Szokatlan médiafigyelem övezte a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) berkein belül működő politikai alapítvány kezdeményezését, a Zsidó Politikai Műhely létrehozását. Az anyapárt elnöke üdvözölte a hazai zsidóságon belül nemrég indult „tabudöntögető” vitát, és jelezte: konzervatív hittestvéreik számára szeretnének orientációt jelenteni a közös gyökerek ápolásával.
A Gellért Szálló egyik dísztermében megrendezett esemény, sorstársaihoz képest nem fulladt érdektelenségbe. Sőt! A tolongás még a kezdeményezőket is annyira meglepte, hogy aki csak mikrofonhoz jutott az elnökségi asztalnál, további tudósítások tucatjaira bíztatta a média megjelent képviselőit. Így például Semjén Zsolt KDNP elnök is kifejezte, hogy a majdani protestáns műhely megalakításakor hasonlóan élénk figyelemre számít.
Tisztázta továbbá, hogy a Barankovics István Alapítvány új munkacsoportjának tevékenysége politikai természetű, társadalomfilozófiai, és a politikailag is sokszínű magyar zsidóság egyik autentikus színfoltjaként tekintenek tagjaikra. Hogy bejelentésükkel egy, a hazai zsidóságon belül dúló kompetenciavita kellős közepén találták magukat, azzal is érzékeltette: üdvözli az erről szóló tabudöntögető vitát, és nem titkolt céljuk, hogy a konzervatív nézeteket valló izraelitáknak a kereszténydemokráciával mutassanak új irányt, persze a „közös örökség” alapján. Szándékukban áll olyan zsidó társadalomfilozófiai alapművek kiadása és konferenciák szervezése, amely társadalmi viták generálására képes.
Semjén Zsolt végezetül azon „bátor barátait” köszöntötte, akik „nem féltek felvállalni” a műhely megalakítását. Miért is kell egy ilyen lépéshez bátorság? Szerinte azért, mert biztosra vehető a szélsőjobb és a politikailag ellenérdekeltek agresszív támadása.
„Ismerem már őket. Bár hazánkban a tényleges szélsőjobb egy marginális jelenség, rendre tapasztalni, hogy egy ilyen rendezvény után a zsigeri antiszemiták nekilátnak címkézni: a KDNP zsidó befolyás alá került” – fejtette ki lapunknak az elnök, hozzátéve, hogy a támadók másik csoportját azok képezik, akiknek egyfajta politikai bizniszt jelent, ha az egész magyar zsidóság politikai szövetségeseként tekintenek rájuk. A politikus szerint az ő érdekeiket sérti, ha konkurens ideológiai irányzatok is ilyen törekvéssel lépnek a nyilvánosság elé.
A pártelnök ugyan nem említett sem neveket, sem szervezeteket, de megalapozottá tette azonban gyanúnkat Weisz Péter, az egyelőre tizenhárom tagot számláló műhely szóvivője, akitől a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) és a Magyar-Izraeli Baráti Társaság Országos szövetsége már jóval a sajtótájékoztató előtt elhatárolódott. Szerintük ugyanis Weisz csak magánemberként vehet részt ezen akcióban, és a baráti szövetséget semmi szín alatt nem képviselheti.
„Hazudnak, amikor azt állítják, hogy nem vagyok alelnök, mert a legnagyobb vidéki szervezetnek Debrecenben még mindig én vagyok az alelnöke” – reagált a közleményre lapunknak a szóvivő, és azt is feltárta, hogy szerepvállalása miatt főleg a Hajdú-Bihar megyei SZDSZ alelnöke támadja. Bevallása szerint leginkább az zavarja, hogy olyanok akarják az egyik, most is regnáló parlamenti párt soraiban ülők közül zsidóságában megvédeni, akik 1983-ban cionista izgatásért letartóztattatták. „Zsidó vallású magyar állampolgárként szuverén jogom azon az oldalon politizálni, ahol én akarok. Így akár konzervatív keresztény oldalon is” – vallja Weisz.
A Mazsihisz két okból sem vesz részt a kezdeményezésben. Egyfelől azért, mert mint elnökük Feldmájer Péter elmondta „semmilyen párttal nem kíván együttműködni”, másfelől pedig mert Semjén Zsolt a mai napig nem kért bocsánatot tavaly őszi parlamenti felszólalása miatt.
2007. szeptember 10-én, a KDNP elnöke azt a kérdést tette fel a T. Házban, hogy jó-e a magyar zsidóságnak, ha egy rossz politika „mintegy túszként löki maga elé a Schwarcz bácsit és a Weisz nénit”, majd beszéde végén Scheiber Sándor néhai főrabbit idézve kijelentette: „az örökkévaló mentse meg a magyar zsidóságot attól a mentalitástól, amelyet az jellemez, hogy ha van konjunktúra, akkor van pajesz, ha pedig nincs konjunktúra, akkor nincs pajesz”.
A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható.
