Forrás: JNA – Jewish News Agency
Ami a szúnyog és a teve között van…
Szabad-e szombaton egy szúnyogot megölni?
Ezt a kérdést tette fel Jeruzsálemben egy vallásos kalóz-rádió riportere Mordeháj-Élijáhu volt szfárádi orsz. főrabbinak.
A kérdés úgy volt megszövegezve, hogy szabad-e egy vallásos zsidónak vegyi anyagot permeteznie szombatom, ami megöli a csípős szúnyogot. Az hogy kézzel tilos agyoncsapni az nyilvánvalóan köztudott – bár egy mérges kígyót, vagy skorpiót szabad ártalmatlanná tenni, mivel ott életmentés ténye foroghat fenn.
A rabbi válasza úgy szólt, hogy „szabad a levegőbe permetezni, de nem direkte a szúnyogra. A riporter nem elégedett meg a válasszal: és mi van, ha valakit éjjel csíp a szúnyog, és agyon akarja ütni?
A rabbi: tilos. Aki megöl egy szúnyogot, az olyan mintha egy tevét ölt volna meg (vagyis a kártevő nagysága nem játszik szerepet). Az idézet eredete talmudi, de ott tetűről van szó…
NÉMET NYUGDÍJ A SOÁ ÉSZAKAFRIKAI ÁLDOZATAINAK
Dr. Israel Singer, a zsidó Világkongresszus elnöke, közölte a héten, hogy a szervezet megegyezett a német pénzügyminisztériummal. Ennek értelmében azok a volt líbiai és tuniszi zsidók, akik a Holocaust során hátrányos megkülönböztetést szenvedtek – életük végéig havi nyugdíjat fognak kapni a németektől.
A nyugdíj összege fejenként kb. 300 euró lesz. Singer szerint kb. 6000 idős zsidót érint. Ugyancsak vonatkozik az egyezmény több ezer Sóá túlélőre, akik a háborúban Franciaországban, Belgiumban és Hollandiában éltek. Ezek már kaptak a hatvanas években, egyösszegű kárpótlást, de mostantól havi nyugdíjat kapnak.
Dr. Singer azt is közölte, hogy a német kormány a következő két évben további 22 millió eurót ad idős és beteg Holokauszt túlélők orvosi ellátásra és szociális gondozására.
LEFORDÍTJÁK ÉS KIADJÁK NAFTALI KRAUS KÖNYVEIT BULGÁRIÁBAN
A szófiai Chábád-Lubavits nevelési és oktatási központ rövidesen lefordítja és kiadja bolgár nyelven Naftali Kraus több zsidótárgyú könyvét, amelyek eredetileg magyarul, Budapesten jelentek meg.
Az elmúlt Sávuot (Pünkösd) ünnepét N. Kraus Szófiában töltötte az ottani Chábád meghívására. A helyi Chábád rezidens, Josy Salamon rabbi, közölte, hogy az első kiadandó könyv a „Zsidó Ünnepek” lesz, az Ősi Forrás sorozat negyedik kötete. Egy magyar származású kanadai üzletember, Alex S. fogja lefordíttatni és kiadatni – szülei emlékére. Egy további könyvét, „Az öt tekercs” (Ősi Forrás – 6), N. Kraus a bulgáriai zsidó Federáció rendelkezésére bocsátotta, hogy kiadhassák, amikor tiszteletét tette Dr. Kalónál, a federáció elnökénél.
Bulgáriában kb. 8000 zsidó van, nagyrészük Szófiában.
Ünnepi ottléte alatt Sávuotkor Naftali Kraus több előadást tartott a szófiai Chábád központban (38 Stara Planina st, 1504, Sofia, Bulgaria, telefon:359 – 2 – 9443380), ahol az ünnep éjszakáján hajnali 5 óráig folyt a tanulás. A központi előadás témája „A zsidó lét titka” volt. Másnap a halachikus betérés volt napirenden, Rút könyve alapján, amit Sávuotkor olvasnak fel a zsinagógában.
LONDON / PÁRIZS: ZSIDÓ ÖNVÉDELMI SZERVEZETEK AZ ANTISZEMITA KILENGÉSEK ELLEN
A nagy világvárosokban, a szaporodó antiszemita atrocitások nyomán, egyre-másra alakulnak zsidó önvédelmi szervezetek, amelyek arra szakosodnak, hogy a rendőrség mellett és néha helyett, védelmet nyújtsanak a veszélyeztetett zsidó egyéneknek, csoportoknak és közületeknek.
Újabban ilyen hír érkezett Párizsból, majd a londoni zsidó negyedből, a Golders Greenből is. Az utóbbiban már évek óta működik egy zsidó aktivisták csoportja, amely újabban erősen aktivizálódott és szorosan együttműködik a rendőrséggel, amely modell-értékű szervezetet lát benne más kisebbségi csoportok számára is. Zsidók, ha valami baj van, előbb telefonálnak a ZSVSZ-nek (Zsidó Védelmi Szervezet) és csak azután értesítik a rendőrséget
Párizsban a helyzet hasonló. Itt különböző afrikai bevándorlók és moszlim terroristák nehezítik a zsidók életét. Párizsban a zsidó önvédelmi ligának („Smira”) 150 aktív tagja van, ami nem sok, de ezek mindenütt ott vannak. Figyelmük mindenre kiterjed, beleértve, ha egy zsidó gyereket bántalmaznak az iskolában. A hivatalos francia zsidó hitközség hivatalosan nem vesz tudomást a Smiráról, de suba alatt támogatja azt.
Olmert izraeli miniszterelnök utóbbi látogatása során felhívta a zsidókat, hogy allijázzanak, de mindenki tudja hogy ez nem a mindennapi realitás. Sallin Rammy (45) marokkói születésű zsidó nő, aki Párizs zsidó negyedében lakik – szintén tudja ezt. „Azt is jó tudni, hogy van a „Smira” – mondja.
A libanoni Hadad őrnagy családja az izraeli száműzetésben:
LÁNYA BETÉR A ZSIDÓSÁGBA, FIA TEMPLOMBA JÁR HAIFÁN, ZSIDÓ OSZTÁLYTÁRSAIVAL
Egyszer volt, hol nem volt – volt valamikor, nem is olyan régen, egy un. Dél-Libanoni hadsereg, amely szorosan együttműködött a jelenlévő izraeli hadsereggel a délvidéki ütköző zónában, amely elválasztotta a palesztin terroristákat és libanoni elvbarátaikat Izrael északi mezőgazdasági településeitől.
Azóta, már néhány éve, Izrael kivonult a libanoni ütköző zónából, a dél-libanoni hadsereg felszámolódott és néhány száz tisztje és harcosai, családjaikkal együtt, Izraelben keresett menedéket a véres bosszú elől.
Izrael befogadta őket, legtöbbjüknek, lakást, munkát és – az idősebbeknek – nyugdíjat folyósít. Ezek között is az arisztokráciához tartozik Teréz Hadád, a dél-libanoni hadsereg első parancsnokának, Hadad őrnagynak özvegye. A Haifa egyik előkelő negyedében lakó özveggyel a Mááriv tudósítója készített interjút.
Ebből kiderül, hogy bár a Hadad család (öt lány és egy kisfiú) szenvednek a honvágytól, de emellett nagyon jól akklimatizálódtak Izraelben. Az egyik lány a betérés előtt áll és szorgalmasan biflázza a zsidó vallás tanait, egy fiatalabb lány most készül bevonulni az izraeli hadseregbe és egy harmadik lány, aki már több unokát adott Teréz mamának – a haifai Rámbám kórház vezető adminisztrátora. A tízéves kisfiúnak csak zsidó barátai vannak az iskolában és szombaton velük tart a zsinagógába és kipát tesz a fejére.
Teréz mama azt mondja, hogy nehéz, ő tudja mit hagyott maga mögött Libanonban. Nyugdíjára nem panaszkodik, szépem megél belőle, minden rendben, csak a honvágy. No meg: a lányom telefonál és panaszkodik, hogy fiait az iskolában araboknak nevezik. Na és – kérdezi a nagymama. Mi nem vagyunk arabok – mondja lánya, mi libanoniak vagyunk. Az egészen más.
Ez is hozzátartozik a közel-keleti kaleidoszkóphoz. Valamikor, Salamon király idejében, nagyon jó viszony fűzte a zsidó államot Córhoz (Tyr) és Ziddonhoz. Ma is ugyanilyen lehetne a viszony Jeruzsálem és Beirut között, ha nem a Hezbollah és az iráni ajatollák.
Teréz Hadád és az Izraelben élő libanoni száműzöttek nem politizálnak. De remélnek egyszer majd hazamenni. Majd, amikor Beirutot nem Damaszkuszból és Teheránból dirigálják…
Kína: ÚJ ZSINAGÓGA ÉS MIKVE SÁNGHÁJBAN
Vannak Kínában zsidók?
Úgy látszik, hogy vannak. Ezt bizonyítandó, a napokban felavattak Sanghaj egy előkelő negyedében, egy új épület-komplexumot, amelyben új zsinagóga és rituális fürdő (mikve) is létesült. A létesítmény George Buchbut, egy gazdag Hong-gongi zsidó adományából készült és azt a helyi hitközség és a helyi Chábád küldött közösen üzemelteti.
A felavatásra meghívták Slomó Ámár izraeli (szfárádi) főrabbit, aki egy népes küldöttség élén meg is jelent és dicsérte George Buchbut odaadását és önfeláldozó adakozó készségét.
A zsidó vallás még az elmúlt években is „törvénytelennek” minősült a kommunista Kínában és a Chábád küldöttek munkája elé a hatóságok sok akadályt gördítettek. Most hogy Hong-Kong helyett a nemzetközi üzleti élet egyre inkább a kínai anyaországban zajlik – sok vallásos zsidó üzletember fordul meg Sanghajban, és őket szolgálja a Buchbut féle zsidó központ.
Eredeti kínai születési zsidók ma már nincsenek, bár valamikor volt egy népes közösség Kaifongban. A második világháború éveiben élt sok kelet-európából menekült zsidó Sanghajban, akik utána Amerikába vagy Izraelbe emigráltak. Ma csak kereskedők vannak, akik közül sokan vallásosak és igénylik a helyi hitközség és a Chábád küldött által nyújtott szolgáltatásokat.
Az új központban központi konyha és vendéglő is működik, valamint óvoda és alapfokú iskola.
AZ AUSZTRÁLIAI KÓRHÁZAKBÓL KIEBRUDALJÁK A BIBLIÁT…
Az ausztráliai Quinzéland állam kórházaiból „felső utasításra” eltávolították az ott lévő Bibliákat, vagyis az ó és újtestamentumot. Az állami utasítás, amit azzal indokoltak, hogy egyes betegekre leverő pszichológiai hatással van az éjjeli szekrényen lévő Biblia – nagy visszatetszést és felzúdulást keltett. Sokan tiltakoztak – orvosok is – akik azzal érveltek, hogy éppen ellenkezőleg, a Biblia jelenléte megnyugtató hatással van a betegekre
Mások azzal próbálták indokolni a tilalmat, hogy a könyvek, amiket a betegek kézről-kézre adnak, fertőző bacilusokat terjeszthetnek
A dolog a nevetségességbe fulladt, amikor az ausztráliai Iszlám Szövetség vezetője, bizonyos Abdul Dzsalall, kijelentette, hogy az intézkedést illogikusnak tartja. „Senkinek nem árt, ha egy Biblia ott van a kórházi ágy mellett. Ez bizonyítja, hogy az egész un. multi-kulturális hozzáállás humbug csupán”.
MÁR HANGOSAN MONDJÁK A „SMÁ JISZRÁÉL”-T
A profán, vallástalannak kikiáltott Izraelben, ahol a zsidó vallást hivatalosan politikai pártok képviselik – egyre gyakrabban derül ki ennek az ellenkezője. Az utóbbi években gombamódon szaporodnak az olyan egyesületek, kultur-gyülekezetek és klubok, ahol péntek esténként és szombat reggelenként deklarált ateisták jönnek össze – imádkozni.
Kihez imádkozik egy ateista? Milyen szöveget mond az, aki nem hisz Istenben, de mégis lelki szükségét érzi valami szellemi-lelki tevékenységnek?
A klubok vezetői elmondják a vallásellenes „Háárec”-nek adott interjúban, hogy valóban „voltak és vannak problémák”. Egy náháláli ateista imaház vezetőnője, Chén Cfoni, arról beszél, hogy eleinte nem mondták a hagyományos imaszövegben a Smá Jiszráélt (a zsidó hitvallást) mivel ez túl vallásosnak tűnt egyeseknek. Utána elkezdték mondani, de csöndben, halkan és ma már kiabálva, mint az ortodox templomokban, miközben eltakarják a szemüket, hogy jobban koncentráljanak: „Halljad Izrael, az Örökkévaló a mi Istenünk, egyetlen egy!” Vannak, aki bebeszélik maguknak, hogy ez csak metafora, mások imát mondanak, hogy a betegek gyógyuljanak meg, de tagadják, hogy isten segítségét kérik ehhez.
Izraelben ma többtucat ilyenszerű klub működik, ami egy létező igényre mutat. A vezetők hangsúlyozzák, hogy ők nem reformisták, ők vallástalan ateisták, akik szükségét érzik, hogy…imádkozzanak
A tel-avivi „Álma” kollégiumban két évvel ezelőtt 15 ember kezdte el a péntek esti lelki gyakorlatot, ma több mint 80 résztvevője van annak, amit ők úgy neveznek, hogy „az izraeli imaház”. Ha valaki megkérdezi, ők nem vallásosak, dehogy, Isten őriz…
„Tilos a társasház ajtait speciális dekorációval díszíteni”
MEZUZA PER CHIKÁGÓBAN
Első hallásra ez úgy tűnik, mint Arany János emlékezetes Fülemüle pere. Egy chicagói zsidó ügyvédnő, bizonyos Debra Gassman beperelte a társasház vezetőségét, amelyben lakik, amiért azok levették ajtajáról a mezuzát. Miért vették le? Azért, mert az elfogadott játékszabályok szerint tilos a Házban, a lakásokon kívülre, bármilyen dekorációt, díszítést tenni.
Hiába állította és bizonyította Debra, hogy a mezuza nem dekoráció, hanem egy tradicionális zsidó kegytárgy, amazok kötötték az ebet. Közben Debra allijázott, beiratkozott egy jeruzsálemi héber ulpánra (nyelvtanfolyam) de időnként kénytelen Amerikába repülni, hogy perén részt vegyen.
A perhez csatlakozott egy további lakó is, Lynne Bloch, akinek szintén levették a mezuzáját, amikor sivát ült (gyászolt) elhalt férje után. A kettő dokumentumokkal bizonyította hogy a mezuza egy zsidó kegytárgy – a háztömb lakóinak kb. 20% zsidó, mondja Debra – de ez sem segített. Ezért diszkrimináció vétkével beperelték a vezetőséget. Több mint egy éven át, Debra naponta feltette a mezuzát de, amikor hazajött nem találta. Ekkor határozta el, hogy allijázik. Közben helyi törvényhozók kezdeményezésére elfogadtak egy törvényt, amely biztosítja a lakók vallási identitásának kifejezését olyan szemléltető dolgokban is, mint például a mezuza.
„Én nem vagyok ortodox” – mondja Debra – de jogom van ajtómra a mezuzát kitenni”. Izraelben, remélhetőleg, nem lesz ilyen problémája.
2006.06.13.
