Forrás: JNA – Jewish News Agency

A VALLÁS ÉS AZ ÁLLAM VISZONYA- KÖZPONTI TÉMA A KÖZELGŐ IZRAELI PARLAMENTI VÁLASZTÁSOKON

Izraelben négy hónap múlva új választások lesznek, miután a Munkapárt újonnan választott elnöke, az unionista Ámir Perec, lemondatta a párt minisztereit, akik kiváltak a Saron kormányból, amely ílymódon elveszítette parlamenti többségét.

A választások egyik központi témája a vallás és az állam viszonya lesz. A választásokon, a hagyományos négy vallásos párton kívül, valószínűleg több frakció és kisebb csoport is indul; ám ezeknek kevés esélyük van átlépni a választási sorompót, ami 2%.

Mivel a Munkapárt új elnöke keleti (marokkói) származású, un. „tradíciót őrző” zsidó, a párt most megpróbál vallásos szavazatokat is kapni. Erre reagált a Sász nevű ortodox keleti zsidók alkotta párt főtitkára, mondván, hogy „az emberek nem olyan naivak, hogy Perecre szavazzanak, csak azért Áchlámá (Perec felesége) péntek esténként gyertyát gyújt”.

Saron volt pártja, a Likud (amit most elhagyott és új pártot alapított) sok borsot tört az elmúlt négy évben a vallásos zsidóság orra alá. Ez lesz most a vallásos pártok választási jelszava, akik remélnek profitálni a Likud széteséséből, valamint abból, hogy a kimondottan vallásellenes Sinuj pártnak (az Újvidéki Tomiszláv Lampel (Tommy Lapid) vezetése alatt) az előjelzések nagy vereséget jósolnak. Ez a párt most leszállt a vallásellenes jelszavakról és választási propagandáját a korrupció elleni harcra hegyezi ki.

A 3000 esztendős tuniszi (Dzserba) zsidó hitközség nagy ünnepe

AZ IZRAELI KÜLÜGYMINISZTER VÁRATLAN LÁTOGATÁSA SZÜLŐFÖLDJÉN (AMIVEL NINCS DIPLOMÁCIAI KAPCSOLAT)

Dzserba szigetén (Tunézia) él a világ legrégibb zsidó közössége, amely létét az első Szentély idejére datálja. Miután a legtöbb tunéziai zsidó alijázott (vagyis Izraelbe repatriált) a zsidó állam megalakulása után – ma a dzserbai hitközség mindössze ezer lelket számlál. Ennek ellenére van zsidó iskola, fejlett közösségi élet, a legtöbb zsidó beszél héberül és azt a fogalmat, hogy asszimiláció – nem ismerik.

Három évvel ezelőtt volt egy Al-Kaida támadás a zsidók ellen és azóta a moszlim állam kormányzata, ha lehet még jobban őrzi a parányi zsidó kisebbséget, amelyben kultúrtörténeti kincset és turisztikai vonzóerőt látnak. Ámbár mióta Beirutból elkergették – Tunéziában székelt Arafat terrorbandája, mielőtt áttette székhelyét a közel-keletre – a mérsékelt moszlim ország (akárcsak a másik két Magreb állam, Marokkó és Algéria), csak ímmel-ámmal vettek részt az Arab Liga Izrael-ellenes akcióiban és már évek óta tervezik a diplomáciai kapcsolatok helyreállítását.

Ebben a helyzetben jött, mint derült égből a szivárvány, Szilván Sálom izraeli külügyminiszter tunéziai látogatása. Sálom Tunéziában született, máig is élnek ott rokonai és az El-Al különjárat, amely őt és feleségét szülőföldjére vitte – hozott magával 135 izraeli előkelőséget, köztük üzletembereket, Keneszet képviselőket, ujságírókat, stb. Vele volt Dália Itzig, izraeli kommunikációs miniszter is (a Munkapárt egyik vezetője), akinek szülei iraki eredetűek.

A dzserbai zsidók izgatottan, kiöltözve, a nők arany ékszereiket magukra aggatva, várták és fogadták Sálomot és kíséretét. Az izraeli külügyminiszter adott a helyi rabbinak, Chájim Béjtánnak, egy gyönyörű sófárt (kürtöt) amit az azonnal megfujt, majd felkereste szülei házát, ahol gyerekkorában lakott, de nagy megdöbbenésére a ház helyén egy üres telket talált és kiderült, hogy évekkel ezelőtt lerombolták.

A hatóságok rendkívüli biztonsági intézkedéseket tettek és Dzserbán rengeteg rendőr és civil detektív vigyázta Sálom minden lépését.

A fővárosban Sálom találkozott magas rangú állami tisztségviselőkkel, bár a látogatás szigorúan magánjellegű volt. Ugyancsak találkozott és intenzív megbeszéléseket folytatott Machmud Abbasz palesztin államfővel is, aki „véletlenül” éppen akkor ott volt (részt vett egy nemzetközi kommunikációs konferencián, amit az ENSZ szervezett). Itzig találkozott iraki kollegájával, Dr. Jowan Fuad Masummal, akivel „közös témákról beszélgettek”.

Mintha egy baráti országba jöttünk volna, baráti látogatásra – meséli egy újságíró barátom, aki az egyik ortodox napilap képviseletében került Sálom kíséretébe.

MOSZKVA : BIZTONSÁGI OKOKBÓL ŰZTÉK EL (ÉS NEM ENGEDIK VISSZA) PINCHÁSZ GOLDSCHMIDTET, A FŐTEMPLOM RABBIJÁT

Pinchász Goldschmidt rabbi, akit az orosz hatóságok nem engedtek be Moszkvába, amikor izraeli családi látogatásáról visszatért (annakidején jelentettük)és visszatoloncolták Tel-Avivba – a továbbiakban sem jöhet vissza, hogy a moszkvai főtemplomban betöltött pozícióját, mint a rabbinikus bíróság elnöke folytassa.

A zsidó távirati iroda (JTA) moszkvai tudósítója, Lev Krichevsky, orosz biztonsági hatóságoktól nyert értesülés alapján állítja ezt. Hogy miért látnak biztonsági fenyegetettséget Goldschmidt működésében – aki már 15 éve van Moszkvában és kizárólag zsidó vallási ügyekkel foglalkozik – azt senki nem tudja.

Goldschmidt maga Svájcban született és svájci állampolgár – izraeli litván jesivákban tanult és kapott rabbi képesítést. Bét Dinje a moszkvai Archipova nagytemplomban székel, ahol még mindig a Pesten jól ismert Sajevits Adolf a rabbi. Ez a Bét Din konkurál a Berl Lázár által vezetett lubavitsi Bét Dinnel és rossz nyelvek szerint ez okozta Goldschmidt kiutasítását.

Azonban az orosz kormányhoz közelálló, jól értesült körök a „biztonsági” okon kívül kapcsolatot látnak a kiutasítás és Goldschmidt vízumának annullálása és az új törvény között, amely megrostálja, és jelentősen csökkenti az idegen szervezetek működését Oroszországban, köztük például a nemzetközi Amnesty szervezet is. Ezek máris tiltakoznak és Putyint diktatúrával vádolják.

Goldschmidt most azzal vádolja az orosz hatóságokat, hogy elválasztották őt feleségétől és gyerekeitől. Felesége, Dara, aki amerikai állampolgár és az egyik moszkvai zsidó iskola igazgatója – visszament izraeli látogatásából és magával vitte öt gyereküket (öt évestől 15-ig), de férje nem kap új vízumot, miután a régit érvénytelenítették.

A JTA tudósítója megjegyzi, hogy a hatóságok nem adnak felvilágosítást, mi történik a Goldschmidt ügyben.

Bécs: LAKAT ALATT A SOÁT TAGADÓ BRIT TÖRTÉNÉSZ

David Irving, a hírhedt brit Soá tagadó, alaposan megjárta: ausztriai látogatása során több előadást tartott, amelyeken ismételten kétségbe vonta a náci zsidóirtást, haláltáborok működését és a Holocaust áldozatainak számát.

Azonban Ausztriában törvény tiltja a Sóa tagadást, ennélfogva Irvinget letartóztattak majd a bíró elrendelte fogva tartását addig amíg a benyújtott vádirat alapján megkezdődik a pere, ha elítélik, 15 év fogházat is kaphat. Nem használt ügyvédjének érvelése, miszerint Irving revideálta álláspontját és már belátja hogy volt zsidóirtás – a bíróság elutasította az ügyvéd kérését, helyezzék óvadék ellenében szabadlábra, mivel „szökésétől lehet tartani”.

A 67 éves Irvinget november 11-én tartóztatták le. Még nem tűzték ki a per dátumát, de az „négy héten belül megkezdődhet” – mondta egy osztrák szóvivő.

AZ IZRAELI HADSEREG TÉRÍTÉSI „HADMŰVELETE” AZ ULTRA-ORTODOX KÖRÖK HEVES ELLENZÉSÉVEL TALÁLKOZIK

Az izraeli vallási – valamint politikai! – életnek egyik sarkalatos, örökzöld problémája a térítés. Mennyiben és miként kell a csatlakozó nem-zsidókat fogadni, és befogadni a zsidóságba. Lévén a téma vallási, annak aprólékos előírásai vannak a Sulchán Áruchban (ami a zsidó vallás törvénykönyve) valamint az évezredek alatt kialakult szokásjogban.

Ezek egyértelműen szigorú előírások: befogadandó és betéríthető csak az a gój, akire magára vállalja a zsidó vallás tartását az élet minden területén. Minden más térítést (mint reform, konzervatív, neológ stb.) a zsidóság nem ismer el. Innen a probléma New-Yorkban voltak és vannak rabbik, akik ismert filmsztárokat – mint Liz Taylor, például -futószalagon betérítenek, ha a soros férjjelölt éppen zsidó. Ezt persze senki nem veszi komolyan.

Nos, Izraelbe az elmúlt tíz évben egy millió zsidó vándorolt be, a volt Szovjetunió utódállamaiból. Ez szép és jó, de ezek közel egy harmada (300 ezer) nem zsidó, mivel nem zsidó anya szülötte, ha az édesapa történetesen zsidó is. Ezek szekuláris ateista nevelést kaptak és nem sietnek betérni a zsidóságba, egyrészt mivel a vallás nem mond nekik semmit, másrészt mert „körülményes, nehéz, a rabbik nehézségeket támasztanak…”, stb. Ez nehézségeket okoz az élet szinte minden területén (házasodás, válás, temetés, ami Izraelben a halacha szerint történik.

A megoldásnak szánt állami betérítő bíróságok (Báté din lögijur), amelyekben úgymond „liberálisabb” rabbik működnek, nem látszik megoldani a problémát. A bevándorlóknak csak elenyésző száma tér be.

Nemrég a hadsereg kezdeményezett, amikor meghirdette a „barátságos gijur”(térítés) lehetőségét. Tényleges szolgálatot teljesítő katona részt vehet egy 7 hetes intenzív kurzuson, majd egy további két hetes szemináriumon – és utána betérítik, ha megtanult bizonyos dolgokat és megfelel az elvárásoknak, amelyek nem magasak. A hadseregben jelenleg 5000 „orosz” nem-zsidó bevándorló szolgál, közülük évente 12% betér, míg a civileknél ez a szám elenyésző.

Ezt a látványos sikert máris megkérdőjelezi az izraeli ultra-ortodoxia amely lapjában (Játéd Neemán) élesen támadja a „futószalagon” történő instant térítéseket, mivel az nem követeli meg, hogy a betérő családja is őrizze a zsidó vallást.

Mindenesetre érdekes és jellemző hogy a tendencia most nem a zsidóság elhagyása, hanem a csatlakozás. Hitler és Sztálin után – ez is valami.

JUDAIKA (3 misna traktátus) IZRAELI BÉLYEGEKEN

A filatéliában külön szekciót képeznek a tematikai gyűjtők, köztük is előkelő helyet foglalnak el a vallási jelképeket viselő bélyegek gyűjtői. Ezek előszeretettel csemegéznek az izraeli bélyegeken, amelyekben a dolgok természeténél fogva sok a judaikai téma.

A nemrég megjelent izraeli Ünnepek sorozat minden eddigit fölülmúlt. A három bélyegből álló sorozat a Misna három traktátusának van szentelve – Moéd (Ünnepek), Zráim (mezőgazdaság) és Násim (asszonyok) és mindhármojukon egy-egy halachikus momentum van kiragadva és illusztrálva. Az Asszonyok traktátusból idézi a bélyeg felzete azt a misnai mondatot, miszerint „Ha valaki azt mondja egy nőnek: légy a feleségem (azáltal hogy) adok neked 200 zuzt (ókori pénz) – attól fogva feleségének számit és köteles adni neki az ígért pénzt!” (Kiddusin, 60, a).

Egy másik bélyeg a kohaniták ünnepi áldásának van szentelve a Siratófal előtt. Ezen a kétszer egy évben tartott szertartáson sok tízezer hívő vesz részt.

A gyengébbek kedvéért: A Misna (a halachák tematikai csoportosítása és összegezése, Jehuda a Fejedelem által (135 -220) és a Gemára ,( amely a Misna magyarázata és értelmezése) adják együtt a Talmudot.

MICHAEL JACKSON ( szerinte a zsidók kullancsok de gyerekeik zsidók, anyjuk révén ) REPREZENTATÍV MECSETET ÉPÍTTET BAHREINBEN

Michael Jackson, a híres-hírhedt pop-sztár, aki botrányt botrányra halmoz – a múlt héten arról híresült el, hogy a zsidókat kullancsoknak nevezte, akik kihasználják őt és meggazdagodnak rajta. Szerinte a zsidók azért „üldözik őt”, mert ő „a világ legnépszerűbb embere”. Ennek utána több izraeli híve és barátja, így Uri Geller ( a villagörbítő) is, elhatárolták magukat tőle.

Mivel azonban, Jacksonnak is kell valami „szellemi”, spirituális kapaszkodó, a héten közhírré tette, hogy a perzsa öbölben lévő Bachreinben, – amit második hazájának tett meg és minden pénzét oda menekítette – reprezentatív mecsetet épít. A hírt a Bachrain Tribune közli vezető helyen. Most már csak az kell, hogy be is térjen az iszlámba (ahogy fivére tette 16 évvel ezelőtt, amikor Szaud-Arábiába zarándokolt)

Egyébként, Jackson egyik felesége azt mondta a héten, hogy ne nagyon zsidózzon, mert a gyerekei zsidók (ugyanis, ha a mama zsidók, akkor a gyerekek is azok.

Jeruzsálem: NEM A FŐRABBIK, HANEM A NÓBEL-DÍJAS AGNON ÍRTA AZ IMÁT, AMELY ISTEN ÁLDÁSÁT KÉRI A ZSIDÓ ÁLLAMRA

Izraelben sok (de nem minden) zsinagógában, szombaton és ünnepnapokon külön imát mondanak, amelyben a hivők Isten áldását kérik az Államra, annak vezetőire, kormányára, stb.

Eddig úgy tudta, aki tudta, hogy az imát a két országos főrabbi, Jichak Herzog és Ben-Cion Uziél komponálták, Ben-Gurion felkérésére.

Most a Bar-Ilán egyetemen egy kutató kiderítette, hogy az imát valójában Slomó Joszég Agnon, a Nobel-díjas izraeli író – szerkesztette, a főrabbik felkérésére.

A téma eddig is vita tárgyát képezte, de most megtalálták, egy aukción ahol régiségek kerülnek kalapács alá, az eredeti szöveget, Agnon kézírásával. Ez olyan olvashatatlan, hogy csak az író leánya, Emuna tudta elolvasni.

2005.11.29.

Bezár

Comments are closed.