Popper Péter
A keleti tanok hazánkban nem tartoztak az alapműveltséghez fél évszázaddal ezelőtt, Popper Péter pszichológusprofesszor pályáját mégis kezdetektől kísérik. Angliától Izraelig, Indiától a Szovjetunióig tanult és tanított, itthon orvosok, bölcsészek, színészek, újságírók, papok generációit oktatta, oktatja. Sosem hirdet bizonyosságokat. Csak mesél arról, miben hittek az emberek évszázadokon át.
„A magyar-indiai kulturális csereegyezmény keretében kerültem ki először Indiába. Ott tanultam meg, amit azóta is tanítok: „Ne félj a csendtől. Ne félj a magánytól. Kapcsold ki a háttérzenéket. Kapcsold ki a vibráló fényeket. Naponta legyen öt perced, amikor nem jöhetnek közeledbe nyugtalan lelkek, nem csendülhet meg csengő, sem telefon. Öt nyugodt perc. És megmenekültél a kárhozattól.”
A rendszerváltáskor azt hittem, jön a történelmi vallások reneszánsza. De nem jött. A nagy egyházak már nem adnak érzelmi, szellemi biztonságot az embereknek, csak az iszlám nyer új tereket. Sajnos betódultak filléres misztikák is, ezek a hiszékenységre apellálnak. Soha ennyi léleklátó, jövőtudó, csakravezető, kézrátevéssel gyógyító, jós nem volt. Aki mítoszok szerint akar élni, hamar elszakad a valóságtól. Az a társadalom elpusztul, ahol nem hiszi el az egyén a saját fontosságát, azt, hogy miatta is megmozdul a kozmosz. Mózes sem véletlenül keringett negyven évig a sivatagban. Tudta, hogy egykori rabszolgákkal nem lehet hazát építeni. Idő kell, míg felnő egy magát becsülő, a másikra figyelő nemzedék” – nyilatkozza Popper Péter, aki közíróként világismeretre, életszeretetre, öniróniára tanít.
