avagy Jani lábhoz megy
A közszolgálati televízió Nap-kelte című műsorában Betlen János mikrofonja előtt Magyar Bálint. A riportalany épp arról szól, hogy a nyugati demokráciákban elképzelhetetlen, hogy egy antiszemita hangvételű cikket publikáló személlyel másnap együtt mulatozzon a kormányzásra esélyes ellenzéki párt teljes vezérkara. Betlen izgatottan mocorog, majd kebelből fölsóhajt: szegény Bayer Zsolt, zászlóvá vált! Magyar folytatja, de Betlen ismét közbeszól: Én ismerem őt, nem bírom szó nélkül hagyni, nem antiszemita. Még ő maga is elnézést kért az Echo tévében. Én nem láttam, de mondják. Folyamatosan kiforgatják a szövegét.
Jani argumentál: amit Zsolti leírt, az nem számít. A fő, hogy Jani ismeri Zsoltit. Meg még az, hogy nem látta ugyan, de mondják. Ezek a garanciák, a többi rút csalás: kiforgatják a szavait.
Szegény Zsolti. Szegény Jani. Szegény közszolgálat.
Amúgy „szövegolvasás” jeligére várom Janit. Házhoz jöhet.
G. Gy.
Élet és Irodalom
52. évfolyam, 16. szám
