Amerika és az egész világ jövőjére nézve kit tartana a legalkalmasabbnak az elnöki posztra?
– A jelenlegi mezőnyből McCaint.
Miért?
– Mert a legfontosabb ügyben, a legfelsőbb bírói kinevezésekben – és az ezt követő fontosságú ügyekben is, mint a terrorizmus, Irak, Közel-Kelet – őt látom a legkiszámíthatóbbnak, a legtapasztaltabbnak és a leginkább életpártinak.
Mitől ilyen fontosságúak a bírói kinevezések?
– Attól, hogy Amerikában a szabadságjogok, a privát szféra, a demokrácia védelmével, valamint az egyén társadalomhoz való viszonyával kapcsolatos álláspontokat gyakorlatilag a legfelsőbb bírói döntések határozzák meg. Az Egyesült Államok történetére talán a legnagyobb hatással a bírók voltak, nem az elnökök. Ezt nem szokták érteni Európában.
Most az emberiség egyik legnagyobb biológiai transzformációja előtt állunk. Az elkövetkezendő öt-húsz évben az agyunk olyan módon lesz összekapcsolható különböző chipekkel, hogy nem lesz könnyű eldönteni, hol a határ a gép és az ember között; nem fogjuk tudni, hogy akivel éppen beszélünk, az még ember vagy már robot; ki mondja meg, hogy aki műlábbal gyorsabban fut, mint igazival, az „ki” vagy „mi”; mikor emberi életet elő tudunk állítani mesterségesen is – akkor valami egészen elképesztően mély és az emberiség jövőjét is meghatározó kérdések merülnek majd föl. És mint ahogy az ilyen súlyú kérdésekben a válaszadást az amerikai törvényhozók eddig sem vállalták fel, így végső soron a döntés ezután is a bírói karra marad.
Ezek a bírók valódi hatalommal, befolyással, ismertséggel rendelkeznek?
– A legnagyobb, legfelsőbb bírókat a mai napig emlegetjük. A legfelső bírókat egy életre nevezik ki az elnökök, és egy jó elnök úgy hagyja ott a nyomát, hogy jól választ ilyenkor.
Ha egy életre nevezik ki őket, akkor – e logika szerint – nem mindegy, ki lesz az elnök, hisz a bírók már ott vannak
– Most fognak cserélődni, mert már nyolcvan fölött vannak, és van, aki meg is halt. A következő elnök fogja kinevezni őket. Az, hogy az emberiség hogyan fog vélekedni az abortuszról, a magzatról, az életről, két férfi házasságáról, a terrorizmusról, a kereszténységről, a most kinevezendő bírók döntéseitől függ majd. Attól tartok, hogy ha Obama ülne az elnöki székben, olyan bírókat nevezne ki, akik igen sajátos, szubjektív egyéni módon értelmeznék és interpretálnák a törvényeket és az alkotmányt, így aztán a döntéseikkel rossz válaszok születnének az előbb említett kérdésekre.Ez volt a bírói kar.
Mi az ezt követően legfontosabb terület, ami miatt McCaint látná szívesen elnöknek?
– Az iraki háború. Tudniillik a másik alapvető kérdés, hogy menyire vesszük komolyan a terrorizmust, a terrorista fenyegetéseket. Ha például annak idején 1934-35-36 körül komolyan vette volna a világ a fasizmus előszeleit és fenyegetéseit, akkor nem lett volna holokauszt. Barack Obama tudtommal Irakból a lehető leghamarabb viszszavonná a csapatokat. Ezt az al- Kaida hatalmas győzelemként élné meg, és azonnal megerősödne ott a bázisa. Valamint megszűnne annak a lehetősége is, hogy Irakban létrejöjjön egy olyan progresszív piac, amely az ezeréves elmaradottságából kimozdítaná az iszlám világot.
A jövő legnagyobb kihívása az lesz, hogy meg tudják-e majd oldani a keresztény világ és az iszlám világ közötti feszültséget. A világra nézve a legnagyobb valós veszély, ha az iszlám országoknak tömegpusztító fegyverek kerülnek a kezébe. Mert bármire képesek. Aki végigélte a hidegháborút – ami a maga módján tulajdonképpen elég kiszámíthatóan működött -, sosem gondolhatta igazán, hogy a két nagyhatalom elpusztítja egymást. Elég racionálisak voltak mindkét oldalon, tisztelték az életet, legalábbis annyira, hogy szeressenek élni. Mindkét oldalon a római civilizáció keresztény leszármazottai éltek, ahol is az élet, az individuum fontos értéknek számított.
Az iszlám fanatikusok nem tartják értéknek az életet, és nem is akarnak élni. Bármelyik pillanatban megnyomhatják azt a gombot, amelyik által saját magukat vagy akár egy egész kontinenst elpusztíthatnak, csupán azért, mert nem tartják értéknek az emberi életet. Gondolja el, miért vezetünk viszonylag nyugodtan? Mert tudjuk, hogy a szembejövő autó nem fog direkt nekünk jönni, mert ő is élni szeretne. Ha ez az egyszerű állítás nem mondható el a másik félről, védtelenné és kiszolgáltatottá válunk.
Azt hiszem, ezt nem lehet másképp megoldani, mint az amerikai külpolitika egy régi irányzatával, az úgynevezett liberális internacionalizmussal. Tony Blair ezt tette, de a tizenkilencedik század vége óta a legtöbb amerikai elnök is. Bush is. Amit Bush úr csinál, az a legjobb példája az amerikai idealizmusnak. Ha így nézzük, McCain úr Bushabb Bushnál, Barack Obama viszont ennek pont az ellenkezőjét tenné. Ő egy igazi anti-Bush lenne.
A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható.
