Neonáci megemlékezést nem szabad félvállról csinálni. Ez a legnagyobb tanulsága a szombaton a Budakeszi Országzászló tövében rendezett otromba kis ünnepségnek. Legalábbis Ekrem Kemál György és Rozgics Mária számára. E két kiváló jobbszélső ugyanis másodlagos szavatosságú „Kitörés napja” performanszt szervezett. Egyrészt a dátum sem nagyon stimmelt, másrészt a helyszín magyarázása is nokedlisen nyögvenyelősre sikerült. A zömmel vézna, „untauglich” ifjakból álló rohamsisakos gárda meg csak viseletében volt hányingert keltő, megjelenésük inkább chaplini.
Fájdalmas, hogy időközben várossá kent szülőfalum a szélsőjobb veszélyeshulladék-lerakójává vált az elmúlt években. Náci-Garé. Ahol – a keresztény világban egyedülállón – Isten szobrát is felállították. (Egy értő kritikus szerint a Himnusz-monument minden emlékművek Fásy mulatója, amelyen a Teremtő leginkább Waszlawik Gazember Lászlóra hajaz.) Ahol mi sem természetesebb, mint hogy a közismerten kozmopolita Prohászka püspökről nevezett gimnázium igazgatóhelyettese náci ruhában fényképezkedik. Ahol Wass Albert szobrának felállítását azzal indokolják, hogy sosem járt itt. Ahol a rovásírásos kettős kereszt emlékműve semmi intellektuális gyanakvást nem kelt.
Különlegesen furfangos a helyi országzászló elhelyezése is. Jogi kiskapuval igyekeztek vállalhatóvá gittelni a vállalhatatlant. Bár a település közadakozásából, helyhatóságának bábáskodásával létesült, biztos, ami biztos, Budapesten helyezték el. Akadt ugyanis egy pár négyzetméteres terület, ami minden logika szerint a városhoz tartozna – de legfeljebb a II. kerülethez -, mégis a XII. kerületben van „anyakönyvezve”. A különleges elhelyezkedésű földnyelven történtek pedig becsületes, bátor magyar lélekkel tologathatók három önkormányzat között. Hogy a gyalázat közvetlen felelőse meg ne találtassék.
Tavaly a trikolór helyett felhúzott árpádsávos zászlón szörnyülködött a művelt világ, s tárta szét tehetetlenül áldó karjait minden érintett önkormányzat. E fizikailag létező joghézagra építette terveit a neonáci társaság. Miután a józan eszű német hadisírgondozó testület és a szomszédos önkormányzat kiebrudalta a fasiszta mítosz élesztgetőit a budaörsi német katonai temetőből, a „hontalan” Budakeszi Országzászló befogadta őket. Legenda is keletkezett a helyszínhez: a Várból kitörő németek erre menekültek. Neonáci megemlékezést nem szabad félvállról venni – írtuk. Ellenkező esetben az a közröhej történhetik, ami itt: hiába a háborús sisakkal ékített emlékkereszt, a vonatkozó szónoklatok. A demens, ostoba, térben és időben tökéletesen dezorientált neonácik seperc alatt megkoszorúzták a szomszédos 56-os emlékművet.
Hamarosan Szittya Világtalálkozó színhelye lesz kis hazánk. Nyilván chilei, japán, alaszkai, izraeli és szovjet szittyák részvételével. (Ízelítő az ízig-vérig szittya programból: „A nemzeti erők küzdelme a valódi rendszerváltásért és a sajtószabadságért.” „A Szent Grál magyar vonatkozásai.” „A csendőrség 1945-ben történt megszüntetése és jelenkori megítélése.” „Hatalmi jogsértések és kegyetlenkedések az ellenállókkal szemben.” Élő szittya problémák…)
Ne lássam a hócipőmet, ha e díszes társaság nem látogat el Budakeszire! Addigra, remélem, emlékművük is lesz. Ámbár, ha a neonáciknak megfelelt, nekik is jó lehet az 56-os.
Veress Jenő, veressj@nepszava.hu
