Forrás: Heti Válasz

Kampánylázban égnek az egyházak: súlyos milliók múlhatnak azon, hány hívüket tudják a május 20-i személyijövedelemadó-bevallás előtt az egy százalékok felajánlására ösztönözni.

Ritka, hovatovább történelmi pillanat volt, amikor a KDNP elnöke, Semjén Zsolt és az SZDSZ-es Gusztos Péter tavaly egyetértően szólt a civilszervezetek és egyházak egy-egy százalékos támogatási rendszerének módosításáról. Eszerint három százalékra emelkedne a felajánlható adóhányad, és a nem adózók véleményét is figyelembe vennék. Ennek fejében az állam nem nyújtana hitéleti támogatást – ám továbbra is finanszírozná a felekezetek közfeladat-átvállalását. Annyi különbség mutatkozott csupán, hogy míg Semjén a civileknek és egyházaknak felajánlható adóhányadot külön-külön emelné 1,5-1,5 százalékra, Gusztos vagy-vagy alapon juttatna három százalékot a felekezeteknek és a civileknek.

“Az olasz rendszert kellene bevezetni, mely szerint senki nem a jövedelmének arányában, hanem az összes adóbevétel meghatározott részéről rendelkezik. Így Silvio Berlusconi nyilatkozata ugyanannyit ér, mint bármely nyugdíjas nénié” – mondja lapunknak Semjén. A politikus azonban hozzáteszi: a mostani, kormányválsággal terhes időkben a Gyurcsány-kabinetnek alighanem kisebb baja is nagyobb annál, mint hogy ezzel a kérdéssel bíbelődjék.

Nagyításért kattintson a képre!

A rendszer ugyanakkor jövőre mindenképpen változik. Míg az állam ma az összes adóbevétel 0,9 százalékáig kiegészíti az egyházaknak az egy százalékokból befolyó összeget, a költségvetés 2009-től csak 0,5 százalékig fogja kipótolni a felajánlásokat. A felekezeteknek tehát nem mindegy, hányan rendelkeznek az adójukról. A felajánlók száma évről évre emelkedik – a katolikusok esetében az 1998-as 308 ezerről 2007-re 439 ezerre -, de még mindig elmarad a kívánatos mértéktől. “A jogosultak harmada él a lehetőséggel, vagyis rengeteg tartalék van a rendszerben. Még nagyobb adótudatosságra kell hát ösztönöznünk a híveinket” – mondja Prőhle Gergely, az evangélikus egyház országos felügyelője.

Ezért az egyházak hirdetésekben, szórólapokon, SMS-ben, de még a szószékről is az egy százalékokról beszélnek. A katolikusok egy templomajtón kikandikáló kislánnyal, az evangélikusok iskolás kisfiúval buzdítják övéiket. A Hit Gyülekezete többek közt Gera Zoltán futballista arcával kampányol, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség pedig – talán a Mazsihisz tavalyi, holokauszttúlélőt ábrázoló plakátjára válaszul – Zsidónak lenni jó jelszavával derűs önkép hirdetésébe fogott. Számos egyház “magakelletése” ugyanakkor rávilágít a kampány egyik sajátosságára. Az egy százalékok elvileg nem a felekezetek közfeladat-átvállalásait finanszírozzák – azt az állam többé-kevésbé megteszi -, hanem a hitéletet támogatják. Ehhez képest a legtöbb egyház az oktatási, szociális tevékenységének felmutatásával kívánja felkelteni a figyelmet – nyilván, mert az adózók szívesebben adnak pénzt ilyen célokra, mint “merő imádkozásra”.

“Az állam jól teszi, ha az egyházaknak nem halat, hanem hálót ad” – tartja Prőhle Gergely, ám hozzáteszi: a “halfogáshoz” minden feltételt meg kellene teremteni. Utóbbiban viszont a felekezetek hiányosságokat látnak. Amint Bölcskei Gusztáv, a református zsinat lelkészi elnöke is panaszolja, hiába kérik az adóhivataltól azokat a kimutatásokat, amelyekből megtudhatnák, hogy az egyes településekről milyen arányú felajánlások érkeznek. “Ez azért volna fontos, mert ha azt látnánk, hogy például Sopronban alacsony a rendelkezők száma, akkor ott erősítenénk a kampányunkat” – mondja Prőhle, hozzátéve: nem bánja, hogy ilyen eszközökhöz kell folyamodniuk. “A kampányokkal az egyházak széles körben egyértelművé tehetik, hogy nem a társadalomtól elszigetelt, anakronisztikus képződményként léteznek” – vallja.

Szőnyi Szilárd, [email protected]

8. évfolyam 19. szám, 2008.05.08

Comments are closed.