Úgy tűnik, hogy Nicolas Sarkozy „megúszta” a francia önkormányzati választásokat, amelyeken a jobboldal jelentősen gyengébben szerepelt, mint 2001-ben. A vártnál azonban mindenképpen jobb eredményt értek el, országos szinten mindössze két százalékkal lemaradva a baloldaltól.
A francia elnök népszerűségi mutatójának folyamatos esését figyelve sokan arra számítottak, hogy a hétvégi választásokon proteszt-szavazásra kerül majd sor – ez volt a szocialista kampány egyik fő eleme -, ez azonban nem történt meg. A várakozásoknak megfelelően a jobboldal valóban elveszítette a választást, de közel 45,5 százalékos országos eredménye a baloldal 47 százalékával szemben nem nevezhető súlyos vereségnek.
Pedig a kampány nemigen akart sikerülni a jobboldalnak, köszönhetően a francia elnök egyre vészesebb népszerűtlenségének és néhány malőrnek. Nicolas Sarkozy népszerűségi mutatója ugyanis a tavaly júniusi 63 százalékról 37 százalék körülire csökkent, megközelítve Francois Miterrand – a közelmúlt legnépszerűbb elnökének – 31 százalékos mélypontját, de még mindig távol maradva Jacques Chirac 2006 júliusában mért 16 százalékos „népszerűségétől”. Tekintettel arra, hogy mindeközben miniszterelnökének és minisztereinek népszerűsége nem változott jelentősen az elmúlt hónapokban, a francia elnök népszerűtlensége elsősorban nem politikájában, hanem magánéletének – a médiában gazdagon ismertetett – fordulataiban is keresendő.
Valószínűleg az egyre növekvő elutasítottság miatti feszültségnek is betudható, hogy mindössze két héttel a választás előtt Sarkozy egy rendezvény során elvesztette türelmét, és durván viselkedett a párizsi Mezőgazdasági Vásár egyik látogatójával. A férfi ugyanis „még bemocskolsz” szavakkal elutasította a francia elnök kézfogását, amire Nicolas Sarkozy azt válaszolta, hogy „akkor tűnj el, te nyomorult barom.” Az esetről videofelvétel is készült, ami néhány óra alatt nemcsak a francia, hanem a nemzetközi elektronikus médiát is bejárta. Az incidens természetesen Sarkozy pártjának választási esélyeit rontotta.
Mindeközben a kedélyeket tovább borzolta az elnök nagyobbik fiának politikai akciója, amellyel Neuilly sur Sein-ben – Sarkozy itt volt hosszú ideig polgármester – megfúrta a jobboldal által már kijelölt polgármester-jelöltet, mivel az Cecilia Sarkozy, az elnök korábbi felesége emberének számított. A párt számára ugyancsak rosszul jött a finisben Sarkozy kabinetfőnökének, Emmanuelle Mignonnak egy bulvárlapban megjelent interjúja, amelyben kifejtette, hogy Franciaországban nincs szekta-ügy, és a parlament ezzel foglalkozó bizottságának jelentései teljesen feleslegesek.
Mindez témát és támadási felületet kínált a baloldalnak, amit SegolÄne Royal korábbi szocialista elnökjelölt igyekezett is kihasználni. A vallási kérdések megvitatása során ugyanis Franciaországban (is) nagyon könnyedén hiszterizálódik a hangulat, a téma tárgyalása ilyen módon nem volt érdeke a kormánynak, függetlenül attól, hogy Emmanuelle Mignon megállapítása teljes mértékben megfelelt a valóságnak.
Valószínűnek tűnik azonban, hogy a választási harcok végével a kormány hamarosan napirendre tűzi a vallási törvény megváltoztatását, ez pedig nagy horderejű változást hozhat a társadalomban. A vallások és az állam szerepét szabályozó törvény ugyanis még 1905-ből való, és mindössze három vallást (katolikus, protestáns, izraelita) ismer el, ez pedig egyre inkább tarthatatlan.
A Nicolas Sarkozy által vezetett belügyminisztérium közel két éve olyan jelentést készített, amely egyháznak ismerné el a Jehova Tanúi felekezetet, ez pedig jelentős elmozdulás a sokak által „szent tehénnek” nevezett 1905-ös vallási törvényhez képest.
A negatív előjelek ellenére tehát mégsem került sor kormánybuktató önkormányzati választásra, márcsak azért sem, mert maguk a kormánytagok jól szerepeltek a választáson: a kormány tagjainak felét már az első fordulóban megválasztották kerületükben. A francia politikai szokásnak megfelelően ugyanis a politikai szereplők igyekeznek halmozni pozícióikat, így azt követően, hogy a parlamenti választásokon a kormánytagok képviselői mandátumot szereztek – ez feltétele volt a kormányban maradásnak -, az önkormányzati választásokon is megmérettették magukat.
Míg a tavaly nyári parlamenti választások nagy vesztese Alain Juppé volt, aki Bordeaux-ban elvesztette képviselői mandátumát, most ő ért el szimbolikus győzelmet azzal, hogy már az első fordulóban újra megválasztották a város polgármesterének. Az egykori miniszterelnök ugyanis a választások idején környezetvédelmi miniszter és miniszterelnök-helyettes volt, mandátuma elvesztése miatt azonban távoznia kellett a kormányból.
A csúfos kudarc elmaradása ellenére a jobboldali UMP azért elkönyvelhetett néhány nagy bukást, így például Párizsban és Lyonban, ahol jelöltjeikre megsemmisítő vereséget mért a baloldal, így mindkét város továbbra is szocialista irányítás alatt marad.
