Hosszú perre van kilátás Zuschlag János és társainak büntetőügyében. A tizennégy gyanúsított – zömében szocialista politikus – ugyanis nem tudott megegyezni abban, hogy vállalják büntetőjogi felelősségüket a csalási ügyben, amellyel nemcsak gyorsan lezárhatnák a pert, hanem enyhébb elbírálás alá is kerülnének. A lassanként befejeződő nyomozás mindeközben nem mentes a feltehetően politikai indíttatású provokációktól sem.
A Kiskunhalasi Városi Ügyészség 2005-ben indított törvényességi felügyeleti eljárást a városban bejegyzett néhány civil szervezetnél. A rutineljárás során számos hiányosságra bukkantak az ügyészek mind a szervezetek könyvelésében, mind a működésükkel kapcsolatos adminisztrációban. A halasi ügyészség végül a számvitel rendjének megsértése miatt büntetőfeljelentést tett a Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányságon. A nyomozás azonban nagyon nyögvenyelősen haladt. A büntetőeljárást 2007. január 1-jével a Bács-Kiskun Megyei Főügyészség vette át. Az ügyészségnek a nyomozás átvételét nem kell hivatalosan indokolnia, hisz a nyomozásra törvényes lehetősége van. A rendőrség a csaknem másfél éves vizsgálódás alatt mindössze két személyt vont eljárás alá, akik ellen végül megszüntették az eljárást. A határozatokat az ügyészség hatályon kívül helyezte, néhány hónap múlva pedig közölte az érintett szervezetek vezetőivel és a pályázatok kapcsolattartóival a gyanúsításokat, majd múlt év nyarán Zuschlag János is terhelt lett. A nyomozás szerint ő volt a szervező, sőt a rendszer irányítója, ezért vált végül bűnszervezet tagjaként felbujtóvá a folytatólagosan, különösen nagy értékre elkövetett csalási ügyben. Mára tizennégy gyanúsítottja van az eljárásnak, zömében Bács-Kiskun megyei és fővárosi ifjúszocialisták (Rajnai Attila: Haverok, buli, bukta, ÉS, 2007/26.), de ott van a sorban Zuschlag egykori romániai üzlettársa, valamint a pályázati elszámolásokhoz fiktív számlát adó cégeket eltüntető ügyvéd és egy jogtanácsos is.
Ki mennyit ér?
Mivel az alapítványok könyvelése, a pályázatok dokumentációja és azok hivatali útja az ügyészség által lefoglalt iratanyagból jól követhető, több gyanúsított nem látta értelmét a tagadásnak – és elvállalva a felelősségüket -, együttműködtek a nyomozókkal. Különösen alapos és részletes vallomást tett Lados István, Zuschlag hivatali titkára, aki hónapokig bujkált, mielőtt feladta volna magát. Az ügyészség nem cáfolta, Lados együttműködő magatartása miatt indítványozták január végén, hogy előzetes letartóztatását házi őrizetre enyhítse a Szegedi Városi Bíróság.
Zuschlag azonban konokul tartotta magát, nem szólalt meg, persze arról sem volt tudomása, hogy egykori párt- és szervezeti társai miként nyilatkoznak róla és tevékenységéről. Szerintük Zuschlag János kivételezett volt, még azt követően is, hogy 2004-ben lemondott országgyűlési mandátumáról. (Mint ismert, Zuschlagnak azért kellett távozni az országos politikai közéletből, mert egy nyilvános holokauszt-megemlékezésen a deportálások áldozatain viccelődött.) Tény: Zuschlag lemondását követően kiskunhalasi hatalma megerősödött, lényegében szabad kezet kapott, és csak a múlt év végi tagrevízió alkalmával derült ki: a halasi alapszervezetbe beléptetettek zöme fiktív tag volt csupán. A helyi szocialisták ennek gyanúját írásban jelezték, de erről sem akart tudomást venni a felsőbb pártvezetés. A kiskunhalasi és a Bács megyei szocialisták egy része azonban zárta sorait, és nem volt hajlandó együttműködni az ifjúszocialista vezérrel. Alapítványaihoz és az ismeretségi körébe tartozó cégekhez ezen a vonalon nem is csordogált pénz, a Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés, valamint a Bács-Kiskun Megyei Területfejlesztési Tanács nem támogatta Zuschlag holdudvarát, ezért kellett más megyékből, minisztériumokból, illetve a fővárosból szövetségeseket keresnie.
De vajon miért volt kedvezményezett Zuschlag János? Miért nem volt nyilvánvaló a pártban, hogy ezzel, egy közéleti személyiséghez nem illő magatartással a politikai karrierje megbicsaklott, és távoznia kell a közéletből?
Kíváncsi bácsik
Válasz csak a büntetőeljárás tanúságaiból vonható le. A Zuschlag-ügy jó néhány váratlan és kellemetlen következményét a kormányzó elit is megtapasztalhatta, érthető, hogy élénk érdeklődés kísérte az eljárást. A terheltek (és az érdeklődők) többsége azonban nem az ügy köztörvényes, hanem politikai vonatkozásait látja, pontosabban mindenáron csak azt akarja látni. Kétségtelen, a volt és a jelenlegi kormány államtitkárainak, tárcavezetőinek és a jelenlegi miniszterelnök tanúkénti meghallgatása egy leegyszerűsített politikai képletet rajzolt föl a kívülállók előtt. (Ezen még az sem változtatott, hogy januárban az Orbán-kormány sportminiszterét, Deutsch-Für Tamást is meghallgatták az ügyészek Kecskeméten az ifjúsági és civil szervezetek pályázatainak korábbi támogatási gyakorlatáról.)
A múlt év végén két kecskeméti ügyvédnél is érdeklődtek, illetve együttműködésüket kérték – magas rangú politikai körökre hivatkozva -, hogy tudnak-e valamit a nyomozás állásáról, illetve a Zuschlag-ügyet vizsgáló ügyészekről. (Csak egyikük azonosítható, mert az érintett ügyvéd a találkozást dokumentálta.) Az ügyvédnél – aki korábban ügyész volt a Bács-Kiskun Megyei Főügyészségen – a személyes beszélgetést kérő férfi megjegyezte: egy ismerősének Gyurcsány Ferenc nehezményezte, hogy a fiatal vidéki ügyészek tanúként hallgatták ki. A férfi e miatt szeretett volna az ügyvéd segítségével minél többet megtudni a médiában rendszeresen nyilatkozó Szabó Ferenc Bács-Kiskun megyei főügyész-helyettesről, de az ügyvéd elhárította a kérést, mondván, amikor ő még a testület tagja volt, nem dolgoztak együtt a szóvivői feladatokat is ellátó ügyésszel. Az ügyvéd a találkozóról feljegyzést készített, szerepel rajta az érdeklődő férfi hívószáma, sőt névjegykártyájának adatai is, e szerint egy áldozatvédelmi iroda vezetője. A feljegyzést az ügyvéd – aki nem kívánt lapunknak nyilatkozni – végül nemcsak az ügyészséghez, hanem a területi, valamint az országos ügyvédi kamarához is eljuttatta.
Szabó Ferenc, Bács-Kiskun Megyei főügyészhelyettes nem cáfolta, hogy létezik egy ilyen ügyvédi feljegyzés, de hozzátette: ez a nyomozást érdemben nem befolyásolja.
Daróczi Dávid kormányszóvivő az ÉS-nek azt mondta: baromság, hogy a miniszterelnök bárkit is ilyen dolgokra biztatott volna. Hozzátette: hiszen ő volt az, aki azonnal az ügyészség rendelkezésére állt, és mindenkit arra kért, lehetőleg segítse a nyomozást, hogy mihamarabb kiderüljön az igazság. Mint ismert, az ügyészség időpontot kért Gyurcsány Ferenctől a tanúkénti meghallgatására. A miniszterelnök néhány nap múlva, a hivatali munkaidőn kívül, este utazott Kecskemétre és tett vallomást.
Végjáték
Úgy tűnik, ma már legtöbben a leendő bírósági szakra figyelnek. Nem mindegy ugyanis, hogy a Zuschlag-ügyet mikor és milyen módon tárgyalják majd. A nyomozás esetleges elhúzódásával és a kijelölt bíró hosszú irattanulmányozásával a per kezdete még a 2010-es választási kampánystartot is elérheti, amely értelemszerűen nem kedvez a szocialistáknak. Az sem mindegy, hogy a bírói tanács megidézi-e majd mindazon tanúkat – államtitkárokat és minisztereket -, akiket az ügyészség is meghallgatott, valamint nyílttá teszik-e Zuschlag telefonbeszélgetéseit, amelyet társaival, illetve magas rangú politikusokkal folytatott akkor, amikor az eljárás már megindult, de még szabadlábon volt.
Egyelőre azonban még azt sem lehet tudni, hol fogják tárgyalni a büntetőügyet, mivel az eljárás során a Kecskeméti Városi Bíróság elfogultságot jelentett be, ezért a terheltek előzetes letartóztatásairól, valamint az egyéb kényszerintézkedésekről a Szegedi Városi Bíróság dönt. Az elfogultság okáról sem a kecskeméti, sem pedig a szegedi bíróság nem adott felvilágosítást. Egy neve elhallgatását kérő bíró csupán annyit mondott: van egy, a gyanúsítottak között nem szereplő, prominens személy, aki ellen titkos adatgyűjtés engedélyezését kérte az ügyészség, és a bíró ezen a ponton jelentett be elfogultságot. Hozzátette: az, hogy a per Kecskeméten lesz-e, ezen az aktán múlik, mert ha kiveszik a per iratai közül, akkor megszűnik az elfogultsági tényező, ha benne marad, akkor más megyei bíróság kapja majd meg az ügyet.
Bodóczky László, a Bács-Kiskun Megyei Bíróság elnöke szerint a nyomozati bíró elfogultsága nem zárja ki, hogy Kecskeméten tárgyalják a pert. A dolgok jelenlegi állása alapján viszont a helyszín többesélyes, ugyanis az interneten mostanában több provokatív írás jelent meg a Bács megyei bíróság belső ügyeiről, megemlítve a Zuschlag-ügy körüli tárgyalási dilemmákat. Az ezzel kapcsolatos elfogultsági kérdésben a bírák megosztottak. A legtöbb bíró azon az állásponton van, hogy egy azonosíthatatlan weblapra feltett rossz szándékú irománnyal bármelyik kijelölt bíróság megrágalmazható, így ezen az alapon sehol nem lehetne tárgyalni egy ügyet sem.
A legnagyobb kormánypárt és a gyanúsítottak számára a legszerencsésebb mindenesetre az lenne, ha mihamarabb és minél gyorsabban tárgyalnák Zuschlag és társai büntetőperét. Történtek is egyeztetések arra vonatkozóan, hogy a gyanúsítottak lemondanának a tárgyalás jogáról, ami annyit tesz: az összes gyanúsított beismerné tettét, a bírói tanács pedig – mellőzve a bizonyítási eljárást -, a vallomások alapján, egy tárgyalási napon ítéletet hozna. A lapunk által megkérdezett védők megerősítették, hogy zajlottak megbeszélések erre vonatkozóan, de végül nem sikerült létrehozni a teljes együttműködést a gyanúsítottakkal. Kovács M. Gábor, Zuschlag védője ezzel kapcsolatos kérdésünkre úgy fogalmazott: a konszenzus alapja az, hogy a terheltek vállalják a büntetőjogi felelősségüket. Ez azonban nem történt meg mindenki részéről.
Az egyik ilyen hiányzó beismerő vallomás éppen Zuschlag Jánosé volt. Talán most, hogy Lados Istvánt, Zuschlag hivatali titkárát vallomástételét követően néhány hete házi őrizetbe helyezték… Zuschlag féléves előzetes letartóztatása óta először a napokban kihallgatást kért az ügyészségen. Vallomásának súlyáról ellentétes információk jelentek meg a médiában. Kovács M. Gábor lapunknak azt mondta, védence érdemi vallomást tett. Hozzátette, politikai és erkölcsi felelősségét elismerte, a büntetőjogit azonban nem. Információink szerint Zuschlag konkrét kérdésekre nem volt hajlandó válaszolni, pedig ebben az ügyben éppen a pályázati iratok és a számlák azok, amelyek magukért beszélnek.
Élet és Irodalom
52. évfolyam, 09. szám
