Forrás: JNA – Jewish News Agency
EURÓPA „ISMERKEDIK” AZ ISZLÁMMAL
Izrael nem vesz részt a „Mohamed-fesztiválban”, a sajtó alig közli a karikatúrákat és a vallásos lapok még Mohamed nevét sem említik
Most, hogy a damaszkuszi dán követséget gyújtották fel ismert tettesek és az Al-Kaida támadással fenyegeti Koppenhágát – a Mohamed-karikatúrák miatt – Európa lassan ismerkedik az iszlám kultúrával és az (ön)gyilkos terroristák véleményével a szólásszabadságról.
Én most csak arra szorítkozom, hogy itt, Izraelben, nincs káröröm, a lapok rezignáltan írnak a nálunk túlságosan is jól ismert jelenségről, alig közölnek itt-ott egyet az ominózus 12 karikatúrából. A vallásos lapok közül az egyik magát a hírt sem közli, annyira nem érdekli őket sem a próféta szakálla, sem hívei.
Egy másik ultra-ortodox lap magát a hírt közli, de azt írják, hogy „megsértették az Iszlámot”, és nem említenek „prófétát” és még a független tévék is csak a külföldi lapokat idézve mutatják Mohamedet, amint turbánja egy ketyegő bomba.
A Háárec című vezető izraeli napilap, amit szokás itt a londoni Timeshoz hasonlítani, nem közölt egy karikatúrát sem. Ezzel szemben idézi a Die Welt című német napilapot, amely vezércikkben ítélte el a Mohamed-hisztériát, mondván: „Sokkal komolyabban viszonyulhatnánk az iszlám tiltakozáshoz, ha ők maguk nem lennének annyira hipokriták. Amikor a szíriai tévé, csúcsidőben olyan „dokumentumfilmeket” vetít, amelyekben zsidó rabbik, mint kannibálok vannak feltüntetve – az imámok hallgatnak”.
És mit mond erről a zsidóság, a halacha?
Több rabbit megkérdeztem, akik válaszoltak, de kérték, a nevüket ne tüntessem fel: A zsidóság nem kultiválja mások hitének kigúnyolását, annál is kevésbé, mert a Halacha szerint az iszlám nem számit pogány, bálványimádó vallásnak, mivel nincsenek benne faragott képek és istenszobrok. Hillél, a nagy tanaita szerint, „ami neked rossz – ne tedd másnak”. A szólásszabadság „szentsége” nem kötelez ilyen karikatúrák közlésére. Arról már nem is beszélve – tette hozzá egy ultra-ortodox rabbi – hogy „mivel tudjuk kikkel van dolgunk, itt az életveszély is fennáll és ez már pikuách nefes, amit nem ér meg kockáztatni, az amúgy is bizonytalan sajtószabadság miatt”.
(Igaza volt a rabbinak: másnap kirúgták a France Soir szerkesztőjét, aki leadta a rajzokat…)
Miniszterek, államelnökök és milliomosok kérték áldását és amulettjét
NEGYEDMILLIÓS TÖMEG A 106 ÉVES KABALISTA TEMETÉSÉN
Nem irt egy könyvet sem, nem volt pártvezér és a lapok pletykarovataiban még akkor sem szerepelt, amikor – 95 éves korában – újra nősült és egy harminc-egynéhány éves nőt vett feleségül.
Ezzel szemben ő – Jichák Kaddouri rabbi – volt a ma élő zsidó kabalisták legnagyobbika és ez magyarázza azt a negyedmilliós tömeget, amely a múlt héten részt vett a 106 éves korában elhunyt aggastyán temetésén.
Egész életében egészséges volt a szábá (nagyapó), – mondja egyik dédunokája a sok közül, most is csak tíz napig volt kórházban és „biztosak voltunk benne hogy fölépül” – teszi hozzá – „miután az „egész világ” imádkozott és zsoltárokat mondott felépüléséért.
Kaddouri, amellett hogy jesivája volt, ahol a kabalát tanította – főleg az által vált ismertté, hogy amuletteket irt, amelyeket híveinek adott, valamint azoknak, akik kérték. Pénzt nem kért és nem fogadott el. Az amulettek hatékonyságáról legendák ezrei vannak forgalomban. Valószínű, hogy nagy részük igaz is. Rebesgették, hogy nem egy államelnök, miniszter, nagy író és hadvezér is gyakori látogatói közé tartoztak, tanácsát kérték ki, áldásra hajtották fejüket.
Most elárvult a kabalista világ. Legalább hat (ön)jelölt van, akik helyére pályáznak, de unokái szerint még a saruja sarkáig sem érnek…
Libanoni generális lánya betér a zsidóságba
Egyszer volt – Libanonban – volt egy Száád Chádád nevezetű pro-izraeli generális, aki évtizedekkel ezelőtt megalapította az ún. „dél-libanoni hadsereget”, amely a déli ütköző övezetet, (buffer zone) uralta és ezzel akadályozta a palesztin terroristák támadásait észak-Izrael ellen. Azóta sok víz folyt le a Jordánon, Izrael kivonult dél-Libanonból és a generális családja – a várható bosszú elől – Izraelben telepedett le.
Most értesülünk, hogy a generális egyik lánya – az öt közül – kérte, tegyék lehetővé, hogy betérhessen a zsidóságba. A haifai rabbik, akik beszéltek vele – meggyőződtek, hogy szándékai komolyak és felvették őt a haifai főrabbinátus mellett működő betérési tanfolyamra (ulpán gijur), ahol a betéréshez nélkülözhetetlen tudnivalókat sajátítják el a jelöltek a zsidó vallásról.
„AUSZTRIA – A NÁCIK PARADICSOMA”
Ezzel vádolta az osztrák kormányt a múlt héten Bécsben tartott ajtóértekezleten Efrájim Zuroff, Simon Wiesentál helyettese és „örököse” a náci vadász titulusra. Zuroff szerint az osztrák törvénykezés, „passzív, lassú és kedvez a náci gyilkosoknak”.
Zuroff Bécsben az „Utolsó lehetőség” akcióról tárgyalt, melynek keretében megpróbálják a még bujkáló náci gyilkosokat kézre keríteni, és bíróság elé állítani. A szóban forgó konkrét eset egy koncentrációs tábor női felügyelőjéről szól, aki Ausztriában él, de formális okok miatt nem lehet őt bíróság elé állítani.
Az osztrák igazságügy miniszter, Karin Gastinger, elutasította Zuroff vádaskodását, mint „érthetőt”, de – mondta – „Ausztria alkotmányos, törvénytisztelő állam”.
AZ „ARANYVONAT” KÁRPÓTLÁSÁBÓL (25 MILLIÓ DOLLÁR) – 5 MILLIÓ A MAGYAR-ZSIDÓ HOLOKAUSZT ÉLETBENMARADOTTJAINAK
Egy amerikai bíróság múlt héten elfogadott határozata szerint, az un, „aranyvonat” után megítélt 25 millió dolláros egyszeri kárpótlásból, ötmillió dollárt a Holocaust magyar áldozatainak életbenmaradottjai, illetve azok közül a rászorulók fogják kapni. Ezt arányosan a Magyarországon valamint Izraelben élő életbenmaradottak között fogják szétosztani – nem tudni kik és milyen irányelvek alapján.
A bírósági határozat egy kereset következménye, amit Amerikában élő magyar-zsidó életbenmaradottak egy csoportja nyújtott be.
A szóban forgó ötmillió dollár csupán 20%-a az aranyvonat után kapott kompenzációnak, miután az amerikai kormány elismerte felelősségét abban, hogy Ausztriában, a második világháború végeztével az aranyvonatban lévő értékeket az amerikai katonák szétlopkodták, és ma már nincs lehetőség felkutatni az értékek jogos tulajdonosait, és azt nekik visszaadni.
„UDVAROLJ A FELESÉGEDNEK!” – ÍRJA A NÉPSZERŰ RABBI
Széles körben elterjedt tévedés – Izraelben is! – hogy a rabbik kizárólag rituális, vallási dolgokkal foglalkoznak. A kóser étrenddel, meg a szombattartással, stb. Persze ez nagyon fontos, a zsidóság gyakorlati részének alapja, de vannak rabbik, akik mással is törődnek. Például a házi békével, a házastársak egymás iránti megértésének megalapozásával, a házastársi hűséggel, odaadással, szeretettel. Ezek persze mind „maguktól értetődnek”, de a válási ráta a megmondhatója, mennyire nem így van.
Most jön egy népszerű rabbi, több tucat halachikus könyv szerzője, Slomó Ávinér, Bét-Él rabbija és az ottani jesiva vezetője, és versbe foglalta, hogy a férj kötelessége udvarolni feleségének. Miután a talmud bölcseit idézve megadja az udvarolás ideológiai alapját („a férfi kötelesség keresni, amit elveszített, az oldalbordát, amiből az asszony teremtetett”) jönnek a strófák, amelyekben a rabbi előírja a „receptet” az udvarlás mikéntjére: „az udvarlás nem más, mint egy jó szó, egy ok nélküli telefon, egy kis ajándék és várakozás, beszélgetés, odafigyelés, egy pillantás, egy mosoly, egy kis humor, dicséret és értékelése (munkájának)”.
„Udvarlás az is hogy bemész a lakásba, és azt mondod a feleségednek: „szép a ruhád és te még szebb vagy. A szememben te vagy a legszebb! Ne pirulj, ez az igazság, úgy vágyakoztam rád!” satöbbi, satöbbi.
Ávinér rabbi udvarlási kódexe egy zsinagógákban, százezres példányban terjesztett brosúrában látott napvilágot, melynek neve „Szeretettel és hittel” (böáhává uböemuná).
SPECIÁLIS MIKVÉT (RITUÁLIS FÜRDŐT) ÉPÍTENEK MOZGÁSKÉPTELEN NŐKNEK JERUZSÁLEMBEN
A rituális fürdő (a mikve) a vallásos zsidó élet alapja és sarkalatos pontja. Havonta egyszer a férjes asszony megmártózik benne, miután befejeződött vérzése és az előírt „várakozási, tisztulási periódus” (egy hét). Csak ennek utána – a mikve után – él a vallását tartó házaspár házaséletet.
A előírásnak több oka van. A legérthetőbb, hogy a házaspár ne unja meg egymást. Ezt mondja a talmudban rabbi Méir, a tudós tanaita. Izraelben sok mikve van, minden településen legalább egy, városokban több is, mivel érdekes módon sok „nem vallásos” nő is tartja a családi élet tisztaságára vonatkozó szabályokat és eljár a rituális fürdőbe.
A probléma a mozgásképtelen nők esete. Ilyen is van, sajnos, és eddig volt Jeruzsálemben egy mikve, amelyben megvoltak a speciális instrumentumok, amelyek a tisztulandó mozgásképtelen asszonyt a vízbe emelték, lehetővé tették számára az alámerülést, majd kiemelték. Ez a fürdő 50 éves, nagyon leromlott állapotban van és felújítása kb. 3 millió sekelbe (600 ezer dollár) kerülne. Most keresik a költségvetési fedezetet erre a nagyon speciális kiadásra, amely megoldhatja több száz jeruzsálemi asszony problémáját.
Ezzel egyidejűleg a fővárosi egyik távolabb külvárosában tervezik egy további mozgásképteleneknek is való mikve építését.
2006.02.07.
