Forrás: JNA – Jewish News Agency
SIMON PERESZ ÖTLETE A 60.ÉVFODULÓN: IMA IZRAELÉRT A VILÁG MINDEN ZSINAGÓGÁJÁBAN, MECSETÉBEN ÉS KERESZTÉNY TEMPLOMÁBAN
Az eredeti copyright tulajdonképpen Samuel Szitrouk, francia főrabbié, de világgá röpítette Simon Peresz, Izrael idős, de annál aktívabb államelnöke.
Szitrouk eredeti terve úgy szólt, hogy a világ zsidósága vállalja magára egy szombat halachikus megtartását a következő – a hatvanadik – Függetlenségi Nap közelében és ezzel hozza közelebb a Messiás eljövetelét, illetve a megváltást, ahogy azt a Talmud ígéri ( Sábát, 118,b). Igaz hogy ott két szombatról van szó, de a francia főrabbi egyelőre megelégszik eggyel is. Ugyanis egy másik talmudi mondás szerint, „ha annak idején (a pusztai vándorlás során) legalább egy szombatot betartottak volna – egy népnek sem lenne hatalma felettük” (uo.).
Simon Peresz államelnök felkapta az ötletet és azt oda variálta, hogy a következő Függetlenségi Nap előtt, az Állam hatvanadik születésnapja tiszteletére a világ minden zsinagógájában mondjanak imát Izraelért. Ehhez Peresz még hozzátette: eljuttatja a speciális ima szövegét a moszlimoknak és keresztényeknek is, fohászkodjanak ők is Izrael jólétéért.
Az egyetlen ellenérv eddig nem a gójoktól jött, hanem baloldali ateistáinktól, nevezetesen Joszi Szárid volt minisztertől, aki nevetség tárgyává teszi Peresz javaslatát…
„KÓSER” MIKULÁS? JERUZSÁLEMBEN CÁFOLJÁK
…de az Elit cég közönségszolgálata összemossa karácsonyt Hanukával
Egyrészt: Izraelben kb. félmillió olyan orosz „import-zsidó” él, akik csak a Szochnut fantáziájában zsidók, de valójában hithű keresztények.
Másrészt: Izraelben vannak olyan született zsidók is, akik előszeretettel ünneplik a gój ünnepeket. Ilyen például a karácsony, amikor nagyon szép egyházi koncerteket lehet hallgatni ingyen (Pl. Abu Goshban, Jaffón, stb.), vagy a Mikulás, amit itt Szantának becéznek. Ilyenkor ajándékoznak azok, akiknek erre a célra Chanuka nem elég.
Nos egyes izraeli élelmiszer, illetve édesipari cégek kihasználják ezt és ők is beszállnak az „ünneplésbe”. Mivel azonban nem akarják a vallásos közönséget elveszíteni, egyszerűen letagadják Szantát. Ez történt az Elit nevű mamut csokoládé gyárban is, ahol a Mikulás-csomagokat – Jeruzsálemben! – éppen chanukakor hozták forgalomba. Amikor egy szemfüles újságíró rákérdezett, egyes szupermarket vezetők kerek-perec tagadták a dolgot. Szanta? Ugyan kérem, ilyen nincs.
Azonban az Elit közönségszolgálata nem volt ilyen éber. Ott eldicsekedtek,hogy persze hogy van ortodox-kóser Mikulás, egy komplett doboz mindössze 19.5 sekel.
Amikor kitört a botrány, a Jád Leáchim (Segítőkéz a Testvéreknek) nevű militáns zsidó szervezet, amely a misszionáriusok ellen harcol és nem válogat az eszközökben, közölte, hogy Szanta láttára a zsidóknak világszerte a pogromok jutnak eszükbe. „Nem a kereszténység ellen küzdünk, hanem a misszionáriusok ellen – közölte a szervezet szóvivője – és azon jelenség ellen, hogy gójis propagandát kóser csomagolásban adnak el hivő zsidóknak”.
…És most áll a bál, legalább újév utánig…
AZ UTOLSÓ ZSIDÓ AFGANISZTÁNBAN
Újabban a világlapok kedvenc témája lett „az utolsó zsidó…”, itt vagy ott.
Szimantov, az utolsó afgán zsidó
Riporterek előszeretettel keresnek fel olyan helyeket, ahol valamikor sok zsidó élt, de manapság, egyrészt az asszimiláció és másrészt háborús események következtében – csak 1-2 „dísz-zsidó” található. A „legjobb” példa erre Bagdad: a valamikor, nem is olyan régen virágzó iraki zsidóságot ma hat öreg és megfélemlített ember „képviseli”.
Még ilyenebb a helyzet Afganisztánban, ahol időszámítás előtti 720 óta éltek zsidók, amikor Asszíria száműzte a zsidó királyság lakósait. Ma, a Jerusalem Post riportere egy zsidót talált Kabulban, az afgán fővárosban, Zebulon Szimentov személyében, aki az elárvult zsinagógát őrzi. Elődje, az „utolsóelőtti zsidó”, Jichák Lewin, 3 évvel ezelőtt halt meg. Azóta a 74 éves Zebulon várja a messiást Kabulban, míg felesége és gyerekei már évekkel ezelőtt Izraelbe menekültek. Helyi pletyka szerint Zebulon kivárja, hogy jó pénzért eladhassa a kétemeletes zsinagógát, ami „az övé”, mivel senki más nem tart rá igényt. Ha vendég jön, első kérdése, hogy zsidó-e, de ha kap egy üveg whyskit, sokat és hosszasan mesél.
Ő maga vágja a baromfit amit eszik. Erre egy üzbekisztáni rabbi tanította meg sok évvel ezelőtt. Izraelbe menni? Mi dolgom van ott? – mondja.
Ő az utolsó zsidó Afganisztánban.
. . . ÉS RANGOONBAN
Az ősrégi rangooni zsinagóga
Vagyis a mai Yanguunban, amely Burma (vagyis a mai Mianmar) fővárosa. Itt is áll egy ősrégi zsinagóga, immár 300 éve, iraki zsidók építették. Neve Mácmiách Jesua és mellette egy tábla, angol nyelven, amely azt mondja hogy „A tree may be alone in the field, a man alone in the world, but a jew is never alone in the holy days”( vagyis:létezhet egy magányos fa a mezőn és egy magányos ember a világon – de egy zsidó soha sincs egyedül az ünnepeken”.
Ez arra utalhat, hogy annak idején, a nagy ünnepek idején, ez a zsinagóga tele volt, de ez már nagy rég lehetett. Most üresen áll és régmúlt napok dicsőségét őrzi. Egyébként ez az egyetlen egyedi zsidó emlék Burma, Kambodzsa, Laosz és Vietnam térségében. Emellett az egyetlen zsidó emlék a thaiföldi Bangkokban található, ahol egy ősi zsidó település maradványai mellett, egy fiatal chabad közösség is működik és virágzik.
Az utolsó burmai zsidó
Az „utolsó zsidó” itt Mose Sámuel és fia Smuel. Ők tudnak héberül olvasni és vezetik a ritkán tartott imákat, miután rabbija már 40 éve nincs a fogyatkozó közösségnek. Összesen talán húsz zsidóról tudnak az egész országban, de nagy részük vegyes-házas.
A zsinagóga a kormány által mint „régi burmai kulturális emlék” van nyilvántartva. A viszonyok a többi vallással több mint jók: a szomszédos mecset adja a zsinagógának a villanyt, áramszünet esetén és viszonzásul a moszlimok és a hinduk a zsinagóga udvarán lévő kutat használják. Már évek óta nincs „minján” szombaton sem, de a Ros Hasanai közös ebéden ötvenen vettek részt.
Az 53 éves Mose Sámuel esküszik, hogy nem hagyja el Burmát, „ezt megígértem apámnak”. Fia, Sammy, ma a New-Yorki Jeshiva University növendéke és nyomdokain halad. Valószínűleg ő lesz a legeslegutolsó zsidó Burmában.
MELYIK LESZ A REBBE UTCÁJA?
Bécsben már van egy tér, amely a néhai Lubavitsi rebbe – Menachem Schneurson – nevét viseli. Pesten még nincs ilyen.
Szinte hihetetlen, de az izraeli Kfár Chábádban, amely a lubavitsi haszidok fővárosa, ahol a rebbe kimondatlan szava is parancs – sincs róla utca elnevezve.
Miért? Most kiderült: azért mert a lakósok nem tudnak megegyezni, melyik a legnagyobb, legszebb utca amely alkalmas lenne erre. És ha találnának egyet, amelyik megfelelne – mondja a tanács egyik központi tagja – ki vállalja a felelősséget, hogy a gyorsan fejlődő helységben nem lesz jövőre, vagy két év múlva, egy még szebb, még nagyobb utca?
„Nem szabad elhamarkodni a dolgot” – mondja Menachem Lehrer, a hatezer főnyi városka volt tanácselnöke. Ugyanezt vallja a jelenlegi tanácselnök, Benny Lifshitz is. Ezért az utcákat egyelőre számokkal jelzik és a 13 évvel ezelőtt elhunyt rebbének nincs utcája. „Minek neki utca? – kérdi egy tizenéves kisfiú – amikor minden az övé”?
A JEREVÁNI RÁDIÓ JELENTI: CHANUKA
Emlékszünk? Az átkosban a jereváni rádió „HÍREI” jelentették a mosoly országát, a rendszer kifigurázását, mindent ami tilos volt és ezért jót lehetett nevetni az örmény rádió „jelentésein”. Sokan azt hitték, hogy kitaláció az egész, nincs is Jereván, nincs is rádió, az egész nem más mint egy hatóság által is engedélyezett szelep, amelyen keresztül a rendszer lassan eltűnik, elpárolog.
Jereváni zsidó gyerekek hanuka-gyertyát gyujtanak
Valóban így történt. A rendszer, vagyis az „átkos”, kámfort játszott, ma van egy valódi Jereván, ahol az idén zsidó gyerekek Chanuka gyertyát gyújtottak. Már nem virtuális, nem vicc, tessék megnézni a képet.
…ÉS EGY CSÓKOLÓZÓ ANTISZEMITA
Ukrajnában sok zsidó azt tartja, hogy az elnök, Viktor Juscsenkó – antiszemita, „mint minden honfitársa”.
Mi, akik nem hisszük, hozzuk a bizonyítékot: Juscsenkó nemrég Izraelben járt és csókolózásai bizonyítják, szereti a szent köveket és csinos nőket.
Juscsenkói csókok….
Még ha azok történetesen zsidók is…
2007.12.16.
