A nyomozás ellenére a felszámolás folytatható
Népszabadság * Fekete Gy. Attila * 2008. február 25.
A Köbal kőbányai központi telepe. Folytatódik a felszámolási harc Fotó
Kép: : Szabó BernadettA gazdasági horrortörténet, ahogy ősszel a Köbal Kft. felszámolását jellemeztük, kezd tragikomédiává válni. Jogerős bírósági ítélet kötelezi az eljárás folytatására a tavaly felmentett felszámolót, bár jogerősen még nem dőlt el, hogy egyáltalán maradhat-e ő a felszámoló.
A Fővárosi Ítélőtábla jogerős döntésével még novemberben visszahelyezte jogaiba Réczey Pétert, a Köbal Könnyűfémmű Kft. felszámolóját. Réczey január végén kapta meg a bíróság döntését, miszerint haladéktalanul folytassa a hitelezői igények kielégítését. A Fővárosi Bíróság – miként arról lapunk is beszámolt – tavaly nemcsak arról határozott, hogy Réczey ne folytassa a Fővárosi Bíróság szerint törvénysértő gyakorlatát, hanem a csődtörvény és a bíróság döntéseinek sorozatos megsértésére hivatkozva felszámolói megbízatását visszavonta, s új felszámolót jelölt ki.
Réczey mindkét döntés ellen fellebbezett. A Fővárosi Ítélőtáblának a felszámolást mintegy felfüggesztő elsőfokú ítéletét megsemmisítő, a felszámolót munkája folytatására utasító döntésének fényében nincsenek kétségei, milyen döntés várható a visszahívása ügyében. Mindenesetre azt Réczey munkatársai is elismerik: jelenleg egy nem jogerősen felmentett, de jogerősen munkára kötelezett felszámoló irányítja a Köbal Kft. egyébként is meglehetősen zavaros felszámolását.
A Köbal Könnyűfémmű Kft. és orosz-izraeli tulajdonosainak kálváriája 2005 őszén kezdődött, amikor az Alcaloa-Köfém Kft. ki nem fizetett számláira hivatkozva felszámolási eljárást indított a cég ellen. Brezóczki Attila, a Köbal akkor már – a tulajdonosok szerint – felmondás előtt álló ügyvezetője, betegszabadságát megszakítva, a tulajdonosok tudta és megkérdezése nélkül írásban lemondott a fellebbezés jogáról, így a bíróság felszámolást elrendelő határozata azonnal jogerőre emelkedett.
Brezóczki – a felszámoló szerint – akkora összeggel távozott a cégtől, amenynyi szerződése alapján őt megillette. Egy részét készpénzben átutalta a számlájára, a fennmaradót (több mint tízmillió forintot) pedig a törvénynek megfelelően D kategóriás követelésként regisztrálta. Brezóczki ezt eladta az ő idején a cégnél portaszolgálatot és őrző-védői feladatokat végző Leo Security munkatársának, valamint néhány egymással laza kapcsolatban álló (egy ügyvédi iroda által képviselt) vállalkozásnak.
Réczey munkatársa – a felszámoló szerint nem időszerű még a témáról írni – hangsúlyozta: mindenkinek szíve joga eladni a követelését, illetve mástól követelést vásárolni. A felszámoló dolga mindössze annyi, hogy rögzítse, ha a hitelezők körében változás történt.
Brezóczki követelésének eladásával egy időben félmilliárdos környezetvédelmi károkozással összefüggő kárigényt jelentett be a felszámolónak, aki a vitatott követelések között nyilvántartásba vette azt. A Köbal egykori tulajdonosai szerint azonban erősen eltúlzott a szakértői véleménnyel alátámasztott követelés. Néhány éve, egy hasonló kárfelmérés után jóval szerényebb összegben határozták meg a területen végrehajtandó kártalanítási munkák értékét.
Alexander Tseitline, a Köbal Kft. volt tulajdonosának képviselője úgy véli, Brezóczki Attila D kategóriás követeléssé alakított végkielégítésének értékesítése és a „felturbózott” környezetvédelmi kár ugyanazt a célt szolgálja: egy jól körülhatárolható érdekcsoport mélyen valódi értéke alatt kívánja megszerezni a Köbal milliárdos értékű kőbányai telephelyét.
Ezt a véleményt oszthatja a vám- és pénzügyőrség Központi Bűnüldözési Parancsnoksága is, ahol – a volt tulajdonosok feljelentése nyomán – csődbűntett gyanújával nyomozást rendeltek el. Információink szerint a vámnyomozók tanúként már kihallgatták a felszámolót és számos (több mint félszáz), hitelezővé avanzsált biztonsági őrt is. Utóbbiak állítólag azt vallották (néhányan ezt lapunknak is megerősítették), hogy fogalmuk sem volt, mibe keverednek. A főnökük aláíratott velük egy papírt, amellyel 50 ezer forintnyi követelés tulajdonosai lettek (valamennyien pontosan 50 ezer forinthoz jutottak papíron), s egyidejűleg felhatalmaztak egy ügyvédet, hogy képviselje az érdekeiket.
A vámőrség biztosítási intézkedést rendelt el a Köbal kőbányai telepére, amelyet a Fővárosi Bíróság szerint a felszámoló jogsértő eljárás keretében értékesített a Viking Ingatlanforgalmazó és -hasznosító Zrt.-nek. A cég azonban már tovább is adta a telepet egy offshore társaság többségi tulajdonában lévő másik ingatlanforgalmazó vállalkozásnak.
A vámőrség nyomozását felügyelő X.-XVII. kerületi ügyészség azonban levetette a biztosítási intézkedést az ingatlanról (így az elvileg bármikor továbbadható), mondván: amíg nincs gyanúsítottja az ügynek, addig a biztosítási intézkedés sem indokolt. Tseitline így csak abban bízhat, hogy a perekkel terhelt, büntetőeljárásban érintet ingatlant „valódi befektető, akinek komoly szándékai vannak a területtel”, nem vásárolja meg, amíg nem rendeződnek a tulajdoni viszonyok, azaz, ha sikerül megegyezni a hitelezőkkel, esetleg még vissza is kaphatja azt.
Tseitline szerint a felszámoló akadályozza a megegyezést a valódi hitelezőkkel. Réczey munkatársai útján erre úgy reagált: a volt tulajdonos nem mazsolázhat a hitelezők között, hogy ezzel megegyezek, a másikról meg tudomást sem veszek. Valamennyi jogos követelést ki kell elégítenie.
Csakhogy az egész Köbal-ügy éppen arról szól, hogy megállapítható-e, kik az igazi hitelezők, s kik azok, akik a Köbal-tulajdonosok szorult helyzetét kihasználva próbáltak meg olcsón megszerezni egy értékes ingatlant. Alexander Tseitline abban bízik, a vámőrség nyomozása választ ad erre a kérdésre is. Réczey szintén. Ő azt üzente, feljelenti, aki fiktív követelést próbál érvényesíteni a felszámolási eljárásban. Nincs joga és lehetősége sem a formailag az előírásoknak megfelelő követelések jogalapját megkérdőjelezni.
A vámőrség a nyomozás érdekeire tekintettel nem nyilatkozott arról, hogy mikor várható fordulat az ügyben.
