Népszabadság * Palanovics Norbert * 2008. március 10.
Szaito Hirosinak már rajongói klubja is van
Kép: Hiroto AshidaTávol Magyarországtól is el lehet csípni egy-egy csodás magyar zenei produkciót. Az utóbbi időben például egyre több cimbalomestet is adnak Japán-szerte.
A hangszer művelője és egyben tulajdonosa Ázsia első és egyetlen művésze, akinek cimbalomtanulmányokból van diplomája. Szaito Hirosi a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémián, valamint Besztercebányán tanult, Japánban pedig már rajongói klubbal is büszkélkedhet. CD-jén cimbalomra írt művek hallhatók, a borítón pedig a magyar Parlament látható. Szaito – aki Cimbalmosként írja alá a leveleit – Tokióban, egy csésze tea mellett mesélt a Népszabadságnak.
Iráni háború helyett Magyarország. Már 10 évesen elhatároztam, hogy cimbalmos leszek. Iskolai fesztiválon hallottam egy kínai cserediákot, aki egy cimbalomhoz hasonló hangszeren játszott. Nagyon gyönyörű hangja volt, és akkor még ez a hangszer Japánban egyáltalán nem volt ismert. Az egyetemen aztán zeneszerzést tanultam, majd utána Iránban szerettem volna tovább tanulni, onnan származik ugyanis a cimbalom őse. Iránban viszont akkor háború volt, és nem mehettem. Találkoztam azonban a japán köztévé zenei szerkesztőjével, Gotoda Szumióval, aki felkarolt. Ő mutatta be nekem Magyarországot és a magyar cimbalmot.
Cimbalom-„playback”. Gotoda révén jutottam el ahhoz a hangszerhez, amely az akkori tokiói magyar étteremben volt, csak épp senki nem tudott rajta játszani. Amikor például a tévében szerepelt a cimbalom, akkor dobosokat ültettek a hangszer mögé, akik csak imitálni tudták a cimbalomjátékot. Gotoda segítségével aztán megismertem a Japán-Magyar Baráti Társaságot, majd 2000-ben magyar állami ösztöndíjat kaptam. Az ösztöndíj egy évre szólt, de én ötöt voltam Magyarországon. A tanulmányaim utolsó két évét aztán Besztercebányán töltöttem, mert csak ott adnak diplomát cimbalomból.
Nehéz a magyar ritmus. Minden nyáron hazajöttem Japánba, és pénzt kerestem a tudásommal. Profi zenekarokkal játszottam, mert alig volt más zenész, aki például a Kodály-féle Háry János cimbalmos részét el tudta volna játszani. De emellett magyar táncházakat is szerveztem, ahol kórustagoknak, gyerekeknek tanítottam magyar táncokat, népdalokat. Persze bemutattam a cimbalom használatát is. A japánok nagyon érdeklődők a magyar zene iránt, mert a pentaton hangzás hasonló a japán zenééhez. A magyar ritmust azonban még nekem is nagyon nehéz volt megszokni, és ez tűnik a legnagyobb kihívásnak a táncházakban is. A nemrég elindított cimbalomklubban a hangszer népszerűsítése mellett a magyar ritmusokat tanítom.
Magyaros ízek és dzsesszművek. Két cimbalmom van: az első egy Aquincum márkájú magyar, a második pedig egy százkilós cseh gyártmányú hangszer. Az egyik Oszakában, a másik pedig Tokióban van, így nem kell utaztatnom őket a nagyvárosok között. Nagyon szeretnék még egy harmadikat is, a világ legjobb cimbalomműhelyéből, a Hajós utcai Kozmoszból. A dolog szépséghibája, hogy az a cimbalom közel nyolcezer euróba kerül, kétszer annyiba, mint a cseh. Egyébként egyre több dalt írok a hangszerre: márciusban például Szakály Ágnes cimbalomművész a Budapesti Tavaszi Fesztiválon fogja előadni egyik művemet. Az első, Japánban kiadott lemezemen inkább meditatív szerzemények vannak, a most készülő albumomon azonban dzsessz, illetve pop ihletésű dalokat játszom. Hogy mi hiányzik a legjobban Magyarországról? Talán a töltött káposzta, de szerencsére gyakran lépek fel a tokiói magyar éttermekben, így az ottani fogadásokon rendszeresen hozzájutok a magyaros ízekhez.
A cimbalom (a szó görögül üreget jelent) a citerafélék családjába tartozó hangszer, melyen a kifeszített húrokat puha fejű verőkkel szólaltatják meg. Valószínűleg Mezopotámiából származik, ahol kannunnak hívták. Keletre és nyugatra onnan terjedt el: Iránban szanturnak hívják, a jangcsinnak nevezett hangszert pedig Kínában húszmillióan művelik. A verős cimbalmot a zsidó, a szláv, a magyar és a roma zenei kultúra tette ismertté Európában. A XVI-XVII. században nagy népszerűségnek örvendett a főúri kastélyokban, de később a zongora kiszorította onnan. XIX. századi másodvirágzását Schunda Józsefnek köszönheti, ő fejlesztette ki ugyanis a ma ismert, magyar típusú koncertcimbalmot. Erkel Ferenc operájában, a Bánk bánban is felcsendül a cimbalom, de szerepel Sztravinszkij számos művében is. Egyik legismertebb színpadi felhasználása Kodály Zoltán Háry János című daljátékához fűződik. Modern zenészek előszeretettel alkalmazzák, Frank Zappa is írt cimbalomra szerzeményeket, de számos filmzenéhez is felhasználták. Megszólalt az Elveszett frigyláda fosztogatói című filmben és A gyűrűk ura trilógiában is.
