Boldog, aki olvassa
És mondta Isten Nóénak: Minden testnek vége elérkezett előttem, mert megtelt a föld erőszakossággal általuk; azért íme én megrontom őket a földdel együtt. Készíts magadnak bárkát… Én pedig íme hozom az özönvizet a földre, hogy elpusztítsak minden testet, melyben az élet lehelete van, az ég alól; minden, ami a földön van, vesszen el.
(1Mózes 6:13-17.)
A Biblia talán egyik legellentmondásosabb személye Noé. Ő az, akit az Örökkévaló tíz nemzedékkel a világ teremtése után az egyedüli igaz embernek talál. A Biblia leírja, hogy az emberek megromlottak, bűnössé váltak. Így hát Isten szól Noéhoz, az egyetlen igaz emberhez, hogy építsen magának bárkát, gyűjtse be a teremtés állatait, növényeit, gyűjtse egybe családját, mert nemsokára özönvíz jön a földre, amely minden élőt elpusztít ezen a világon. Ő lesz az egyetlen, aki továbbviszi az emberiség fáklyáját.
Noé szakaszát a következőképp nyitja meg a Biblia: „Ezek Nóé nemzetségei. Nóé igazságos, igaz férfiú volt a saját nemzedékében” (1Mózes 6:9). Miért kell hangsúlyoznia a Szentírásnak, hogy Noé „a saját nemzedékében” volt igaz ember?
A zsidó kommentárok véleménye megoszlik erről a passzusról. Egyesek úgy értelmezik, hogy a hangsúly az „igaz férfiún” volt. Azaz annak ellenére, hogy olyan nemzedékben élt, ahol mindenki gonosz és vétkes életet élt, ő mégis képes volt igaz maradni. Más szóval „a saját nemzedékében”, nem más, mint Noé igaz mivoltának kidomborítása: annak ellenére, hogy saját nemzedékében élt, mégis igaz ember maradt.
Más kommentárok viszont úgy értelmezik, hogy ez a megfogalmazás pont ennek az ellenkezőjére utal. A hangsúly „a saját nemzedékében”-en van. Noé igaz ember volt a saját nemzedékében, de nem számított volna igaznak más nemzedékben. Tény, hogy az Örökkévaló cadiknak, igaznak találta a bűnös nemzedékben, de más igazak között, egy jobb nemzedékben már nem számított volna szentnek, igaz embernek. E szerint az értelmezés szerint, itt Noé hiányosságára, Noé tökéletlenségére utal a szöveg.
Igen ám, de mi volt Noé fogyatékossága? Miért ítéli őt a Biblia csak részlegesen igaznak?
Ha összehasonlítjuk Noét Ábrahámmal vagy Mózessel, akkor valóban fellelhetünk egy nagy gyengeséget a viselkedésében. Noé egy olyan nemzedékben élt, amikor egyedüli igazként nemcsak saját magáért, hanem másokért is vállalnia kellett volna a felelősséget. Ábrahám történetéből például, azt látjuk (1Mózes 18.), hogy amikor Isten Ábrahám tudatára adja Szodoma és Gomorra városainak ítéletét, Ábrahám nem hagyja az ügyet annyiban. Imádkozik, szinte alkudozik Istennel a városok megmentéséért. Hasonlóan tesz Mózes is számtalanszor, amikor a zsidó nép vétkezik, és az Örökkévaló elpusztítaná őket. Mózes kiáll mellettük, és az igazukat védi. Noé ezzel szemben semmi jelét nem mutatja annak, hogy nemzedékét a jó útra akarná téríteni. Az Örökkévalónál sem emel „panaszt”, nem próbálja hátráltatni az ügyet, nem kísérletezik „lebeszélni” a Teremtőt az özönvíz tervéről, az egész emberiség elpusztításáról. Lehet hogy Noé igaz volt, de nem annyira igaz, hogy kellő hatása lett volna az őt körülvevő világra is.
Ha valaki rossz szomszédok közé kerül, akkor két lehetősége van, vagy elköltözik egy jobb környékre, vagy megpróbál hatni a szomszédjaira. Noéból ez az erény hiányzott. Ő építgette a saját bárkáját, „saját ügyeit intézgette”, elbújt bárkájában, bement, és védte saját miliőjét a külső hatásoktól. Nem gondolt azonban nemzedéke embereire, felebarátaira.
A tanulság kézenfekvő. Nem elég igaznak lenni saját környezetünkben, nem elég saját értékeinket magunknak megtartani, és védekezni a külvilág hatásaitól, hanem valamennyire igyekeznünk kell a külvilággal, embertársainkkal is megosztani a számunkra fontos értékeket. Az igazság akkor valódi igazság, hogyha nemcsak mi tudunk róla, hanem a mellettünk lévő ember tudatára is hozzuk. Ne olyanok legyünk, mint Noé, aki a saját bárkájába zárkózva védte magát a külvilágtól, hanem legyünk olyanok, mint Ábrahám vagy Mózes, akik a külvilágot keresve próbálták megmutatni az általuk fontosnak tartott értékeket.
Dr. Köves Slomó, rabbi
