Huszonöt éve, 1983. április 20-án halt meg Budakeszin Mezei Mária színésznő, kiváló művész. 1909. október 16-án született Kecskeméten, édesanyja gyermekágyi lázban meghalt. Földműves családból származó, önerejéből ügyvéddé lett apja az ő házukat is összedöntő 1911-es földrengés után elmenekült a számára szenvedést és pusztulást hozó városból, Erdélyben, majd Mária hároméves korától Szegeden éltek.
Rózsahegyi Kálmán színitanodája után 1931 őszén Mezei Mária Miskolcra került. Itt kezdte koromfekete haját szőkére festeni, de a hajfesték gyenge volt, s ráragadt a „vörös Mezey” név. A férfiak 1935 után már a pesti utcán fordultak meg utána, mivel ekkor már a Kamara, a Belvárosi, majd a Vígszínház színpadán formálta meg a kacér dámákat, léha asszonyokat. A „vörös démon” az 1940-es években már igazi sztár volt, komolyabb szerepeket is osztottak rá, a filmvásznon 1936-ban az Aranyember Athalie-jaként mutatkozott be.
1944-ben, a német megszállás alatt nem vállalt fellépést, fölmenekült a Tátrába, s rátalált hitére. A fordulat éve után méltatlanul mellőzték – 1945 előtt „zsidóbarátsággal” vádolták, most „polgári kacattá” nyilvánították. Kabarékban lépett fel, éjszakánként a szintén margóra helyezett Cziffra György zongorakíséretével énekelt sanzonokat, éjféltájban Ady istenes verseit szavalta és zsoltárokat énekelt. Megváltás volt számára, amikor 1949-ben az Operettszínházba kerülhetett, ám aztán innen is mennie kellett a Vidám Színpadra.
Második sztárkorszaka 1956 után jött el: 1962-ig a Madách, 1962-64-ben a Petőfi Színház, 1964 és 1970 között a Nemzeti Színház társulatában lépett fel. Remek szerepeket alakított százas szériákban, többek közt Warrennét G. B. Shaw darabjában, háromrészes önálló estjével végigjárta az országot, a határon túli magyarlakta területeket, Párizs, New York, Torontó magyar kolóniáit. Újra filmezett (Édes Anna, A Noszty fiú esete Tóth Marival, Mici néni két élete, Tiltott terület), megromlott egészségét azonban 1970-ben összeroppantotta az influenza. Ekkor teljesen visszavonult budakeszi házába, s tizenhárom évig harcolt napról napra az életéért.
1981-ben megjelenhetett Vallomástöredékek című kötete, amely életéről, színészetéről, hitéről született írásait tartalmazza. Rá két évre csendesen távozott a múlt század egyik kiemelkedő – hivatalos szakmai elismerésben alig részesült – művésze.
