Az egyik berlini bíróság épületében, ahol a náci bírák több száz embert ítéltek halálra, most apartmanházat alakítottak ki.
A most Atrionnak keresztelt épületnek korábban nem ez volt a neve, ugyanis 1936-tól a második világháború közepéig itt ülésezett a Harmadik Birodalom egyik hírhedt katonai bírósága. A régi bíróság épületét 106 apartmanra osztották, a legnagyobb 207 négyzetméter. A domborműveket, díszablakokat, burkolatot és a boltozatos mennyezetet megtartották, a földszinti közösségi helyiségeket pedig felújították. A legnagyobb aggodalom magát a bírósági termet övezi, ahol a náci bírák halálra ítélték mindazokat, akik ellenezték Hitler megalomániás terveit.
Ott alhatunk, ahol ítéleteket osztogattak
Itt kapták meg halálos ítéletüket a Vörös Zenekar nevű egyetemi ellenállási mozgalom tagjai, akik nem csak náciellenes röpiratokat terjesztettek, hanem sok zsidót kimentettek a náci halálgépezet torkából. Johannes Tuchel, a Német Ellenállók Emlékközpontjának vezetője, egyáltalán nem örül, hogy a bírósági termet közösségi helyiséggé akarják alakítani az apartmanok bérlői számára. „Elképzelhetetlen, hogy ezt a termet, ahol annyi halálos ítéletet mondtak ki, kényelmes pihenőhellyé alakítsák.” Tuchel és munkatársai csak akkor hallottak az épület átalakításának terveiről, amikor már nem tehettek semmit ellene.
Thomas Groth, az épületet átépítő ingatlancég igazgatója, nem érti a vádakat. Elmondása szerint belül igyekeznek minden részletet hűen megőrizni, az épület külső homlokzata pedig változatlan marad. Amennyit csak lehet, meg kívánnak őrizni az épületből, így a bírósági termet megnyitják a nyilvánosság előtt, illetve vitákat rendeznek például a Harmadik Birodalom igazságszolgáltatásáról, és kiállításokat is szerveznek benne. „A legmesszebbmenőkig figyelembe vettük a terem jelentőségét, ezért is döntöttünk úgy, hogy nem alakítunk ki benne apartmant.”
Minden marad az eredetiben
A helyreállított terem teljesen olyan lesz, mint az eredeti, csak a bírói székeket távolítottuk el” – mondta Groth. A neobarokk homlokzattal rendelkező épületet 1908 és 1910 között építették. Először katonai, majd gazdasági bíróság volt, végül a náci hatalomátvétel után itt ítélték halálra az árulással, kémkedéssel és „rossz katonai morállal” vádolt katonákat. Az épületen elhelyezett emléktáblák erre a korszakra emlékeztetnek.
A háború után az új Német Szövetségi Köztársaság igazságszolgáltatásának színhelye lett. 1997-re azonban teljesen lerobbant, és senki sem tudta, mi történjen vele. „A kormány hagyja, hogy a náci katonai bíróság épülete teljesen tönkremenjen. Már megint eltörölnek egy darab náci múltat” – panaszkodott 2003-ban a Berlin csoport. Sokáig nem lehetett tudni, mi lesz az épülettel, hiszen luxushotellé történő átalakítását 2004-ben elvetették.
A Forum Justizgeschichte pedig nem tudott annyi anyagi forrást előteremteni, ami elég lett volna arra, hogy az épületből a náci bíróságok áldozataira emlékező emlékhelyet alakítsanak ki. Groth szerint az épület felújítása óriási előrelépés az elmúlt évtizedek pusztulása után. „Az épületen természetesen nyomot hagyott, hogy sokáig üresen állt. Fűteni viszont folyamatosan kellett, ami egy vagyonba került a német adófizetőknek.”
A berlini önkormányzat is hasonlóan vélekedett. Az ingatlan lassú szétesése fontos érv volt az illetékesek szemében az apartman-projekt engedélyezése mellett. „Ha az épület még egy évtizedig üresen áll, az már szerkezeti károkat okozott volna” – válaszolta a Berlini Szenátus a kétkedőknek.
Haláltáborból múzeum
Más olyan példa is van, hogy egykori rosszemlékű náci épületeket másra használnak. Az Atrion ellenzői valószínűleg azt tartják szem előtt, hogy például az Auschwitzi koncentrációs táborból kialakított múzeum éppen a történelmet szeretné megóvni, addig az apartmanház enyhítené az elkövetett bűnök súlyát.
Az Auschwitz-Birkenau Koncentrációs Tábor (németül Konzentrationslager Auschwitz-Birkenau, KL Auschwitz) a legnagyobb náci megsemmisítő tábor és egy sor koncentrációs tábor neve, három fő táborból és 40-50 kisebb táborból állt. Nevét a közeli Owiêcim német nevéről kapta, mely város Krakkótól kb. 60 km-re nyugatra helyezkedik el Dél-Lengyelországban.
A háború után a tábor az NKVD börtöne volt bár a legtöbben 1945-ben és később úgy emlékeznek, hogy a tábort éveken keresztül nem tartották karban. A Buna Werkét a lengyel állam vette át és a régió vegyiparának alapja lett.
Később a lengyel kormány döntést hozott Auschwitz I. restaurálásáról majd a nácizmus áldozatainak múzeumává alakították át; Auschwitz II-t, ahol az épületek tönkrementek, konzerválták, de nem restaurálták. Jelenleg az Auschwitz I. múzeum különböző korok elemeit egységes egésszé összegezi: például az Auschwitz I. gázkamráját (mely a háború vége óta nem létezik) restaurálták, és a kerítést áthelyezték (mivel az épület a háború után készült el, de a múzeum létesítése előtt).
Mindazonáltal a legtöbb esetben a történeti tényektől való eltérés kismértékű és jól láthatóan jelezve van. Auschwitz II. és a gázkamrák maradványai szintén látogathatók. Az auschwitzi koncentrációs tábor az UNESCO Világörökség része listán szerepel.
Forrás: Hírszerző, Spiegel, New York Times, Kul-Tur
