Az iszlám szélsőségesek már rég átmentek közönséges bűnözésbe
Népszabadság * Fekete István * 2008. február 22.
Bomba rombolta szét a théniai rendőrőrsöt
Kép: AFP – Fayez NureldineMialatt a héten a közép-afrikai térségbe látogató, utolsó hivatali évét töltő George W. Bush amerikai elnök ígéretcsokorral árasztotta el az általa felkeresett öt ország kormányát és képviselőit, addig a kontinens másik végéből az észak-afrikai terroristák egyértelmű üzenet küldtek: a Maghreb térségével mint a nemzetközi terrorizmus legújabb melegágyával továbbra is számolni kell.
Noha a február 16-i, egy emberéletet követelő algériai akcióért még senki sem vállalta a felelősséget, egyre több jel utal arra, hogy az al-Kaida az Iszlám Maghrebben (AKIM) nevű szervezet állhat a merénylet kivitelezése mögött.
A tavaly decemberi 24-i, mauritániai szabadságát töltő négy francia turista meggyilkolása után az idén februárban újabb terrorcselekményre került sor, amikor hat fegyveres hangos „Allah Akhbar” (Allah hatalmas) kiáltások közepette megtámadta az északnyugat-afrikai ország izraeli nagykövetségét, majd kioltotta egy ember életét. Mauritánia, amely eleddig a Maghreb országai között relatív stabilitást élvezett, egyre gyakoribb célpont a terroristák szemében: szakértők szerint az állhat a háttérben, hogy az egykori francia gyarmat Jordánia és Egyiptom mellett csupán a harmadik olyan arab állam, amely diplomáciai kapcsolatot tart fenn Izraellel.
A térség legjobban szervezett és finanszírozott terrorszervezete az algériai AKIM, korábbi nevén Ima és Harc Szalafista Csoportja (GSPC), amelynek vezetője 2004 óta a harmincas éveiben járó Abu Muszab Abdelvadud. A kilencvenes évek algériai polgárháborújában, majd Franciaországban is dzsihádra szólító Iszlám Fegyveres Csoporttól (GIA) 1998-ban függetlenedett szervezet vezetői az afganisztáni ellenállásban edződött harcosok („afgán arabok”), akiket kezdetben még Oszama bin Laden támogatott anyagilag. Később az al-Kaida vezetőjének elfordulása sem tudta kifogni a szelet a csoport vitorlájából: egy 2003-as, harminckét nyugat-európai turista elrablásából származó hatmillió dolláros váltságdíj szilárdította meg a csoport financiális feltételeit. Az AKIM ma leginkább cigaretta- és marihuánacsempészetből él, de kiterjedt hálózatának köszönhetően aktív fegyverkereskedelmet is folytat a térségben (a szervezetet nem hivatalos források szerint Irak és Szudán is szubvencionálja). Az újabb mérföldkövet 2006 szeptembere jelentette, amikor a GSPC az al-Kaidához csatlakozott. A 2007-es évben zajos „sikereket” könyvelhettek el a terroristák, ugyanis az áprilisi 33 halálos áldozattal járó robbantások után decemberben a 2003 óta a legvéresebb robbantásos merényletet követték el ENSZ-iroda ellen Algírban, ahol 17 alkalmazott és 24 civil lelte halálát. A szervezet krédója expressis verbis kijelenti: meg kell dönteni a hitetlen, szekuláris, az amerikaiakkal és franciákkal lepaktáló, az országot kizsákmányoló algíri kormányt, s helyébe egy, a sarián alapuló, tiszta iszlám kalifátust kell létrehozni. A csoport továbbá szolidaritást vállal a világban az „igaz ügyért” harcolókkal is: palesztinokkal, irakiakkal, szomáliaiakkal és csecsenekkel. Emily Hunt, a tekintélyes washingtoni közel-keleti ügyekkel foglalkozó intézet munkatársa szerint az Irakban öngyilkos merényleteket elkövető külföldiek közül az észak-afrikaiak aránya elérheti akár az egynegyedet is. A kutató hozzáteszi: Algéria kiváló táptalajt nyújt terrorcselekmények elkövetésének, ahol az al-Kaida globális ideológiája lokális elégedetlenséggel párosul. A politikai iszlám megjelenése élénk szociális kritikát ad a radikális nézetekre hajlamos, az importált nyugati modellekből és eszmékből kiábrándult, jórészt munkanélküli fiatalság számára. A főként hegyekből és sivatagból álló ország ideális terep a vidéki, nehezen felszámolható terrorizmusnak, azonban Oszama bin Laden utasításainak megfelelően a csoport egyre inkább kiterjeszti fennhatóságát a térség többi államára: Niger, Csád, Mauritánia, Líbia, Tunézia és Marokkó mellett a szervezet kapcsolatba lépett az ún. nigériai tálibokkal is. Szakértők szerint a leginkább veszélyeztetett országok, Algéria és Marokkó kormányainak óriási a felelőssége: felszámolni a sejteket, anélkül, hogy radikalizálnák a lakosságot vagy izolálnák a mérsékelt muzulmánokat, szorosan együttműködve az USA transzszaharai terrorizmuselhárító programjával, valamint az USAID-del és az FBI-jal.
