Teleírtam jegyzetekkel egy árkus papírt az ünnepi eseményekkel és beszédekkel kapcsolatban, az állami megemlékezéseket sikerült megint közröhej és közmegvetés tárgyává tenni, kezdve a lezárt Kossuth tértől a múzeumkertig és a Petőfi-szobor környékéig, igazolva Gy. F. mondását: „a félelmet lehet kezelni bezárkózással”. A helytartótanácsi rendezvények a forradalmi ifjúsági napok hangulatát idézték, a KISZ Központi Művészegyüttesével, szavalókórussal, idióta koreográfiákkal és persze esernyőkkel és Jordán Tamással. Persze „szabadnak lenni időnként átkozottul nehéz”, mondta a nemzet vezetője, aki a Lánchíd környékén sétálva boldog, békés ünneplőket látott és Demszkyt méltatta, „e kiváló férfiút”, akit meg akartak fosztani a szólás szabadságától, s aki elmés párhuzamot vont a hídpénz és a vizitdíj között, egy hangágyú bődületes erejével, a kiürített téren, mert „nem kell új rendszerváltás”, az SZDSZ-nek megfelel a régi is, hiszen „ma Magyarországon a szabadság rendszere uralkodik”, bár itt vannak még a szabadság ellenségei (árpádsáv, Magyar Gárda), sőt „a feudalizmus tartósabb, mint hisszük”. A Reuters jelentése szerint a Fidesz-megemlékezésen körülbelül húszezren voltak.
Szentmihályi Szabó Péter
