Forrás: Heti Válasz

A Pénzügyminisztérium az adójogszabályok 2007-es módosításába csempészte bele azt a passzust, amellyel – kaszinóüzemeltetés terén – monopolhelyzetbe hozta a Hajógyári-szigetre álmodott “kis Las Vegas” projektet. Ezzel be tel jesedni látszik az elmúlt öt év egyik legvitatottabb “ingatlanfejlesztése”, melynek során a politika rendre a beruházó Plaza Centers érdekei szerint cselekedett.

Az elmúlt hetekben egymást érik a Hajógyári-sziget déli harmadának fejlesztéséről szóló hírek – ám a tények jobbára a lényeg rovására szaporodnak. Tény például, hogy május végén a “hajógyári” befektetőként ismert Plaza Centers köreibe tartozó Álomsziget-Entertainment Zrt. nyerte el a Pénzügyminisztérium koncessziós pályázatát – így 2012 és 2032 között egyeduralkodó lesz az első kategóriás (értsd: legalább száz játékasztalos és ezer nyerőgépes) kaszinóüzemeltetésben, már ami Budapest és Pest megye területét érinti. A lényeg viszont az, hogy míg 2007 végéig a szaktárca egyetlen térségében sem segíthette elő szórakoztatómonopóliumok létrejöttét, 2008. január 1-jétől – a Plaza Centers kaszinós ütemtervéhez igazodva – a törvény az egyszereplős megoldásokat részesíti előnyben.

A Budapesten a Duna és az Arena plazák felhúzásával, valamint az Új Udvar bevásárlóközpont üzemeltetésével hírnevet szerzett izraeli ingatlanvállalat belső prezentációiban évek óta 2008. tavaszi-nyári dátum szerepel a “kaszinókoncesszió megszerzése” bejegyzés mellett. (A szerencsejátékról szóló törvény szerint ugyanis a kaszinóműködtetés állami monopólium; magántársaságok csak akkor léphetnek a piacra, ha – pénzügyminisztériumi pályáztatás után – koncessziót vásárolnak az államtól.) A PM a 2007-es adótörvény-módosítás keretében nyúlt bele a szerencsejáték-passzusokba, hogy egyes “tervezési-statisztikai régiókban” csak egy szereplőnek engedhesse át a kaszinóüzemeltetés jogát. A tárca még a 2008-as hatálybalépés előtt (tavaly december 22-én) ki is írta a Budapestre és Pest megyére vonatkozó “monopolkoncessziós” pályázatot, amit lényegében csakis a hajógyár-konzorcium nyerhetett meg.

Utóbbi állítást igazolja, hogy az óbudai kaszinó-, konferenciaközpont-, revüszínház-, jachtkikötő- és szállófejlesztéseket összefogó – Plaza Centersrésztulajdonú – Álom Sziget 2004 Kft. három hónappal ezelőtti taggyűlésén a résztvevők már a kaszinóműködtetés szervezeti kérdéseiről szavazgattak. A Globes nevű izraeli hírportál azt is tudni véli, hogy a húszéves koncessziós időszak további tíz évvel megtoldható, s hogy a koncessziós díj meghaladja majd a kiírásban szereplő évi 900 millió forintot – ám a részleteket csak a július-augusztusi szerződéskötés után ismertetik a felek. (A fenti információkkal igyekeztünk szembesíteni a Pénzügyminisztériumot, ám a tárca sajtóosztálya lapzártánkig nem élt a válaszadás lehetőségével.)

A kaszinóügylettel a kormány az utolsó akadályt is elhárította Mordechay Zisser vállalkozása elől. A Plaza Centers anyacégének alapítója korábban ugyancsak a Globesban tette fel a kérdést: “Miért is kellene Amerikába utazni azért az élményért, amit kétórányi repülőút után is elérhetünk, ha Las Vegast Magyarországra visszük?” Az álmok beteljesüléséhez a magyar állam 2003 óta nyújt segédkezet; néha törvénysértés árán is – például amikor a szigetdarabbal együtt a valamikori Alsó-Pannónia helytartójának emlékét őrző Hadrianus-palota tartós állami tulajdonú ingatlanként elkönyvelt maradványait is eladta a plázaépítőknek. A régészszakma okkal örült, hogy a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács – élve opciós jogával – két hete a feltárandó romok visszavásárlásáról döntött, ám a szigeteladás pénzügyi egyenlege ezzel még tovább romlott. A Plaza Centers ugyanis öt éve 4,6 milliárd forintért jutott hozzá az alaphangon is hétmilliárdot érő óbudai “Duna-közhöz” (lásd keretes írásunkat), s most az állam a Hadrianus-rom megvételével további egymilliárdot veszít – ráadásul a jövőben már nem a plázacégnek kell finanszíroznia a kaszinó- és hotelfejlesztésre egyébként is alkalmatlan terület kötelező régészeti feltárását.

Mindez azt jelenti, hogy az Álomsziget-ötlet is beleillik azon “ingatlanfejlesztések” sorába, amelyeknél a politika nem a közösségi érdekek képviseletére és az anyagi lehetőségek kiaknázására törekszik, hanem a befektető sorvezetőjét használja. E modell lényege, hogy bár az új városrész kialakításához szükséges döntéseket a helyi önkormányzat hozza meg, a helyhatóság és az állam alig részesül az ingatlanfejlesztés jövőbeni extrahasznából (miután a területet már a szabályozási terv véglegesítése előtt, értéktelenebb állapotában magánosították).

A Plaza Centers most azt ígéri, hogy 400 milliárd forintos fejlesztést hajt végre a szigeten; ez a budapesti zöldkedvelők kiszorulásával és a kaszinóturisták tömeges bejövetelével jár majd együtt. Mindezért, mint írtuk, nagyobb felelősség terheli a politikusokat, mint a gigászi játékmezőkben gondolkodó beruházót. Utóbbi már gyűjti is a társakat: az Álom Sziget 2004 Kft. fent idézett taggyűlési jegyzőkönyve szerint a kaszinóüzemeltetéshez nyugati szomszédunktól érkezik majd szakmai partner – a Casinos Austria képében.

Kormány-Plaza Centers “összeműködés” az Álomsziget-projektben

1. 2003. 2000-ben 7 milliárd forintra értékelték a Hajógyári Sziget Vagyonkezelő (HSZV) Kft. 66,79 százalékos állami tulajdonrészét, ennek ellenére a 2003. áprilisi – végül eredménytelennek nyilvánított – pályázaton csak 6,6 milliárdos limitárat határozott meg az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. A júliusban kiírt újabb magánosítási eljárásban már nem szerepelt minimálár – a szigetre tervezett kaszinó-élményparkról viszont hamar elszaporodtak a pletykák. A III. kerület egyik szocialista(!) alpolgármestere még az eredményhirdetés előtt jelezte az ÁPV-nek, hogy Óbuda a Margitsziget-szerű fejlesztés híve – vagyis nem ért egyet a Hajógyári-szigetre álmodott vigalmi negyed tervével. “Korrektebbnek tartanám a terület privatizációját az új szabályozási terv elfogadása után lefolytatni” – írta Szabó Magdolna alpolgármester. Hiller István kultuszminiszter szintén szóvá tette, hogy a HSZV – mai nevén: Álom Sziget 2004 Kft. – eladásával a Hadrianus-palota is “privatizálódna”, ehhez pedig nem járul hozzá. Ám hiába az ellenjavallatok, az ÁPV októberben eladta a 32 hektárnyi szigetrészt rejtő HSZV-cégdarabot a Plaza Centersnek – potom 4,6 milliárdért. A privatizációs szervezet elnökhelyettese ekkor az a Vásárhelyi István volt, aki – amellett, hogy az SZDSZ számvizsgáló bizottságának elnöke – korábban magáncégén keresztül a Plaza Centers beruházásainak előkészítésén dolgozott.

2. 2006. Noha a Főpolgármesteri Hivatal több ügyosztálya is a sziget “szerényebb, rekreációs” célú hasznosítását javasolta, a Fővárosi Közgyűlés MSZP-SZDSZ többsége a konferencia-, wellness-, kaszinóközpont hármasára épülő tervet tette magáévá. (A Tarlós István vezette III. kerületi önkormányzat szintén elfogadta a szabályozási tervet, amit a civilek helyi népszavazással igyekeztek megtorpedózni – a voksolás érdektelenségbe fulladt.)

3. 2007-2008. A Pénzügyminisztérium olyan konceszsziós pályázatot írt ki, amelylyel biztosítja, hogy 2032-ig csak a Hajógyári-szigeten üzemelhessen I. kategóriás kaszinó Budapesten és környékén. Vagyis Veres János tárcája bebetonozta a Plaza Centerst a hazai szórakoztatóiparba.

Bódis András, [email protected]

8. évfolyam 24. szám, 2008.06.12

Comments are closed.