Emad Mugnije halála fontos állomás a globális iszlám dzsihád elleni háborúban. Arafat testőrét, a Hezbollah hadműveleti főnökét és agyát, az iráni titkosszolgálat ügynökét, az al-Kaida, a Hamasz és az Iszlám Dzsihád fő kiképző tisztjét Damaszkuszban érte utol a halál. A dzsihádista körökben Rókaként elhíresült terrorista nem menekül tovább. Haláláért bosszút esküdött Irán, Szíria, az al-Kaida, a Hamasz, a Fatah, Mukatada Al-Szadr és még vég nélküli a sor. Semlegesítése Izrael és a Nyugat győzelme egy nagyon fontos csatában. Ám a háború folytatódik, mert Mugnije – hála istennek – halott, ám műve tovább él.
Mugnije központi szerepet játszott az 1983-as bejrúti bombatámadásokban: nemcsak az amerikai nagykövetség elleni bombamerényletben, de ő tervelte ki és szervezte meg az amerikai tengerészgyalosok és a francia ejtőernyősök elleni, több mint 300 halálos áldozattal járó terrormerényletet. 1985-ben részt vett a TWA légitársaság 847-es, Athénból Róma felé tartó utasszállító repülőgépének elrablásában, amelynek során megkínozták és brutálisan meggyilkolták Robert Stethem, amerikai könnyűbúvárt és holttestét a bejrúti Nemzetközi Repülőtér kifutópályára hajították ki. Argentinában vádat emeltek ellene az 1992-ben a Zsidó Kulturális Központ és 1994-ben az Izraeli Nagykövetség ellen elkövetett tömeggyilkosságok miatt. 2006-tól felkerült az Interpol körözési listájára is. 42 országban körözték, az amerikaiak 25 millió dollár vérdíjat tűztek ki a fejére.
Mugnije központi szerepet töltött be az iszlám dzsihád terrorhálózatban. Libanonból irányította a terrorcsoportok tevékenységét az Egyesült Államok és Izrael ellen, közvetlenül mindkét és olyan harmadik országban mint pl. Argentína. Halála a figyelmet ismét Teheránra tereli. Felmerül annak veszélye, hogy amennyiben Irán atomfegyverhez jut, azt terrorhálózatokkal is működésbe hozhatja. Így Iránt nem terhelné felelősség és az ellene alkalmazandó retorzió vagy represszália megalapozhatatlanná válik. Még ha ezt nem is tenné, az iráni atom védőhálót húzna a Hamasz, Hezbollah és al-Kaida fölé, amelyek így immunissá válhatnak a nyugati megtorlással szemben és meghiúsíthatnák a terror elleni nyugati győzelem lehetőségét.
A palesztinai arab, Mugnije neve a titkos hírszerzési dokumentumokon az 1980-as évek elején kezdett felbukkanni. Ő és a fiatal síita sejk, Hasszan Nasrallah előbb az Amalhoz csatlakozott, majd résztvett a Hezbollah megalakításában is. Eredetileg Jasszer Arafat testőre volt (17-es Egység), ám Mugnije még akkor is Beirútban maradt, amikor Izrael Arafatot és a PFSZ-t kiebrudalta a libanoni fővárosból. Megkapta Arafattól a Fatah fegyvereit és ez képezte az alapot a Hezbollah létrehozásához. Mugnije és társai központi szerepet játszottak az amerikai, francia és részben az izraeli egységek kiűzésében Libanonból. Céljaikat terrorizmussal: pokolgépes merényletekkel, repülőgép-eltérítésekkel, emberrablásokkal, gyilkosságokkal és nagykövetségek elleni bombatámadásokkal, gerillaháborúkkal, orvlövész merényletekkel és más pszichológiai hadműveletekkel igyekeztek elérni. A Fatah iráni kapcsolata még a 70-es évekre megy vissza, amikor az iráni fegyvereseket libanoni táborokban képezték ki, hogy Iránba visszatérve megdönthessék a sah uralmát és helyébe Komeini ajatollahot állíthassák. Ezek az eredetileg a libanoni palesztin bázisokon kiképzett egységek képezték az Iráni Forradalmi Gárda magvát, amely a 80-as évek első felében a Hezbollah létrehozásában is döntő szerepet vállalt.
Irán Mugnijén keresztül részt vett az al-Kaida kiképzésében, felfegyverzésében és menedék nyújtásában az 1990-es évek elejétől kezdve. Iráni ügynökként, Mugnije együttműködött Oszama bin Ladennel, Ajman Zawahirivel és az al-Kaida hadműveleti főnökével, Szaif al-Adellel, amikor az iszlamista terrorcsoport bázisa még Szudánban volt. Hezbollah-kiképzők dolgoztak a szudáni táborokban, de az al-Kaida ügynökeit Iránban is oktatták a Forradalmi Gárda táboraiban. 1992-ben Mugnije részvételével adták át az öngyilkos merényletek módszerét a Jichak Rabin által Libanonba kitelepített 400 Hamasz aktivistának, akiket néhány hónap múlva nyugati nyomásra Izrael már kiképzetten kénytelen volt visszaengedni őket. Az eredmény az Al-Aksza intifádában önmagáért beszél.
1996-ban Irán utasította a Hezbollahot, hogy robbantsa fel Khobar Tornyokat Szaúd-Arábiában, amely az országban állomásozó amerikai katonai személyzetnek adott otthont. 19 amerikai katonát öltek meg. Az al-Kaida terrorsejt a nairobi és a dar El-Szalaam-i amerikai nagykövetségek ellen 1998-ban végrehajtott kettős merénylete is magán viselte Mugnije keze nyomát. Az oslói megállapodások aláírásával 1993-ban Arafat árulóvá vált Teheránban. 1999-ben Mugnije közvetítése révén szerezte vissza a Fatah Irán támogatását. Mugnije bonyolította azoknak a fegyvereknek a megvásárlását, amelyet a Karine A hajón akartak a palesztinok lakta területekre irányítani. A csempészhajót azonban a Vörös-tengeren elfogta az izraeli haditengerészeti kommandó 2002 januárjában.
Izraelnek 2005-ben a Gázai-övezetből történt visszavonulását követően Mugnije szervezte meg a Hamasz iráni felügyelet és támogatás alá való kerülését is. A szövetségről egy damaszkuszi megbeszélésen döntöttek, amelyen részt vett a Hamasz vezetője Khaled Mashaal, az iráni elnök Mahmud Ahmadinedzsad, a szír elnök Bashar Asszad és természetesen Mugnije 2006 januárjában, miután a Hamasz győzött a palesztin törvényhozási választásokon. 2006-ban Mugnije visszatért Libanonba, hogy az izraeli katonák meggyilkolását és elrablását megszervezze, amelyet július 12.-én hajtották végre és amely a 2. libanoni háború kirobbanását eredményezte. Mugnije irányította a háborúban a Hezbollah hadműveleteit.
Mughnije személyében testesítette meg, hogy különböző iszlám irányzatú terrorista is képes együtt dolgozni, ha a közös célpont a Nyugat és Izrael. Ebben az esetben nincs különbség világi és vallásos, iszlamista, szunnita vagy siíta terrorista között. Az ő tevékenysége azt is jelzi, hogy nincs különbség azon terroristák között sem, akik Izrael és a zsidók, valamint azok között, akik nem izraeli és nem zsidó célpontokat támadnak. Iráni ügynökként pedig jelzi: Irán központi szerepet tölt be a világméretű dzsihád terrorszervezetében.
2006 decemberében az Izraeli Legfelsőbb Bíróság engedélyezte az izraeli honvédelem számára a célzott megsemmisítés politikáját. Ám annak gyakorlását szigorú feltételekhez kötötte. Nem lehet alkalmazni a múltban elkövetett terrorcselekmény megtorlásaként, vagy büntetésként a múltban elkövetett terrorista bűncselekmények miatt, egyetlen célja a jövőbeli terrorizmus megakadályozása lehet. A fenyegetésnek „erősnek és meggyőzőnek” kell lennie és a személynek „folyamatos tevékenységet” kell folytatnia a terrorizmus érdekében. Nem lehet megölni a terroristát, ha a katonák életére való fenyegetés nélkül le lehet tartóztatni vagy ha a támadás maga aránytalan károkat okozna ártatlan személyek körében. E feltételek alapján Mugnijet helyesen a törvényeknek megfelelően ölték meg.
Amikor nincs más választás, amikor a terror nyugati, izraeli és zsidó célpontok ellen irányulva gonosz és érzéketlen, nem korlátozható diplomáciai eszközökkel, nem lehet más ésszerűbb eszköz mint a megölése azoknak, akik a terrorizmust életművükké tették. Az érvelés, hogy Mugnije megölésének ára sok emberéletbe kerül majd alkalmazhatatlan ebben az esetben, hiszen nem tudjuk: hány emberéletbe került volna, ha Mugnijét életben hagyják. Nem lehet kétség ennek a személynek a jövőbeli terveiről, akit a Hezbollahh fő stratégájának és hadműveleti főnökének tartottak.
A múlt hét közepén az esti órákban azonban sikerült végezni vele egy gondosan kimunkált is pontosan végrehajtott hadműveletben. A Róka évekig megúszta azzal, hogy kétszer sosem aludt ugyanabban az ágyban. Sosem adott interjúkat és csak néhány kép volt róla, nyomokat sosem hagyott. Állítólag plasztikai műtétekkel a külsejét is megváltoztatta. Danny Jatom, korábbi Mosszad-főnök szerint „alkotó, sátáni elme volt”. Bár Naszrallah, vagy akár Bin Laden neve ismertebb volt az övénél, Mugnije halálosabb veszélyt jelentett mindkettőjüknél. Halálával a Hezbollah csapásmérő képessége jelentékenyen megcsappant. Szíriával éppen egy megtorló csapáson dolgoztak, amiatt, hogy Izrael lebombázta a titkos szíriai atomreaktort. A meggyilkolása világos jel minden terroristának: mindannyian célpontok. Főként Kaled Masaalnak, aki Damaszkuszban nem messze lakott attól a helytől, ahol Mugnijét meggyilkolták.
