Forrás: NOL

Népszabadság * Inotai Edit * 2008. június 9.

A sétahajózók betekinthetnek a kancellári hivatalba is

Kép: Fejér Gábor

Kevés városnak adatik meg, hogy időről időre teljesen újjászülessen. Berlin élt a ritka lehetőséggel.

Akit kicsit is érdekel az építészet, vagy csak kíváncsi rá, hogy hogyan fejlődik egy XXI. századi város, annak mindenképpen érdemes ellátogatnia a német fővárosba. A nyár közeledtével nem utolsó szempont, hogy a berlini “új belváros” egy részét kényelmesen, a Spree folyón hajókázva is megtekinthetjük. Az oda-vissza alig egyórás sétahajókázás 8,5 euróba kerül, és az egykori NDK parlamentjének szerepét betöltő, Köztársaság Palotája maradványainál indul: az utókor nem kevés vita után döntött úgy, hogy az aranybarna üveggel borított, azbeszttel szennyezett épület nem alkalmas az át- vagy újjáépítésre, tűnjön el hát végleg a színről.

Kontrasztként a folyón kicsit lejjebb, egy futurisztikus gyaloghíd alatt feltűnik az új kormányzati negyed: a már 1989 után épített képviselői irodaházak, majd a város egyik szimbóluma, a Reichstag kupolája. A második világháborúban szinte földig rombolt, majd a megosztott Berlin senki földjén tovább málladozó parlament újjáépítésére nemzetközi pályázatot írtak ki, s ezt – nemzeti szimbólum ide vagy oda – a német építészeket megelőzve a brit Sir Norman Foster nyerte meg. A sztárépítész a XIX. század végi épületre pazar, 23 méter magas és 40 méter átmérőjű üvegkupolát varázsolt, ami nemcsak könnyedebbé teszi a robusztus tömböt, hanem a német politika átláthatóságát is jelképezi: az érdeklődők reggeltől estig (némi sorban állás után) ingyen látogathatják, és onnan egy ablakon keresztül bekukkanthatnak az ülésterembe is.

A Reichstaggal szemben terebélyesedik a Kancellária épülete (két német, Axel Schultes és Charlotte Frank alkotása), amit a népnyelv gúnyosan csak Mosógépnek nevez roppant méretei és nem túl fantáziadús szögletessége miatt. Nyolcszor akkora, mint a washingtoni Fehér Ház, 19 ezer négyzetméterén 310 iroda és 13 télikert is helyet kap, és természetesen itt van Angela Merkel kancellár irodája is. Kívülről bármikor megszemlélhetjük, nyoma sincs kordonnak, a két épület közötti füves részen nyaranta turisták napoznak. A közintézmények nyitott napján be is mehetünk, ha kivárjuk az általában hosszan kígyózó sort és a repterekhez hasonló biztonsági ellenőrzést.

A folyó másik oldalán az új berlini főpályaudvar ötszintes üvegcsarnoka ejti ámulatba az arra járókat. Ez nem egyszerű pályaudvar, hangoztatták a 2006-os átadáskor, hanem egy élménycsarnok: lehet bevásárolni, vannak éttermek és patyolattiszta gyorsbüfék, ide futnak be a metróvonalak és a regionális vonatok, sőt, a tervek szerint még hajócsatlakozás is lesz valamikor.

Ha kaphatók vagyunk egy kis sétára, akkor visszafelé érdemes leszállni a hajóról a Brandenburgi kapunál, mert innen néhány perc alatt elérhető Berlin másik kultikus helyszíne, a Potsdamer Platz. Útközben keljünk át a holokauszt emlékmű hullámzó labirintusán: az amerikai Peter Eisenmann 2711, néhány centistől négy-ötméteresig terjedő betonsztéléje kezdetben sokakban megütközést keltett, de meglepetésre szinte azonnal befogadta a város. Szabadon értelmezhetjük, Eisenmann maga hullámzó búzamezőkről beszélt, mások a lét állandó mozgását és változását látták benne, de a fenyegetően növekvő oszlopok árnyékában a bezártságot, a kilátástalanságot is átélheti az ember. A legkézenfekvőbb értelmezés persze a temetőé lenne – még akkor is, ha Eisenman tiltakozik ellene -, hiszen a nácik által meggyilkolt hatmillió zsidónak nincs sírja, hatvan évvel a háború után ideje volt, hogy a Harmadik Birodalom egykori fővárosában emlékművet állítsanak nekik. Az emlékmű alatti múzeumban tizenöt különböző (köztük egy magyar) család sorsán keresztül mutatják be a holokausztot, ha tehetjük, térjünk be ide is.

A múlt után a jövő: a sarkon már a Potsdamer Platz New Yorkot idéző tornyai magasodnak. A második világháború előtt ez volt Berlin leglüktetőbb közlekedési csomópontja, ahol állítólag óránként 600 villamos zötyögött keresztül – mindebből azonban csak romok maradtak. A megosztott Berlinben sivár senki földje lett a terület. Az egyesítés után heves vita robbant ki az “európai” és az “amerikai” jellegű épületek mellett korteskedők között. Végül kompromisszumos megoldás született: a 4,1 milliárd márkát (2 milliárd eurót) befektető DaimlerChrysler Renzo Piano olasz építészt kérte fel, aki a Potsdamer Strasse egyik oldalán többé-kevésbé európai jellegű városközpontot tervezett, terekkel, vörös téglával borított lakó-, irodaépületekkel és bevásárlóközponttal. Az utca túloldalán mintha más világba csöppennénk. A másik nagy befektető, az 1,5 milliárd márkát áldozó Sony a chicagói Helmut Jahnra adta a voksát, aki futurisztikus üvegtornyokat varázsolt egy meghökkentő belmagasságú belső tér köré. Ezen az oldalon főként irodák, éttermek, szállodák és egy multiplex mozicentrum kapott helyet. A berliniek viszonylag hamar megbarátkoztak saját kis Manhattanükkel. A Deutsche Bahn épületének tetőteraszáról pazar kilátás nyílik a városra (3,5 euróért), de hőlégballonról is szemlélődhetünk, ha bírjuk a magasságot, és nem sokalljuk érte a húsz eurót.

Az építészet nagyágyúi szemlátomást szívesen teszik le kézjegyüket a város különböző pontjain. A Brandenburgi kapu előtti Pariser Platzon például Frank Gehry konferenciaközpont gyanánt nagyvonalúan egy aluminiumbálnát tervezett a Commerzbank épületének hasába. Daniel Liebeskind, a New York-i új ikertornyok pályázatának nyertese jegyzi az igencsak szigorú külsejű, ablaktalan Zsidó Múzeumot, a kínai-amerikai I. M. Pei pedig a Történeti Múzeum üvegspirál bővítményét. Még a vásárlás megszállottjai is kaphatnak némi ízelítőt a modern építészetből: A Friedrichstrasse egyik kedvenc áruházát, a roppant félkörívéről híres Galerie Lafayette-t stílusosan a francia Jacques Nouvelle tervezte, és az utca szinte teljes hosszában húzódó föld alatti bevásárlóközpont, a Quartier 2005 is megér egy sétát.

Info

A berlini turisztikai irodák és az építészkamara egyébként már jó ideje ráéreztek, hogy ez a város nemcsak a múltjából, hanem egyre inkább a jelenéből és a jövőjéből él: építészeknek, vagy a dizájn iránt érdeklődőknek külön városnézéseket is szerveznek. (részletesen: http://www.visitberlin.de/)

Hirdessen Ön is az ETARGET-tel!

Comments are closed.