Forrás: Mazsihisz

Az idei június Nyíregyházán az emlékezések hónapja volt. Az emlékezésé és az emlékeztetésé. Nyolcadikán, vasárnap a Magyar Gárda tüntetett az 1920-as Trianoni Békeszerződésben rögzített országhatárok ellen, egy héttel később pedig a Holokauszt áldozataira emlékeztek a városi Holokauszt emlékműnél és a zsidó temetőben.

Az előző rendezvényt apróbb atrocitások, feszültség és szikrázó légkör, az utóbbit egyszerűség, sablonosság jellemezte, néhol a protokoll lélektelenségével.

A Magyar Gárda rendezvényével egy időben a Vitéz Klub Egyesület és a Zsutino Drom Roma Alapítvány (melyből egyesek persze a “zsidót” olvassák ki) ellendemonstrációt szervezett a Gárda rendezvénye közelében. Az ellentüntetők szerint Trianon mindenkinek fájdalmas, de a Gárda megoldásaiból nem kérnek. Tiltakoztak továbbá a rasszizmus, és a gyűlölet ellen is.

A Magyar Gárda jogi megítélésével bajlódjon a Magyar Köztársaság ügyészsége és bírósága. Természetesen a Trianoni Békeszerződés miatti nemzeti fájdalom érthető, bár ezen a jelenlegi demográfiai és nemzetközi jogi környezetben – valljuk be – lehetetlen változtatni. A Gárda tagjai az általuk fontosnak tartott célok érdekében tevékenykednek, mint a magyar kultúra ápolása, karitatív és szociális misszió támogatása, szervezése és a többi. Ez mind rendben van, a gyülekezéshez való jog a Gárda tagjait is megilleti.

Az azonban már nem érthető, hogy miért kell a Gárda tagjainak – ahogy az honlapjukon olvasható – rendvédelmi feladatokban részt vennie. Nem érthető, hogy miért van szükség a militarista megjelenéshez. A modern államokban ezekre a rendőrség és a katonaság szolgál.

Baj van a külsőségekkel is. Felesleges tagadni, mert a szándék nyilvánvaló. Egyértelmű a múlt századi, nyilas mozgalommal való tudatos, szellemi közösségvállalás, vigyázva arra, hogy nehogy a Büntető Törvénykönyv (Btk.) 269/B. §-ában rögzített, önkényuralmi jelkép használatának bűncselekménye megvalósuljon. A nyilaskereszt nagy nyilvánosság előtti használata a Btk. értelmében bűncselekmény, ezért a karszalagon más forma szerepel, de a tartalom ugyanaz. Sajnos azonban a magyar jogpozitivista megközelítésben a jog betűje és nem a szelleme számít. Az árpádsávos zászló nem önkényuralmi jelkép, és ez így van jól. Ahogy a zászló ma a szélsőjobb és a legnagyobb jobboldali párt rendezvényein megjelenik, ellenben a nyilas mozgalomra emlékeztet, és az 1940-es éveket idézi. Miért gond ez? Csak azért, mert ezeknek a lobogóknak az üzenete az, hogy nem bánjuk a Holokausztot. Rosszabb esetben: sőt… A Magyar Gárda nyíregyházi rendezvényén részt vett és Vass Albert verseket szavalt Tirpák György (FIDESZ) nyíregyházi önkormányzati képviselő is. Egy héttel később a politikus a Holokauszt emlékműnél helyezett el koszorút. Vajon hogyan lehet ezeket összeegyeztetni?

Egyik nap a roma embertársainkat “lemocskosdisznózó”, árpádsávos zászló árnyékában megtartott, nyilas szellemiségű rendezvényen veszek részt, egy héttel később a Holokauszt áldozataira emlékezek? Sehogy.

Ez nem más, mint szerecsenmosdatás és “mentsük a politikusi imázst” akció. Az önkormányzati Holokauszt megemlékezésen gyászbeszédet Sallai József, nyugalmazott főiskolai docens mondott. Beszédében hangsúlyozta, hogy “mindnyájunk számára újra és újra meg kell fogalmazni a holokauszt üzenetét, hogy folyamatosan hasson ránk, késztessen gondolkodásra, cselekvésre, megelőzésre. Nem elég tehát csak gyógyítani a sebeket, meg is kell előzni újabbak keletkezését.”

Sallai József ezután felhívta a figyelmet arra, “hogy a világban ezért előfordulnak idegenellenes pogromok, burkolt diszkriminációs és szélsőséges törekvések, sírrongálások, holokauszt-tagadók, és vannak még feltáratlan tömegsírok, amelyeknek halottai ma sem nevükkel jelölt fejfák alatt nyugszanak”.

Igen, a világban előfordulnak ilyenek, de példáért nem kellett volna ilyen messzire menni. Elég lett volna az egy héttel ezelőtti nyíregyházi eseményekre utalni.

A Holokauszt megemlékezés ezt követően a nyíregyházi zsidó temetőben folytatódott, ahol Kertész Gábor hitközségi elnök köszöntötte az egybegyűlteket, majd felolvasta a nyíregyházi gettósított zsidók jobb körülményekért könyörgő levelét. Ezt követően Frőlich Róbert főrabbi tartott gyászbeszédet, melyben felidézte a Holokauszt káros következményeit, az elvesztett hozzátartozókat, a csonka családokat, és hangoztatta, hogy nem helyes, ha mártírjaink emléke mindennapos politikai csatározások eszközévé válik.

A k”Él málé ráchámim és más imák Fekete László főkántor előadásában hangzottak el.

Forrás: Nyíregyházi Sófár

Comments are closed.