Idén sem maradtak el a szélsőségesek a március 15-i ünnepségekről; mintegy kétszáz tüntető síppal, trombitával zavarta meg a Kossuth téren az állami lobogó felvonását. A csoport később átvonult a Nemzeti Múzeum elé, de ott voltak a radikálisok a Petőfi szobornál is, ahol Demszky Gábor próbálták megakadályozni beszéde elmondásában. A miniszterelnök az ünnep estéjén arról beszélt: a vezetők felelőssége, hogy ne diktáljanak olyan tempót és irányt, amelyet a nemzet nem képes követni.
A kormányfő nyilvános szerepléseinek már-már megszokott kellékévé vált rigmusokat skandálta a mintegy 200 fős, síppal, trombitával felszerelkezett csoport a Kossuth téren az állami lobogó felvonásakor. A tüntetők az agrártárca épületének sarkánál álltak fel, miután nem voltak hajlandók átmenni a biztonsági kapukon. A tér sarkára szorulva, a „Hazaáruló”, a „Gyurcsány, takarodj!”, a „Táncolj Feri, búcsú buli!” és a „Börtönbe, börtönbe!” szöveget skandálták.
A tömeggel szembe fújó erős szél elvitte a hangjukat, így az ünnepség viszonylagos nyugalomban zajlott. A zászlófelvonáson évek óta először volt jelen mind az öt közjogi méltóság, így a hazaárulózásból kijutott Sólyom Lászlónak is. A díszszázad az államfő és a tüntetők között állt fel, így a hangoskodók nem láthatták, hogy a vörös szőnyegen nem Gyurcsány Ferenc, hanem a köztársasági elnök halad végig. A zászlófelvonást követően a csoport két-három perc alatt, rendőri beavatkozás nélkül szétoszlott.
A Gyurcsány-ellenes csoportosulás a környező utcákban újra szerveződött, majd gyalog, csoportosan indultak el a Múzeum felé az állami ünnepségre. Itt szembesültek azzal, hogy Kiskörúton szintén kordont és beléptető kaput állítottak fel a szervezők. A kordon előtt szórólapot osztogattak, amelyen mindenkit tájékoztattak arról, hogy egy méternél hosszabb zászlórudat, illetve szúró- és vágó fegyvereket nem lehet bevinni a helyszínre. A tüntetők, akiket egy maguk között Gyula bácsinak nevezett férfi irányított, itt sem voltak hajlandók alávetni magukat az átvizsgálásnak. Többen a kordont rázták és provokálták a rendezvényt biztosító magáncég embereit. Egy idősebb nő az egyik őr arcába nyomta a mobilját, hogy fotót készítsen róla. „Gyula bácsi” pedig azt kiabálta, megsértik alkotmányos jogait, mert olyan hosszú zászlórudat visz be a rendezvényre, amilyet akar. A Múzeum előtt alig ezren nézték a megemlékezést, amelyen egyetlen politikus sem vett részt.
Az állami ünnepségeken kormányzati szónokok híján Budapest főpolgármestere lett a szélsőjobboldali provokátorok célpontja. Demszky Gábor hagyományosan a Március 15.-e téren, a Petőfi szobornál mondta el beszédét, amelynek már előkészületei is katonásak voltak. A teret hermetikusan lezárták, kettős kordont állítottak fel, s csak előzetes átvizsgálás után lehetett bejutni, a liberális politikust pedig csak meghívóval vagy sajtóakkreditációval lehetett testközelből hallhatni. „Haza, nemzet, közteherviselés, híd, Széchenyi, szabadság” – ezeket a szavakat lehetett kivenni Demszy beszédéből, a belső kordon túloldalán rekedt több száz, árpádsávos és nemzeti színű lobogókat lengető, folyamatosan fütyülő, sípoló, az eseményt biztosító rendőröket petárdákkal, tojással, kövekkel, palackokkal dobáló emberek között. (Némi kritikát szolgáltatva ezzel az előzetes motozás eredményességéről.) A rendezvény megzavarásának adekvát módszere szerintük a „mocskos buzi”, „hazaáruló”, „hülye vagy”, „gyáva”, „ÁVH” (alternatívájaként „SZTK”) bekiáltások rendszeres ismételgetése volt. Sikerükhöz egyébként nem fér kétség: a főpolgármester akár lemondását is bejelenthette volna, a tömeg azt se nagyon vette volna észre. A rendezvény elején felcsendülő Himnuszt is csak azt követően hallgatták csendben, hogy egyikük hangos kiáltással tudatta elvtársaival, hogy éppen mi szól.
Demszky egyébként – az MTI szerint – arról beszélt, nem kell új rendszerváltás, nincs szükség „a Szent Korona-alkotmányra”, aki ilyeneket mond, az a szabadság ellensége. Kiemelte: aki ma az ősi magyar törvényekre, vagy az Aranybullára hivatkozik, az tűzhet magára akár „levesestányérnyi hatalmas kokárdát”, mégsem értett meg semmit abból, amit 1848 tanított, aki a 1848-as nemzeti lobogót árpádsávos zászlóra cseréli, „az semmit sem tud a mi történelmünkről”. Hívhatja magát bárki Kossuth térinek, de ettől még semmi köze nincs Kossuth Lajos örökségéhez, szervezhet Magyar Gárdát, attól még a magyar szabadság ellensége marad – folytatta a politikus, aki szerint 1848-ban is voltak, akik kereplővel, tojással vagy petárdával érveltek, ők voltak, akik az első szabad választások során kifütyülték Petőfi Sándort; a mai utcai zavarkeltők az ő örököseik, nem a márciusi ifjaké.
Népszava Online
