Olyan épületet akartam létrehozni, amely megteremt egy történetet – vallja Daniel Libeskind, a 2001-ben megnyílt, szokatlan formája miatt hevesen kritizált berlini Zsidó múzeum tervezője. A lengyel származású, New Yorkban élő építész nevét a berlini múzeum tette világszerte ismertté, az elmúlt években pedig a kortárs építészet egyik legjelentősebb alakjaként emlegetik szakmai körökben. Libeskind 2003-ban megnyerte a lerombolt World Trade Center helyének beépítésére kiírt pályázatot. Egyebek mellett az ezzel kapcsolatos terveiről is beszélt a hét végén Budapesten megrendezett építészkongresszuson. Daniel Libeskinddel előadása után beszélgettünk.
Nem csak a monumentális tervek hozzák lázbaFotó: Kertész Gábor Ön sikeres zongoraművészként indult, aztán egyszer csak váltott, és építészetet kezdett tanulni. Szívfájdalom nélkül adta fel az ígéretesen induló zenei karriert?
– De hát én sosem adtam fel, hiszen az építészet is zene! A kotta nem a hangokról szól, az építészet pedig nem a vonalakról. Mindkettő egyfajta érzelmi kommunikáció, és mindkettőnél nagyon fontosak az arányok. Tehát visszatérve a kérdésére, soha nem adtam fel a zenét, csak most más területen gyakorlom.
– Ön Lengyelországban született, Lódzban töltötte a gyerekkorát, azóta is gyakran utazik Lengyelországba, és Magyarországon is többször járt. Mi az, amit szeret és mi az, ami bosszantja ebben a régióban?
– Szeretem Közép-Európát, ez az én igazi világom, a kultúrájával és a rettenetesen nehéz történelmével együtt. Az építészettel kapcsolatban elsősorban azt vettem észre, hogy a hagyományok megőrzése mellett bátrabban lehetne nyitni az új felé.
– Az ön által tervezett berlini Zsidó múzeum cikkcakkos vonalvezetését többen sokkolónak találták. Bántották a felháborodott kritikák?
– Nem, mert az emberek szerették, százezrek mentek el megnézni a múzeumot. Csak a szakma egy része kritizálta, azok, akik az építészetet valami merev és hivatalos tudománynak tartják. Pedig az építészet maga az élő valóság, éppen ez a lényege. Egyfajta kihívás, új gondolatok megvalósítása, olyan, mint egy regény, egy vers vagy egy zenemű. Nemcsak ismétlés, hanem valami új megteremtése.
– Ön régóta ad elő egyetemeken. Mit mond az építészhallgatóknak, mire figyeljenek leginkább?
– Most éppen Németországban tanítok, az óráimra bölcsészek, muzsikusok és közgazdászok is járnak. Velük együtt tervezünk, mert én egy szemléletet szeretnék átadni a diákjaimnak. Mégpedig azt, hogy nem kell feltétlenül szakképzett építésznek lenni ahhoz, hogy megváltoztassunk dolgokat, hogy alakítsuk a környezetünket.
– Ön megnyerte a New York-i World Trade Center helyén tátongó gödör, a Ground Zero beépítésére kiírt pályázatot. Ez bizonyára a szakma csúcsa. Van innen még feljebb?
– Nézze, nekem minden munkám fontos, nemcsak a monumentális tervek hoznak lázba. Most például egy kis családi házat tervezek egy művészetet szerető házaspárnak Amerikában, Connecticutban. Soha nem dolgoztam még ilyen kicsi épületen, és nagyon élvezem a munkát!
– Ön egyébként saját tervezésű házban lakik?
– Nem, nincsen házam. Lakásom van, mégpedig a Ground Zero közelében, egy, a XIX. század végén épült, gyönyörű épületben, és nem is szándékozom innen elköltözni.
Bokor Gabriella
Pályakép
Daniel Libeskind 1946-ban született a lengyelországi Lódzban. 1957-ben szüleivel kivándorolt Izraelbe, ahol zenei tanulmányokba kezdett. Az egyetemet New Yorkban fejezte be, zongoraművészként végzett, emellett festészetet és matematikát tanult, 1970-ben pedig még építészdiplomát is szerzett. 1965 óta amerikai állampolgár. 1989-ben megnyerte a berlini Zsidó múzeum megépítésére kiírt pályázatot, és a tizenkét évvel később megnyílt, szélsőséges kritikákat kapott múzeum széles körben is ismertté tette. Elképzelései szerint épült a londoni Victoria&Albert múzeum Spirál kiállítóterme, a brémai koncertcsarnok, a San Franciscó-i Zsidó múzeum, a mexikói Guadalajara új egyeteme, de ő tervezte Bern bevásárlóközpontját is. Tanított a Yale-en, a Harvardon, Karlsruhéban, Amsterdamban, Zürichben, Londonban és Milánóban. Az építész, aki egyébként a budapesti kormányzati negyedre kiírt pályázat zsűrijének elnöke volt, jelenleg a New York-i Világkereskedelmi Központ ikertornyai helyén tátongó űr beépítésének tervein dolgozik. Nős, három gyermeke van.
