Boldog, aki olvassa
A fenti cím egy hosszabb jézusi tanítás (Mt 24, 32-35) esszenciája, s egyben e rövid írás két fő témáját adja. Az egyik a múlt havi évforduló: hatvan évvel ezelőtt, 1948. május 14-én kiáltották ki a független Izrael Államot; a másik, hogy ismét megérkezett a nyár.
Az idézett igeszakasz közvetlen előzménye Megváltónk Jeruzsálem elleni panaszával kezdődik: „Jeruzsálem, Jeruzsálem, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek, hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, ahogyan a tyúk szárnya alá gyűjti a csibéit, de ti nem akartátok! Íme, elhagyottá lesz a ti házatok. Mert mondom nektek: nem láttok engem mostantól fogva mindaddig, amíg azt nem mondjátok: Áldott, aki az Úr nevében jön!” (Mt 23, 37-39) Amikor e szavakat követően a tanítványok büszkén mutogatták a heródesi templom impozáns épületeit, a Mester így szólt: „Látjátok mindezt? Bizony, mondom néktek: nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának.” (Mt 24, 1-2). Ez a prófécia erősen foglalkoztatta Pétert, Jánost és a többieket, ezért amikor szűk körben együtt voltak az Olajfák hegyén, megkérdezték Jézust: „Mondd meg nekünk: mikor lesz ez, és mi lesz a jele a te eljövetelednek és a világ végének?” Üdvözítőnk hosszan ismertette az utolsó idők eseményeit. Beszélt megtévesztő álkrisztusok és hamis próféták fellépéséről; háborúk, éhínségek és földrengések bekövetkeztéről; kegyetlen üldözésekről és az evangélium világméretű hirdetéséről. Utalt a Dániel próféta által megjövendölt pusztító utálatosság második beteljesedésére és a nagy nyomorúság szörnyűségeire. Kozmikus katasztrófákat követően feltűnik az Emberfiának jele az égen, és minden szem meglátja a dicsőségben visszatérő Jézus Krisztust.
Mindezek után mondta el a Mester a fügefáról vett példázatot. Érdekes, hogy bár a zsendülő fügefa képe felöleli az utolsó idők eseményeit az Emberfia visszajöveteléig bezárólag, mégis az elmúlt évtizedekben az igemagyarázók egyre inkább Izrael sorsának alakulását értik rajta. És valóban fontos eligazodási pont a Krisztust váró keresztyének számára, hogy mi történik a zsidó néppel. Krisztus után 70, vagyis Jeruzsálem (rómaiak általi) lerombolása és a zsidók szétszóratása óta az ószövetségi választott nép tömérdek szenvedésen ment át, míg a cionista eszme győzelmeként és a nagyhatalmak jóindulatából 1948-ban létrejöhetett a független zsidó állam, Izrael. A világ számos pontjáról milliók tértek vissza ősatyáik földjére. S ezzel – sokan öntudatlanul – beteljesítik Istennek a választott nép összegyűjtésére vonatkozó próféciáját. „Azon a napon fölállítom Dávid összedőlt sátorát, kijavítom réseit, helyreállítom romjait, fölépítem, és olyan lesz, mint hajdan.” (Ám 9, 11) Izrael állama valóban bámulatos fejlődésen ment keresztül az elmúlt hat évtized alatt, de még mindig az elvettetés állapotában van, ugyanis elenyésző a Messiás-hívő zsidók száma. Izrael jelenleg az Ezékiel próféta látomásában (37. rész) leírt nagy halom csontra hasonlít, amelyek már összeilleszkedtek, inak, hús és bőr is került rájuk, már egészen emberi kinézetük van – de még nincs bennük lélek! A zsidó nép majd csak a nagy nyomorúság után, Jézus Krisztus dicsőséges megjelenésekor tér meg, térdet hajtva az Antikrisztust legyőző Messiás előtt.
Igen, zsendül a fügefa, közel van a nyár! Izrael sorsának alakulása – sok más előjellel együtt – arra mutat, hogy közel van az Úr megérkezése. A nyár az aratás ideje, a gabona betakarításának időszaka. Az Úr Jézus az aratás képét a világ végére alkalmazza (Mt 13, 36-43), amikor az Emberfia elküldi angyalait mint aratókat, akik összeszedik a konkolyt és megégetik a tüzes kemencében.
Az a bizonyosságunk, hogy Isten jó magvetése vagyunk: tiszta búza az Úr kezében – sokak megelégítésére. Ugyanakkor mi magunk is magvetők vagyunk – minden megnyilvánulásunkkal: „Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is: mert aki a testének vet, az a testből arat majd pusztulást; aki pedig a Léleknek vet, a Lélekből fog aratni örök életet. A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk. Ezért tehát, míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben.” (Gal 6, 7-10).
Hadd legyen a most kezdődő nyár – a testi pihenés, felüdülés mellett – lelkileg a jó cselekvésének, a gyümölcsök érlelésének áldott időszaka! Ne feledjük: Krisztus követésében nem lehet szabadságra menni! Üdülésünkön csak olyan szórakozásban vegyünk részt, amelyen velünk lehet Üdvözítőnk. Érdemes végiggondolni…
Kolozs Nagy János, baptista újságíró, a Békehírnök volt felelős szerkesztője, a Protestáns Újságírók Szövetségének tagja
