megpróbálja úgy lefesteni McCaint, mint a hibás Bushkormányzás folytatóját, aki gazdasági recesszióba és felelőtlen háborúba sodorná az országot. Ez nem rossz kiindulópont akkor, amikor az amerikaiak nyolcvan százaléka elégedetlen a jelenlegi irányvonallal.

John McCain osztotta a neo kon zerva tí vok imperialista törekvéseit, amikor támogatta Bush iraki háborúját, bár annak kivitelezését többször is bírálta. Nevéhez fűződik a csapatnövelés javaslata, ami tagadhatatlanul kedvező fordulatot hozott Irak stabilitásában. A republikánus elnökjelölt nem sietné el a kivonulást, sőt békefenntartóként tartós amerikai jelenlétet ígér a térségben. McCain, Izrael biztonságának elkötelezett védelmezője kemény megszorításokat helyez kilátásba Iránnal szemben, és nem zárja ki a katonai beavatkozást sem, ha Teherán nem hagy fel nukleáris kísérleteivel.

Obama az iraki háborút a kezdettől fogva ellenezte, mert az nemcsak óriási terheket ró az amerikai lakosságra, de elvonja a figyelmet az igazi ellenségről Afganisztánban vagy Pakisztánban. Mint mondja, Amerika nemhogy biztonságosabbá, de sebezhetőbbé vált az újjáéledt radikális iszlám csoportok megerősödése miatt. Mivel szerinte az iraki háborúnak nincs katonai megoldása, nemzetközi szervezetek és a környező országok bevonásával kívánná rendezni a térség problémáit. Beiktatása után tizenhat hónappal hazarendelné az amerikai csapatokat. A demokraták emellett azt ígérik, hogy a megszállottan csak a Közel-Keletre összpontosító George Bush után nem hanyagolnák el a világ többi válsággócát sem.

John McCain – 1936-ban a Panama-szorosban született magas rangú katonai családban – nagyapja és édesapja a haditengerészet admirálisa volt. Az ifjabb McCain is katonai akadémián szerzett diplomát. A vietnami háború kitörésekor jelentkezett a hadseregbe, és pilótaként számos sikeres szőnyegbombázást hajtott végre. Az észak-vietnamiak 1967-ben lelőtték a gépét, s hadifogságba került. Ismerve családi hátterét, propagandacélból felajánlották, hogy szabadon engedik, de McCain ezt elutasította. Öt és fél évet töltött a hírhedt “Hanoi Hilton” börtönben, és számos kínzást kellett elviselnie. 1973-ban szabadult. 1983-tól kongresszusi képviselő, 1987-től Arizona állam szenátora. 2000-ben már próbálkozott az elnökjelöltséggel, de vissza kellett lépnie George Bush javára. 2004-ben a demokrata John Kerry alelnökjelölti felkéréssel környékezte meg, ám ezt visszautasította. Két házasságában hét gyermeket nevelt, köztük egy Bangladesből örökbe fogadott kislányt. Második felesége, a feltűnően csinos Cindy egy sörgyár milliomos örökösnője.

Barack Obama – 1961-ben született Honoluluban. Apja kenyai ösztöndíjasként került a Hawaii-szigetekre, két év után azonban elhagyta családját. Szabad szellemű fehér anyjának második házassága következtében Indonéziába került, így Obama Jakartában kezdte iskoláit, majd visszatért Amerikába, ahol anyai fehér nagyszülei nevelték fel. Tanulmányait az ország elitegyetemein végezte: a New York-i Columbián politológiát tanult, majd a Harvardon szerzett jogi diplomát. Pályáját szociális munkásként kezdte Chicagóban, aztán ügyvédi gyakorlatot folytatott, később szenátorként lépett be a közéletbe. Országos politikai tevékenységbe 2004-ben kezdett, amikor Illinois állam szenátoraként a Kongresszus tagja lett. Obama két kislány apja, gyermekeit eddig nem használta fel a kampányban. Felesége, az ugyancsak jogász Michelle szókimondása nem feltétlenül segít a hagyományos női szerephez szokott amerikaiak megnyerésében.

Balla Eszter, [email protected]

8. évfolyam 24. szám, 2008.06.12

Comments are closed.