Forrás: Magyar Hírlap

Pénzhamisítók: egy államilag szervezett hamisítás története.

Ruzowitzky második világháborús filmjében moralizál, de nem csak jó és rossz karakterekkel dolgozikforrÁs: Best Hollywood)

A legjobb külföldi filmnek járó Oscar-szobrocskát ítélték oda az idén a Pénzhamisítók című osztrák filmnek, amely egy államilag szervezett pénzhamisítási akciót dolgoz fel. Történelmi tény, hogy a második világháborúban a németek úgy próbálták gazdaságilag tönkretenni a Nyugatot, hogy inflációgerjesztő pénzhamisításba kezdtek. (Majdnem sikerült is.)

Ebből a tényből indul ki a rendező, Stefan Ruzowitzky. Az ügy pikantériáját pedig az adja, hogy a német diadalért küzdő pénzhamisítók nagyrészt deportált zsidók. Főhősünk is zsidó, a kor legnagyobb pénz- és okirat-hamisítója, Sally, azaz Salomon Sorowitsch. Ő papíron bármire képes. (Konkrét és átvitt értelemben is.) Egy zsidó barátjának – még szabadlábon – azt mondja: “Olyan születési anyakönyvi kivonatot csinálok neked, amivel igazolhatod, hogy Siegfriedtől és a sárkánytól származol”. Erre azonban nem kerül sor, mert megjelennek a nyomozók, és hősünket börtönbe, majd KZ-lágerbe küldik. Mivel itt a túlélés a legfontosabb feladat, és nyilván a gázkamra az egyetlen alternatíva, hősünknek semmiféle morális problémát nem okoz, hogy elfogadja a nácik ajánlatát: gyártson néhány kiló fontot, dollárt.

Van persze olyan is itt, akinek ez problémát okoz. A rendező szépen kibontja a szüzsében rejlő lehetőségeket, színre viszi a szokásos lelki alkatokat, akik között persze majd feszültség támad: van itt idealista és egyszerű túlélőgép, van rendes náci és gonosz, van besúgó zsidó és bajtársias. Telik az idő, csordogál a film. Csak annak örülhetünk, hogy úgy tűnik, végképp kiment a divatból a sematikus háborús propagandafilm, amelyben az áldozatok mind szentek, a hatalmon levők pedig egytől egyig aljas férgek.

Megy a munka, a pénz egyre hamisabb, a morális problémákon csak néha vitatkozó rabok olyan fontot csinálnak, amely jobb, mint az eredeti. Jön a következő feladat: a dollár megrajzolása. Csakhogy a tábor egyetlen idealistája szabotálja a munkát. Dilemma: földobjuk-e őt, vagy fedezzük? A tábor egy opportunistább lakója már épp az előbbi megoldás mellett döntene, amikor beviharzik Sally, és megmenti a helyzetet. Ekkor derül ki először: hősünknek mégis van némi morális tartása.

Másodszor pedig akkor derül ki, amikor közeledik a front. A dörrenések egyre hangosabbak. Aztán eljön a felszabadulás pillanata, ezzel együtt a bosszúé is: Sally kezében töltött pisztoly, előtte a nyöszörgő főnáci (aki mellesleg a jó fiú volt a rosszak között). És Sally nem lő. Sikerült megfékeznie vérében a sárkányt. Hogy ez a morális eredmény nem tud esztétikai lenni, az egyrészt a mi bajunk, másrészt annak következménye, hogy a rendező olyan témához nyúlt, amely nem engedi a mélyebb lélekábrázolást. Ha egyáltalán képes volna rá.

Pénzhamisítók

Színes osztrák-német dráma

Rendezte: Stefan Ruzowitzky

Végh Attila

Comments are closed.