A II. világháborús hadikereszt helyett az „56-os emlékművet koszorúzták meg. A kitörés napjának megünneplésére gyűlt össze maroknyi neonáci a Budakeszi Országzászló tövében szombaton kora délután.
A Keresztény Nemzeti Szövetség, a különböző gárdák, a Horthy Miklós társaság, és más szervezetek nevében alig néhány tucatnyian ünnepeltek Ekrem Kemál György vezetésével.
A rohamsisakos, nemzeti színű, árpádsávos és történelmi zászlókat tartó osztagok a „hősöket” dicsőítették, akik oly hosszan ellenálltak 1944-45 telén a Budai Várban.
Ekrem „Judeurópától” óvta a magyarokat, illetve nyomdafestéket nehezen tűrő szavakkal becsmérelte a magyar kormányt, illetve a koalíció pártjait.
Az országzászló tövében fakeresztet állítottak, rajta világháborús sisakkal. Ezen ideiglenes emlékmű azért került Budakeszi határába, mert a budaörsi német katonai temető területére nem engedélyezték a neonáci megemlékezést.
A beszédeket követően e jelképes síremléket kívánták megkoszorúzni a „hálás utódok”, illetve a Németországból érkezett veteránok.
Senki által nem ismert okból azonban a koszorúkat nem a kijelölt helyre, hanem a közeli 1956-os emlékmű talapzatára helyezték az emlékezők – a helyi szemlélődők harsány gyönyörűségére.
Mire Ekrem Kemál észbe kapott, már túl voltak az ünnepségen, így a „kitörés napi” ideiglenes emlékmű végül üresen maradt.
Zavarában Ekrem felkérte a Nemzeti Gárda egyik tagját ünnepi beszédre, aki azonban korábban már nagy nehezen túlesett ezen a szónoklaton, amit a főszervező láthatóan nem vett észre. „Ja, ezen már túl vagyunk” – ezzel a mikrofonba sóhajtott mondattal Ekrem befejezte az ünnepséget. A kavarodás végén, a rohamosztagosok gyorsan elvonultak és a rendezvény a meghirdetettnél egy órával korábban, kurtán-furcsán véget ért.
V. J.
Forrás: Népszava
