sze, 2008-06-04 20:32
Címkék:2008:21. számMagyarország
Szerző: Ágoston Balázs
A cigánykérdés nem szociális, hanem etnokulturális probléma lett
Lassan nem múlik el hét, hogy ne érkezne hír újabb és újabb, cigányok által elkövetett súlyos bűncselekményről. A baj egyre gyűlik, a bizalmatlanság, a feszültség nő, a magyar vidéken „fortélyos félelem igazgat”, egyes cigány vezetők polgárháborúval fenyegetőznek, ám az országos törvényhozás behunyja szemét, befogja fülét, és kisujját sem mozdítja a tarthatatlan állapotok felszámolására. Néhány polgármester kétségbeesetten igyekszik visszafogni az ellentételezés nélkül ömlesztett segélyezés rendszerét, ám ez csupán tüneti kezelés. A legnagyobb gond, hogy nincs a valósággal bátran szembenéző, felelős, sajátjai körében döntően befolyásos cigány értelmiség, az államhatalom pedig nem védi meg a jogkövetőket.
Értelmiség, pontosabban vezető réteg nélkül egy nép sem képes valódi társadalommá, szerves közösséggé válni. Vannak ugyan cigány politikusok, ám a Horváth Aladár- és Kolompár Orbán-féle kalandorok tevékenysége jobbára a politikai igazodásban merül ki, népük fölemelése helyett könnyebb a magyarság ellen hangulatot kelteni.
Pedig több mint fél évezred elteltével ideje volna kezdeni valamit a nagyjából egymilliós magyarországi cigánysággal. Mert e nép nagyobb része elképzelhetetlen körülmények közt él. A testi-lelki nyomor legmélyebb bugyrai tárulnak fel a hazai cigánytelepeket meglátogatók előtt. A jellemzően balliberális dogmatizmustól vezérelt szociológusok időnként jelentéseket írnak a borzalmas állapotokról, melyek vége általában az, hogy a többségi magyarság a hibás. Márpedig ahhoz, hogy egyáltalán bármiféle megoldáson gondolkodjunk, legelőször is e megkövesedett, magyarellenes előítélettel kell leszámolnunk. A magyarság ugyanis mindig befogadó nemzet volt, bizonyítja ezt, hogy sokféle nép talált hazára a Kárpát-medencében, s közülük sokan minden gond nélkül eggyé olvadtak velünk.
A ma még hiányzó felelős cigány értelmiség legfontosabb feladata lesz szembenézni saját népük nagyobb részének azon szociokulturális sajátosságaival, amelyek lehetetlenné teszik a normális, békés, gyümölcsöző együttélést. E sajátosságok legriasztóbbja az elképesztő brutalitással párosuló bűnözés, mely miatt ma – főleg vidéken – rettegnek a magyarok.
Sajnos nem elszigetelt esetekről van szó, hanem sorozatosan előforduló bűncselekményekről. Az olaszliszkai lincselés óta mindennapi beszédtéma lett ez a jelenség, de előtte és azóta is borzalmas gyilkosságok, rablások történtek. E bűncselekmények jellemzője az indokolatlan kegyetlenség, melynek áldozatai főként gyerekek vagy idősek. E tarthatatlan állapotok tudományos igényű, minden lehetséges okot magában foglaló felmérése a szociológia feladata lenne, ám a ma uralkodó liberális felfogás megakadályozza, hogy a jelenséget etnokulturális lényegében vizsgálják a társadalomtudósok. Így jobb híján a szegénység problematikájával veszik egy kalap alá, ami azonban tévút. Ráadásul a mainstream szociológusok ideológiailag kötődnek az etnokulturális valóságot elvető irányzatokhoz.
Pedig nagy szükség volna átfogó, bátor, a lényegre koncentráló felmérésekre, hiszen a baj napról napra nagyobb. A törvényhozás pedig füle botját sem mozgatja, sőt olyan rendelkezések szabályozzák a különböző szociális juttatások folyósítását, melyek egyáltalán nem ösztönöznek a munkakerülő, élősködő életforma elhagyására. Épp ellenkezőleg. Magyarországon a Bokros-csomag bevezetése óta nem kötik előzetes munkaviszonyhoz a gyes folyósítását. Ez pedig azt jelenti, hogy a legalacsonyabb társadalmi státusú nőknek anyagi érdekükké válik a gyermekvállalás. Ez magyarra fordítva annyit jelent, hogy a cigányság arra hajlamos rétege megélhetési okokból szül sok gyermeket. Tragikomédiába illő, hogy e juttatás iránti jogosultság fölött időnként családi háborúk robbannak ki, melyek mögött sokszor az áll, hogy a felek vitatják az apa személyét.
A szociális rendszeren való élősködés most már több nemzedék óta életformává vált a cigányság egy jelentős részénél. Őket csak markáns törvénymódosításokkal lehetne rászorítani a munkából való megélésre. Ma már világosan látszik, mekkora károkat okozott az SZDSZ által erőszakolt liberális felfogás, mely a sokkoló bűncselekményeket nemes egyszerűséggel a megélhetési bűnözés fogalomkörébe utalta, a felelősségre vonást pedig folyamatosan a többségi magyarság rasszizmusának gyanújával igyekezett ellehetetleníteni.
Nos, e tarthatatlan rendszeren változtatni kell. Erre tett kétségbeesett kezdeményezést például a monoki polgármester, aki a Demokrata múlt heti számában elmondta, tisztában van vele, hogy lépése, mely szerint segélyt csak teljesítmény ellenében folyósít, a jelenleg hatályos jogszabályokba ütközik. De más lehetősége nincs. Ha úgy tetszik, ez polgári engedetlenség.
Vannak egyébként hasonló példák országszerte. Mosonmagyaróvár vezetése is harminc nap közmunkához köti a segélyezést. Akik megtagadják a munkát, azoktól megvonják a segélyt. A módszer, úgy tűnik, eredményes, hiszen a nyugat-magyarországi városban 183 érintettből mindössze húszan nem voltak hajlandók munkába állni. Békés megyében is több településen bevezették ezt a rendszert, minek következtében olyanok is kénytelenek voltak megfogni a munka végét, akik a rendszerváltozás óta nem dolgoztak. Hasonló kezdeményezéssel élt több hajdúsági település vezetése is. Az ötleteket országos szinten is szeretnék törvénybe foglaltatni az elöljáróságok, ám az eddig papírra vetett gondolatok vérszegénynek tűnnek. Az Országos Érdekegyeztető Tanács előtt már tárgyalt Út a munkához című tervezet például mindössze havi öt nap munkához kötné a segélyezést, oly módon, hogy háromhavonta kellene tizenöt nap munkát igazolni. S ez alól is felmentést kapnának az ötven éven felüliek és azok, akik képzésben vesznek részt. Nem kell hozzá túl nagy fantázia, hogy előre lássuk a különböző képzésekre való jelentkezéskor egymás sarkát taposó cigányok tömegét, akik aztán vagy részt vesznek az okításon, vagy nem… Ez azonban csupán a pénzügyi vetülete az átfogó problémának. Sokkal jelentősebb ennél a társadalmi szempont, a többségi magyarság és a cigányság együttélésének kérdése. Ez pedig már olyasmi, ami kapcsán saját portánk háza táján kell söprögetni. A fékevesztett bűnözés ugyanis az önvédelemre képes közösségek szétesésének következménye.
Az egészséges szemléletre jó példa a mindmáig meglehetősen zárt közösségeket alkotó székely falvak esete. Először is teljesen más módon folyósítják a segélyt. Nem a kevéske pénzt szórják a helyhatóságok feneketlen kútba, hanem a valóban rászorulókat támogatják tüzelővel, ruhával, élelmiszerrel, egyébbel. Pénzbeli támogatást csak akkor kapnak, ha családonként évente legalább 180 napi munkaviszonyt tudnak igazolni. Így hát Székelyföldön nem meglepő, hogy cigány idénymunkások sokasága szorgoskodik a földeken. De máskor is utat javítanak, padokat, épületeket festenek, szekereikkel fuvaroznak és így tovább. A falvak elöljárósága és népe szorosan tartja a gyeplőt, s az esetleges kirívó bűncselekményeket keményen megtorolják, akárcsak a hatóságok. Aki súlyosan vét a zárt, összetartó közösség szigorú szabályai ellen, az páriává válik.
Ennél is határozottabbak az olaszok. Minapi hír, hogy Nápoly Ponticelli negyedében több száz helyi lakos botokkal felfegyverkezve támadt rá az ott felállított cigánytáborra, ahol főként romániai cigányok tartózkodtak. A közvetlen kiváltó ok, hogy egy 16 éves cigánylány el akart rabolni egy olasz gyereket. De korábban már számtalan brutális rablógyilkosság történt, melyek tettesei szintén romániai cigányok közül kerültek ki. A derék taljánok ezt megelégelték, s heves vérük önbíráskodásra tüzelte őket. A figyelemre méltó az, hogy az olasz kormány nem antifasiszta összejöveteleket szervezett, buzgón elhatárolódva a létfenyegetettséggel torkig lévő olaszoktól, hanem cselekedett. A bevándorlásellenes, jobboldali radikális Északi Liga által delegált belügyminiszter, Roberto Maroni kormánybiztost nevezett ki az ügy megoldására, akinek feladata az olasz nagyvárosok peremén elszaporodott cigánytelepek felszámolása. Az olasz kormány a közeljövőben – Európai Unió ide vagy oda – kitoloncolja azokat az uniós polgárokat is, akik nem tudnak megfelelő minimáljövedelmet igazolni.
A robbanásveszélyes cigánykérdés megoldása tehát nem csupán, sőt nem elsősorban anyagi természetű. A problémára a felelős, sajátjaik helyzetével őszintén szembenéző cigány értelmiség megjelenése és megizmosodása, valamint a többségi magyarság közösségeinek és azok önvédelmi képességének megerősítése jelent orvosságot, az államhatalmi szerveknek pedig kíméletlen szigorral kell fellépni a brutális bűncselekmények elkövetőivel szemben. Nem fordulhatna elő például olyasmi, mint az iskolatársát márciusban halálra verő budapesti cigány bokszoló esetében, hogy a gyilkos mindössze házi őrizetben van a vizsgálat alatt, vagy olyasmi, mint Vízváron, ahol egy tanárt bántalmazó nő felfüggesztett szabadságvesztéssel megúszta a bűncselekményt.
Ha a közösség gyenge, ha a törvény nem védi meg a jogkövetőket és nem bünteti példásan a bűnözőket, akkor a lényeg ismét elsikkad a szociális természetű igyekezetben. Csak egy kemény kezű államhatalom szigorú, következetes politikája jelenthet kiutat a káoszból.
—————————–
Fekete krónika
2007. március: egy 26 éves cigány fiatalember Polgáron alaposan leitta magát a szociális segély fölvételét követően, majd ordítozva hazafelé indult. Egy útkereszteződésnél ráordított egy idős kerékpárosra, ám az nem állt meg. A cigány fiatalember utánaszaladt, lerántotta a bicikliről, és többször fejbe rúgta. Az idős férfi belehalt sérüléseibe.
2007. húsvét hétfő: Bakson egy 19 éves cigány fiatalember agyonverte és kirabolta a 99 éves Lajos Piroskát.
2007. június 23.: egy 23 éves dunakeszi illetőségű cigány nő cigarettát kért egy idős asszonytól Újpesten, s mert nem kapott, dühében agyonszúrta a hölgyet.
2007. június 24.: Ózdon egy 49 éves cigány férfi agyonvert és kirabolt egy 90 éves bácsit.
2007. szeptember 27.: a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Piricsén három cigány fiatal agyonverte és kirabolta a település egyik kocsmárosát.
2007. november 8.: Gyálon két cigány fiatal összerugdosott és kirabolt egy 103 éves nőt, aki csodával határos módon túlélte a brutális támadást.
2007. november 11.: nem volt ilyen szerencséje annak a 93 éves asszonynak, akit Szalonnán vert agyon és rabolt ki egy cigány fiú.
2007. november 18.: Gadnán egy 88 éves nénit erőszakolt meg és rabolt ki egy 21 éves cigány fiatal. A gyilkos ezen felül összeszurkálta áldozatát, kinyomta a szemét, baltával széthasította a fejét és levágta a lábát. Megélhetési bűnözés?
2007. december 8.: a mátészalkai Luca Bisztró tulajdonosa zárórakor már nem akart kiszolgálni egy részeg cigány férfit, aki ezért telefonon odahívta barátait. A baseballütőkkel érkező banda leütötte a kocsmárost, vasvillát döftek bele, majd szétverték az ivót és a tulajdonos autóját is.
2008. február 6.: Tarnabodon három cigány fiatal – hosszabb ideje tartó fenyegetőzés és többszöri fosztogatás után – agyonverte és kirabolta a 67 éves Balogh Lászlót.
2008. február 22.: Jászberényben egy 85 éves asszonyt vert agyon és rabolt ki egy 32 éves cigány férfi.
2008. február 22.: Mátraszőlősön egy ágyhoz kötött bácsit rabolt ki egy cigány fiatal, aki rágyújtotta az ágyneműt a magatehetetlen idős emberre.
2008. február 23.: Tarnaörsön egy 80 éves asszonyt erőszakolt meg és rabolt ki egy 20 éves cigány fiatal.
2008. február 23.: Nyírvasváriban két cigány tört be egy idős asszony házába, fojtogatták, megkötözték, majd kirabolták.
2008. március 10.: Gyöngyösön egy cigány család brutálisan összevert egy doktornőt a városi kórházban, mert nem akarta befektetni a család egyik nőtagját az intézménybe, hanem járóbetegszakrendelésre küldte.
2008. március 14.: 3200 forintért kellett meghalnia annak a 74 éves ceglédi néninek, akit saját tanyáján ölt meg és rabolt ki két cigány férfi.
2008. március 19.: Tornyospálcán két cigány fiatal betört egy 54 éves asszonyhoz, megverték és megerőszakolták.
2008. március 22.: Hajóson egy 37 éves cigány férfi betört egy 59 éves asszony házába, megverte, majd elrabolta arany ékszereit.
2008. április 11.: Jászladányban egy 47 éves önkormányzati dolgozót szúrt nyakon egy törött pohárral egy cigány férfi, mivel úgy vélte, a helyhatóság nem foglalkozik kellő odafigyeléssel személyével.
2008. április 16.: Somogyzsitfán egy 77 éves asszonyt gyilkoltak meg és raboltak ki cigány fiatalok.
2008. április 19.: Vásárosnaményban két cigány fiatal agyonvert és kirabolt egy 69 éves férfit.
2008, április 19.: Kiskunhalason egy 34 éves cigány férfi betört egy 52 éves asszonyhoz, brutálisan megverte és kirabolta.
2008. április 22.: a Somogy megyei Öreglak-Barátihegyen két cigány férfi vasvillával támadt egy juhászra, mert annak birkái az út mentén legelésztek, és ez zavarta a támadókat.
2008. május 2.: Hajdúhadházon a bocskaikerti vasútállomás közelében öt cigány fiatal rabolt ki egy idős hölgyet.
2008. május 4.: ugyanez a banda brutálisan megvert és kirabolt egy 67 éves asszonyt, majd a bűncselekmény után alig egy órával egy kerékpárost hagytak helyben és fosztottak ki.
2008. május 6.: Dormándon egy cigány nő fojtogatta gyermekei tanárnőjét, mert az rászólt a tanulókra.
2008. május 10.: Este Budapesten, a Petőfi hídon hat kigyúrt cigány férfi rátámadt öt tizenéves magyar fiatalra, akik közt lányok is voltak. A támadók magyarellenes kijelentéseket is tettek, miközben ütlegelték a fiatalokat.
