Forrás: NOL

Népszabadság * Ungár Tamás * 2008. május 31.

Kép: MTI – Varga György

– A Misi? Tündéri gyerek! Soha, semmi gond nem volt vele. Soha! Giber Vilmos így beszél K. Mihályról, aki – egy másik diáktársával együtt – gyilkosság gyanújával előzetes letartóztatásban ül a kaposvári fogdában. Giber a Klebelsberg Kunóról elnevezett kollégium igazgatója a somogyi megyeszékhelyen, s jól ismeri K. Mihályt: a 16 éves gimnazista fiatalember ugyanis 2006 őszétől múlt heti őrizetbe vételéig a diákszálló lakója volt.

– Misi tehetséges ötvös, kiállítása is volt már, olyan munkákat adott ki a kezéből, akár egy felnőtt – tudom meg a termetes, mosolygós, férfias parolájú kollégiumigazgatótól.

Giber az erőszaknak semmilyen jelét sem látta Misiben. A május 21-i borzalmas bűntény számára teljesen érthetetlen. Mint arról lapunkban már írtunk, az említett napon a kaposvári Táncsics Mihály Gimnázium két másodikos tanulója, K. Mihály és V. Dávid a város egyik tavához csalta osztálytársát, Szabó Józsefet. Az ürügy az volt, hogy Dávid talált egy fegyvert, s azt meg akarja mutatni a történelem és a fegyverek iránt érdeklődő Józsefnek. A tónál Dávid és Mihály kövekkel és botokkal ütlegelni kezdte Józsefet, aki védekezett, ám a fejére mért 14 ütéstől elájult és beleesett a vízbe. Az eszméletlen fiú belefulladt a tóba.

József holttestét két nap múlva találták meg. Két osztálytársa, egy lány és fiú ment a tóhoz, ők fedezték fel. A duó fiútagja Dávid volt. Pár órával később a rendőrség már Dávidot és Mihályt gyanúsította a bűnténynyel. A fiúk beismerték a gyilkosságot, s azt mondták: azért fordultak barátjuk ellen, mert az elhidegült tőlük, lekezelő és agresszív lett velük szemben.

A Somogy megye legjobb középiskolájának számító Táncsics Mihály Gimnázium tanárai és diákjai döbbenten értesültek a brutális gyilkosságról. A pedagógusok azt állították, hogy nem volt előjele ennek a szörnyűségnek. A nyomozás viszont kiderítette, hogy a diákok között két fiú is hallotta: Dávid és Mihály meg akarja ölni Józsefet. Ám ez a fenyegetés annyira hihetetlennek tűnt számukra, hogy azt egy pillanatig sem vették komolyan.

A bűntény utólag is hihetetlen. Misi Marcaliban nevelkedett és lakott, s a fiúról városában csak jót mondanak. Általános iskolai osztályfőnöknője így beszélt róla:

– Kiváló tanuló volt, és aranyos gyerek – mondja sírással küszködve a pedagógus. – Az iskolát kitüntetéssel végezte, remekül sportolt, atletizált.

Marcali egyik falusias városrészében, Bizén lakik Mihály családja. Itt is mindenki dicséri a fiút:

– Udvarias, rendes gyerek – mondja egyik utcabelije, egy 45 éves, a szíve miatt rokkantnyugdíjból élő, korábban kőművesként dolgozó férfi. – Összejárunk, tudom, hogy a szülei derék emberek. Erdélyből települtek ide, úgy tíz éve. Az apja székelykaput faragott a házuk elé. Most zárva a kapu, és nem látjuk a szülőket, mintha elbujdostak volna. Szerintem nemcsak az a fiú halt meg, akit megöltek, hanem még sokan. Meghalt a két gyilkos, meg meghalt mind a három család. Hogy lehet ezt a rémséget túlélni?

– Nem tudom, hogy éljük túl – sóhajtja Szabó Józsefné, a megölt fiú édesanyja. – De hát az ember dolga az, hogy éljen. Nem fogjuk eldobni az életünket.

Az asszony férje hallgat, és erőtlenül rábólint felesége szavaira.

Szabóék Nagyatádon élnek, a tragédia óta itt mindenki tudja, hogy az asszony a polgármesteri hivatalban dolgozik pénzügyesként, férje autószerelő. A házaspár tíz éven át álmodozott utódról, s a pécsi lombikbébiprogramnak köszönhették egyetlen gyermeküket. A kisvárosban csak jót hallok a családban Jocóként emlegetett, vékony, szemüveges, 170 centi magas fiúról. Mindenki szerény, engedelmes, segítőkész gyerekként jellemzi. Senki nem hiszi el, hogy azért fordultak társai József ellen, mert a fiú – hátrányára – megváltozott volna. Mellesleg ennek jeleit nem látták iskolatársai sem, és a két gyanúsított sem tudott olyan szituációt felidézni a nyomozóknak, ami azt bizonyította volna, hogy József agreszszív vagy lekezelő lett volna velük szemben. Szabóné a tragédia óta igyekszik viszszaidézni, milyen előjelei lehettek a gyilkosságnak. Az egyik ilyen jel szerinte az volt, hogy fia tavasszal azt kérte, hadd ne legyen kollégista a Klebelsbergben.

– Azt mondta, már nem érzi ott jól magát – idézi fel az asszony Jocó szavait. – Kérdeztük, mi a baj, de nem árulta el. Éreztük, hogy valakivel vagy valakikkel nézeteltérése lehet. Nem firtattuk tovább az ügyet, mert úgy gondoltuk, ez az ő titka, elég nagy fiú már ahhoz, hogy ne osszon meg velünk mindent. Belementünk, hogy legyen bejáró. Miután otthagyta a kollégiumot, kiegyensúlyozottabb lett. Örültünk neki, hogy többet van itthon.

Szabóné nem ismerte K. Mihályt, róla József sosem beszélt. Dávidról viszont igen: a két fiú baráti viszonyban volt. Decembertől közösen jártak a Hunyadi Mátyás korát idéző Fekete Hollók Rendje Hagyományőrző Egyesületbe, s a foglalkozások napján József Dávidéknál aludt. Szabóné néhányszor Dávid anyjával is beszélt, és örült annak, hogy fia biztos helyen van. Szabóné számára érthetetlen és megmagyarázhatatlan, hogy a gyermekét magához invitáló és befogadó Dávid – aki egyébként rendkívül jó körülmények között élt – miért fordult pár hónappal később Jocó ellen.

Sashalmi Tamás az említett hagyományőrző egyesület vezetője. A 31 éves pedagógustól megtudom, hogy a hét esztendeje létező szervezetnek 65 tagja van. Az idejáró fiatalok megtanulnak vívni és íjjal lőni, felkészültségükről különböző bemutatókon középkori jelmezekben adnak számot. Ám még az erőnléti és ügyességi képzésnél is fontosabb a szellemi és a lelki felkészülés, hogy a rend tagjai lovagi erényekkel vértezzék fel magukat. Az méltó a lovag titulusra, aki tisztán, céltudatosan él, ismeri a magyarság múltját, szereti hazáját. El kell tölteni a “hollóknál” 10-15 évet, hogy valaki lovag lehessen. Sashalmi elismeri, hogy a rend működésében van némi gyermetegség, hiszen a XXI. században középkori jelmezekbe bújni, közönség előtt vívást imitálni nem megy játékosság – vagy talán infantilizmus – nélkül, de mint mondja, szerinte minden hobbi ilyen: a kisvasútépítés éppúgy, mint a bélyeggyűjtés.

Amikor Sashalmi Tamást arról kérdezem, milyen képet őriz Józsefről és Dávidról, így felel:

– Lehet, hogy Dávid hozzánk járt, de rá nem emlékszem. Józsefre viszont igen, néhány foglalkozáson én edzettem vele: vidám, nyílt tekintetű, igyekvő, jó reflexű fiúnak tűnt.

Abban, hogy a három barát korábban jó kapcsolatban volt egymással, fontos szerepe lehetett a közös érdeklődésnek. Mindhárman gyakran jártak Nagy-Magyarországot ábrázoló vagy a Kárpátia együttes nevét viselő pólóban. József szobájának falán ott lóg hazánk Trianon előtti térképe, és látható egy árpádsávos zászló is.

A “táncsicsosok” esetében ez nem lep meg senkit. Kaposváron – helyiekkel beszélgetve megbizonyosodhattam erről – elterjedt az a vélemény, hogy ez a gimnázium ultrakonzervatív szemléletű, effajta eszmékkel szimpatizáló iskola, ahogy a Klebelsberg kollégium is az – ez utóbbi intézmény udvarán a közelmúltban Wass Albert-szobrot avattak. Erről és a bűntény gyanúsítottjairól szerettem volna megkérdezni tanárokat és diákokat, de ők elzárkóztak a beszélgetés elől. A tanulók többsége csak annyit mondott, hogy nem akar nyilatkozni. Volt olyan is, aki viszont hevesen tiltakozott és felháborodott, ha újságíró közeledett.

– Szégyelljék magukat! A média összehazudik mindent! Menjenek el innen! – harsant rám egy szép arcú, szőke lány a Klebelsberg aulájában.

Azt, hogy ebben a kitörésében valójában mennyi volt az őszinte felháborodás vagy a társak előtti megfelelési kényszere, nem tudom, mivel az első kérdésemet végig sem hallgatva a lány faképnél hagyott, és tíz méter távolságból nézett rám, nem szűnő haraggal. A Táncsicsot érdeklődésükkel ostromló újságírók – mindamellett, hogy megértették a gyerekek érzékenységét – a diákok sűrűn deklarált médiautálatában nem tudták nem felfedezni azt a vélekedést, hogy minden rosszról a sajtó tehet.

Ez a gondolat sűrűn ismétlődött a gyilkosságot elemző internetes vitában is. A megszólalók közül sokan úgy vélték, hogy a média formálja agresszívvé és kezelhetetlenné a fiatalokat. De jutott vádló szó a véres filmeknek, a modern zenéknek, a drogoknak, az egymással a viaskodó politikusoknak, a divattá váló erkölcstelenségnek, a diákjogok túlzott elburjánzásának, a túlterhelt szülőknek, a teljesítménykényszeres iskoláknak, ahol a pedagógusoknak a tantárgyuk oktatására van csak idejük, a gyerekek nevelésére nincs. A legtöbb kritikát a liberális nézetek kapták. Az egyik hozzászóló így fogalmazott: “Látjátok feleim! A liberálisok vetése beért. A tanárok presztízse a budiban, a gyilkolás beindult. Lassan lövöldözni fognak az iskolában.”

Akadt néhány kritikus megjegyzés a másik irányból is, volt, aki a szélsőjobbos eszmevilág következményeként aposztrofálta a történteket, mondván: hungaristák gyilkolják egymást.

Vagyis úgy tűnik, sok internetező számára szinte apropó volt a kaposvári bűntény: a felkavaró tragédia alkalmat adott arra, hogy közkinccsé tegyék a világnézetüket. Ebből a szempontból a legszélsőségesebben az a netező írt, aki napokkal a gyanúsítottak beismerő vallomása után is úgy gondolta: magyar emberek ilyen bűntényt nem követnek el, ezért – szerinte – cigányok gyilkolták meg Józsefet.

Tegyük hozzá: az internetes hozzászólók többsége fájdalmának és részvétének adott hangot. És kételyeinek. Azt, hogy a két diákot meggyanúsító rendőrség jó munkát végzett – az előbb említett rasszistán kívül – senki sem vonta kétségbe. A gyanúsítottak által előadott motivációt viszont csaknem mindenki kiagyaltnak, hiteltelennek, vérszegénynek ítélte. Emiatt számos találgatás köröz a neten és a városban. A leginkább visszatérő feltevés, hogy József tudott valamilyen bűntényről, amit Mihály és Dávid követett el, ezért kellett meghalnia. Kaposváron hallottam olyan hipotézist is, hogy a három gyerek valamilyen próbatételre készült, amiből József kihátrált, s ez dühítette fel a volt barátokat.

A rendőrség cáfolja ezeket a feltételezéseket. Bíró Gábor, a Somogy Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője azt mondja: a nyomozók nem foglalkoznak az internetezők és a sajtó találgatásaival, s a gyanúsítottak által előadott motiváció elégnek tűnik.

– Gyilkoltak már kevesebbért is – zárja le válaszát a szóvivő.

A cáfolat ellenére van annak jele, hogy Dávid és Mihály elkövettek bűncselekményeket, ami akár szembe is fordíthatta a két fiatalembert Józseffel. A bűntény után egy háromtagú pszichológus team beszélgetett a három fiú osztálytársaival. A gyilkosság okozta trauma kezelését célzó beszélgetésekről az egyik pszichológus, Terényi Zoltánné a rádiónak nyilatkozva elmondta: Dávid és Mihály többször állatokat kínzott meg és gyilkolt. Néha elevenen megnyúzták és eltemették azokat, s ebben a cselekedetben ötletadójuk, példaképük és segítőjük az egyik fiú nagybátyja volt. Az állatkínzásról tudott több osztálytárs, de nem akartak szembeszállni emiatt a két fiúval. Terényi Zoltánné később a távirati irodának – valószínűleg a diákok neheztelése miatt – már “finomította” nyilatkozatát, és azt mondta: az állatkínzásra nincs bizonyíték, és úgy összesítette véleményét, hogy az osztálytársak elmondása alapján a két gyanúsított nem mutatott deviáns magatartásjegyeket.

Megpróbáltuk elérni a pszichológust annak érdekében, hogy tisztázzuk a két nyilatkozatban tapasztalható ellentmondást. Terényi Zoltánné megkeresésünkre, üzeneteinkre nem reagált.

Vannak, aki kételkednek abban Kaposvárott, hogy kiderül-e valaha, mi volt József meggyilkolásának valódi oka. Így aztán maradnak a feltételezések – és marad a szorongás, hisz a gyermekükért aggódó szülők – az ilyen esetek kapcsán – úgy érzik: azt sem tudják, mitől féltsék csemetéjüket.

A Táncsicsban hétfőn a tanulók megemlékeztek Józsefről, s a megrendítő összejövetelen – mint arról az interneten az egyik gimnazista beszámolt – az egyik tanár odalépett a mikrofonhoz, és ennyit mondott:

– Bármi történt is, az a sátán műve volt!

A kijelentést – állítólag – vastaps köszöntötte.

Megkérdeztük Reöthy Ferencet, a gimnázium igazgatóját arról, hogy elhangzott-e a sokak által az interneten vallási fanatistának bélyegzett felszólalás. Az igazgató csak ennyit mondott:

– Nem tudom.

Az iskola vezetése a tragédia után kiadott rövid, hétsoros, írásos, általánosságokat tartalmazó nyilatkozatában egyebek között ezt írta: “Megdöbbenve és értetlenül állunk a megtörtént események előtt… A bekövetkezett eseményekre utaló jeleket előzetesen sajnos nem tapasztaltunk. Az érintett tanulók iskolai viselkedésében nem volt érzékelhető az agresszió.”

A sátánról nem szól a nyilatkozat.

Hirdessen Ön is az ETARGET-tel!

Comments are closed.