Népszabadság * Miklós Gábor * 2008. február 23.
Teresa házat rajzol egy zsidó árvaházban 1946-banA krakkói ügyészség február 11-én úgy döntött, nem indít nyomozást Jan Tomasz Gross lengyel-amerikai történész könyve, a Félelem ügyében. A kötetet azért kezdték tanulmányozni a közvádlók, mert gyanú merült fel, miszerint a kutató kötetében megvalósítja a nemzetgyalázás bűntettét. Ez a módosított lengyel Btk. alapján három év szabadságvesztéssel büntethető.
Lengyelország most elkerülte, hogy Törökországgal együtt emlegessék. Ott ugyanis hasonló „történeti” ügyekért több író ellen is indult per az elmúlt években. Közöttük volt Orhan Pamuk Nobel-díjas is, aki egy interjúban a nem a hivatalos török történelemszemléletet követve beszélt az első világháború alatt elkövetett örményirtásról. Az érvényes török törvények büntetik az ilyen elhajlást.
A Félelem főcím alatti alcím szól a könyv tartalmáról: Antiszemitizmus Lengyelországban közvetlenül a háború után. Tehát arról szól, mit éltek át a vészkorszak zsidó túlélői Lengyelországban, milyen módon üldözték, irtották, gúnyolták őket, hogyan történtek a pogromnak nevezett tömeggyilkosságok. A legtöbb túlélőt Kielcében, ebben a közép-lengyelországi városban ölték le – összesen negyvenegy embert, köztük nőket, gyerekeket. De volt pogrom Krakkóban és más városokban, falvakban is. Összesen több mint 1600 túlélő zsidót gyilkoltak le polgártársaik a negyvenes években.
Jan T. GrossGross szerint valóságos etnikai tisztogatás történt, amelynek következtében azok a túlélők is kivándoroltak, akik Lengyelországban akartak maradni. A kivándorlás persze több szakaszban zajlott: a negyvenes években ment el a zömük, a maradék 1956 után távozott, hogy aztán 1968-ban az akkori államszocializmus kiűzze a teljesen asszimilált, csak lengyelül beszélő, többnyire vegyes házasságokban élő maradékot is. Így Grosst és családját is.
Remélem, hogy a kötetet kiadják majd magyarul is. Nem csak az esetleges párhuzamosságok miatt. (Nálunk is voltak – ha kisebb mértékben is – pogromok a negyvenes években Kunmadarason és Miskolcon.) A könyvet összes megdöbbentő részleteivel a gyűlölet, a gonoszság megannyi leírásával tehát olvasni kellene. Nehéz, torokszorító olvasmány a Znak katolikus könyvkiadó gondozásában megjelent kötet. Az ismételten bujkálásra és menekülésre kényszerülők beszámolói, a brutalitás, az ostobaság megnyilvánulásai. Az, miként vették át a náci szóhasználatot és gyakorlatot azok, akik nemrég még a nácikkal harcoltak. A kötet leleplező. Mert kiderül belőle, hogy ebben a bűnben mennyire közösen léptek fel jobboldaliak és a kormány emberei. Kommunistaellenes ellenállók a kommunista párt és a szovjetek által kinevezett kormányzat rendőrei. Megzavarja a könyv az egyik legkedveltebb lengyel mítoszt, miszerint a kommunizmus a zsidók műve volt 1944 után. (De hát ilyen mítoszokat mi is ismerünk.)
37 Gross hosszasan értekezik a nagybetűs Félelemről. Azt írja, hogy a háború után a lengyelek féltek a szinte a túlvilágról visszatért zsidóktól, hogy azok visszakövetelik elvesztett vagyonukat, a háború előtt betöltött társadalmi, gazdasági szerepüket. A kutatónak ezzel a tézisével többen vitatkoznak. Azt mondják, hogy Kielcében például nem voltak ilyen gondok. De találkozunk egy még elképesztőbb félelemmel. Az embermentők rettegésével, akik nem merik nevüket adni a háború alatt elkövetett hőstettekhez. Félnek környezetüktől, félnek attól, hogy valaki számon kérheti tőlük, miért nem álltak be a sorba, miért veszélyeztették tetteikkel környezetüket.
A könyv történelmi esszé. Sokan – elismert szakemberek is – vitatják arányait, kételkednek egyes megállapításaiban. Van, aki azt mondja: igaz az utolsó szóig. Mások viszont azt kérik számon, ami szerintük hiányzik a könyvből: a lengyelek háború alatti hősiessége, az önfeláldozás, amellyel zsidókat mentettek. Gross válasza: ő beszél erről is, hiszen maga is ennek a hősi embermentésnek a terméke.
A könyv borítójaA történelmi esszé sebet ejt a lengyel társadalom hivatalos önképén. Gross elsősorban a lengyel katolikus-nacionalista erőket és az egyházat hibáztatja a lengyel társadalmi tudat végzetes torzulásaiért. Könyvében levezeti, miként tenyészett az antiszemitizmus a kommunista érában, hogyan adott ehhez eszmei támogatást a sztálini, brezsnyevi Szovjetunió. Azt gondolom, hogy a kérdésnek ez a totális (kétfrontos) felvetése tette a Félelem fogadtatását eseménnyé 2007 és 2008 fordulóján Lengyelországban. Lassan a könyv terjedelmével vetélkedhet a könyv fogadtatása. Tüntetések és nyilatkozatok sora jelenik meg, Vitaesteket tartanak, ahová nem fér be a közönség. Úgy tűnik, a könyv megítélése kétségbeesett indulatokat szít. Krakkóban, a jezsuiták templomában több mint ezer ember hallgatta Boguslaw Wolniewicz teológiai tanárt, amint Gross könyve kapcsán felkiáltott: a zsidók támadnak minket, védekeznünk kell! Nem véletlen, hogy az egyház és vezetői szinte egységesen lépnek fel most. Gross ugyanis rengeteg adattal, eredeti dokumentummal bizonyítja: a hárommillió lengyel zsidó elpusztítása nem változtatott a lengyel katolikus egyház korábbi harcos antiszemitizmusán. Püspökök, érsekek nyilatkoztak meg akként, hogy a zsidók rászolgáltak arra, amit tettek. Egyetlen főpap volt, aki fellépett a pogromok ellen – püspöktársai viszont egységesen ítélték el emiatt. A vérvád középkori gonosz ostobasága nemcsak az analfabéta parasztok, de a nagyon képzett főpapok tudatában is élt. Ezeknek a dokumentumoknak a feltárása zavarja a klérus önképét. Ahogy a társadalom jelentős része sem hajlandó tudomásul venni mindazt, ami az országban megtörtént.
Gross felzaklatta a lengyeleket.
A történet mégis ígéretes. 1. A kormány és pártjai például nagyon helyesen nem szólaltak meg ebben az ügyben. 2. Végül az ügyészség is kihátrált a dologból.
Azt hallom barátaimtól, hogy a könyvet a hipermarketekben is árulják. Ott van a pénztár melletti sorban. Az embereket érdekli társadalmuk sötét története is. Ki tudja, hová jutnak vele. A lengyel zsidók története, a háború utáni etnikai tisztogatás nyilván sokakat elgondolkoztat majd. Változhat a nemzeti önkép, amely szerint a lengyelek csak jók lehettek, az ellenség pedig csakis idegen, külföldi, nem lengyel, nem katolikus volt. A nemzeti tökéletesség, hibátlanság mítosza egyesítette a nacionálkatolikusokat a kommunistákkal.
A németek negyven éve, 1968 után indultak meg a nemzeti önvizsgálat útján. A rendszerváltások közép-európai hordaléka a régi gyilkos mítoszok feltámadása lett. Jan Tomasz Gross könyve ezért is annyira zavaró sokaknak. Félnek. Félnek a kísértetektől, félnek a történelemtől. Féltik a nemzeti tökély hamis mítoszait.
