Forrás: JNA – Jewish News Agency
KÉRDÉSEK – AZ ÓVÓHELYRŐL
A háborús helyzet Izraelben életre keltette az utóbbi időben a halachikus irodalom egyik klasszikus formáját: a kérdés-felelet (Su”t) néven ismert komplexumot. Az érdekeltek kérdeznek – a rabbik válaszolnak.
A legtöbb kérdés a szombattartás lehetősége körül forog, szabad-e utazni, ha veszély áll fenn, szabad-e telefonálni, vagy rádiót kinyitni, ha akarjuk tudni elhangzott-e utasítás lemenni az óvóhelyre. Azonban, vannak morális kérdések is: elhagyni a lakást és délre menni, ahol kisebb a terrorista ágyúzás veszélye? Mit lehet tenni, ha a munkaadó követeli hogy álljak munkába, de az utasítás úgy szól, hogy nem elhagyni az óvóhelyet?
Az egyik napilap online kiadása 13 kérdést intézett Slomó Ámárhoz, az országos főrabbihoz, aki azokra válaszolva elmondta, hogy az alapelv – az életveszély. Ott ahol közvetlen életveszély fenyeget, majdnem minden vallási tilalom érvényét veszti. „Chámirá szákántá méiszurá” – mondja a Talmud (arameusul) ami azt jelenti, hogy súlyosabban esik latba a veszély – illetve életveszély – mint az ilyen-olyan tilalom.
A rabbi szerint szabad abbahagyni az imát, ha riadó van és nem muszáj templomba menni, ha az messze van a lakástól, vagy nincs ott megfelelő óvóhely. Ha masszív bombázás van – szabad autóba űzni szombaton és eltávolodni a veszélyeztetett helytől.
Nemrég egy ultraortodox Tóra-nagyság, egy óvónő kérdésére válaszolva, azt mondta, hogy az nem köteles Szdérotba utazni (ahol, mint óvónő dolgozott) mivel ott veszélyes. (Akkoriban a terroristák Gázából naponta lőtték ezt a délvidéki települést).
5 CSILLAGOS MIKVE NEW-YORKBAN Rituális luxusfürdő Manhattanban a milliomosok szolgálatára
Manhattan egyik gazdag negyedében (upper east side), a luxus vendéglők és kávéházak tőszomszédságában, ahol a Wall street cápái forgolódnak – megnyílt egy nagyon nem „odavaló” intézmény: egy rituális fürdő (mikve), amely a vallásos zsidó nők igényeit van hivatva kielégíteni. Évekkel ezelőtt senki nem hitte volna, hogy ez lehetséges, de mióta odajött Ben-Cion Krasznianszky rabbi és felesége, Cháni – akik természetesen a lubavitsi rebbe küldöttei a manhattani „terepen” – ez is lehetségessé vált.
A rabbi házaspár (kilenc gyerekük van!) nem tudta elképzelni, hogy ahol ők vannak és működnek, ne legyen mikve – és íme: a napokban megnyílt intézményben nagy a forgalom az esti órákban: elegáns, jómódú nők, akikről senki nem tudta, hogy zsidók – jelentkeznek be és veszik igénybe a mikve szolgáltatásait.
A ház, amelyben a fürdő székel, potom 12 millió dollárért lett felújítva és maga a mikve másfél millió dollárt emésztett fel. Van benne – a vallási előírásokon kívül – minden, amit a modern higiénia, kényelem és luxus „előír”… olyan szolgáltatások, amelyeket egy szépségápoló szalon is megirigyelhet.
Belépőjegy – 25 dollár (ami nagyon olcsó) és menyasszonyoknak, akiknél ez az első alkalom – 35 dollár. Az ár nem játszik szerepet; a környék hölgyei körében „sikk” lett a mikvébe járni. Ezt Krasznianszky rabbi a lubavitsi rebbe 12 halálozási évfordulóján nyitotta meg és „a New-York Times is irt róla” – mondja egy helyi haszid nagy büszkén.
BONCOLÁS HELYETT – MRI
– követeli az izraeli ortodoxia a kórházaktól
Minden vallás ellenzi a boncolást. A zsidó vallás – különösképpen. A test felboncolása – annak megszentségtelenítését jelenti, lehetőleg el kell temetni még aznap. Jeruzsálemben még éjszaka is temetnek: a város szentsége nem engedi meg hogy egy holttest ott „éjjelezzen”.
A vita erről az elmúlt száz évben folyik. Volt idő, amikor vallásos zsidók viharos utcai tüntetéseken követelték a túl gyakori boncolások törvényes tiltását. Volt, amikor hozzátartozók ellopták szeretteik holttestét a kórházból, attól való félelemben, hogy „az orvosok felvagdalják”. Voltak idős, beteg emberek, akik ettől való félelmükben nem mentek kórházba, hanem otthon haltak meg.
Végül is született egy törvény – koalíciós alkudozás eredményeként – amely az elhunyt „vagy hozzátartozói” beleegyezéséhez kötötte a post mortem operációt. Ha nem volt ilyen írásbeli beleegyezés – három orvos aláírása szükségeltetett. Itt is volt sok visszaélés, nem egy kórházban találtak biankó aláirt űrlapokat, mivel az orvosok nem fogták fel, miért ellenzik a vallásosak a boncolást. A Halacha a maga részéről csak abban az esetben engedi a boncolást, ha vérfertőzésről van szó, vagy a rendőrség követeli a bűnügyi vizsgálat részeként.
Az utóbbi években egyfajta „fegyverszünet” volt ezen a téren, bár időről-időre hallatszottak jajkiáltások ultra-ortodox szervezetek részéről, hogy az orvosok „megszegik a hallgatólagos megállapodást”. Most az egyik legismertebb vallásos voluntáris szervezet, a Zaka, azzal a követeléssel állt elő, hogy a kórházak ejtsék meg a szükséges vizsgálatokat, az un. MRI által (mágneses ultrahang vizsgálat) ami „Jobb, mint a boncolás”.
A probléma az, hogy az említett vizsgálat, valamint íz ugyancsak ajánlott C.T. nagyon drága mulatság és nem mindig áll a rendőrség rendelkezésére. Ezzel szemben „a patológusoknak nem probléma egy holttestet feldarabolni” – mondja egy cinikus rendőrtiszt.
LEFUJTÁK A „MELEGEK” PARÁDÉJÁT JERUZSÁLEMBEN
Mire jó a háború?
Többek között arra is, hogy a jeruzsálemi rendőrség lefújhassa a „melegek” tervezett nemzetközi parádéját a Szent Városban – azzal hogy „ezekben az időkben” nincs sem ereje, sem érkezése azzal a belháborúval foglalkozni, amit ez a provokatív parádé kiváltott volna.
Ilyen háború lett is volna a javából. Az izraeli főváros lakósságának nagy többsége ultraortodox, vallásos vagy hagyományőrző. Ezek élesen tiltakoztak a terv ellen, mely szerintük megszentségtelenítené Jeruzsálem hagyományos jellegét. Az egyik vallásos párt militáns képviselője, Niszim Zeév, azt mondta a Knesszetben, hogy”a homokosok provokatív parádéja, olyan, mint a sertés a Templomhegyen”. A Templomhegy, tudvalevőleg, zsidóknak és moszlimoknak egyaránt szent – a sertés viszont tisztátalan…
A három világvallás képviselői ritka együttműködéssel akcióbizottságot szerveztek és az országos főrabbi a pápához fordult, vesse latba befolyását a parádé megtartása ellen. A jeruzsálemi városháza nem adott engedélyt, megtagadta az együttműködést a homo-leszbikus társaság képviselőivel és a rendőrség hezitált. Az izraeli „haladó” baloldal a parádé megtartása mellett ágált – demokrácia! – és a melegek készülődtek.
Most a rendőrség végre elszánta magát és a háború ürügyén betiltotta a parádé megtartását. A „melegek” ezt úgy állítják be, mintha ők maguk halasztották volna el, de „ígérik” hogy visszajönnek. A háború után, hat órakor…
„NEM TILOS A PAJESZ AZ ÚTLEVÉLKÉPEKEN”
Ez is csak Izraelben történhet:
Interpelláció a T. Házban: Méir Parush rabbi, az „Egyesült Tóra-front” képviselője, kérdést intézett Ronnie Bár-On belügyminiszterhez:
Igaz-e az a Hiób-hir, ami jeruzsálemi ortodox körökben elterjedt, miszerint az útlevélosztály nem fogad el olyan útlevélképeket, amelyeken a delikvens (férfi) hosszú és látható hajtincsekkel rendelkezik? Parush elmondta: vallásos, ultraortodox férfiak panaszkodtak: az útlevélosztály tisztviselői kérték-utasították őket, rejtsék el, vagyis tegyék a fülük mögé, tincseiket, mielőtt fényképezkedtek az útokmány számára.
A képviselő kijelentette: ha ez igaz, ez egy minősíthetetlen, majdhogynem „antiszemita” intézkedés!
A válasz nem késlekedett: ilyen rendelkezés nincs és nem is lesz. Ami mégis történt: egy kisebb településen, egy helyi tisztviselő, aki „besegített” a minisztériumnak, hogy megkönnyítse az ottani lakosság dolgát – „félreértette” az utasításokat. Parush képviselő megelégedését fejezte ki: Izraelben nem diszkreditálják a férfiak pajeszát…
SZATMÁRI HASZID (A NEVE: VITRIOL!) AZ ELSŐ NEW-YORKI ULTRA-ORTODOX, pajeszos RENDŐR
Ez is egy „pajeszos” hír, de sokkal szenzációsabb, mint a jeruzsálemi. Egy ultra-hiper-szuper ortodox New-Yorki zsidó fiatalember, aki a sokatmondó Jóel Vitriol névre hallgat, és a szatmári jesiva növendéke – csatlakozott a New-Yorki rendőrséghez (NYPD) és rövidesen egyenruhában fogjuk viszontlátni, mikor is hosszú tincsei lengenek a szélben.
A hírt a New-York-Post röppentette fel. A lap meginterjúvolta a 24 éves bóhert és ebből kiderül, hogy Vitriol már el kezdte a kiképzést a helyi rendőr-akadémián, és hogy máris megkapta azt a privilégiomot, hogy nem köteles levágni pajeszát és pelyhedző szakállát. A jelölt, aki apja áldását kapta elhatározásához, azt mondja, hogy „jövőt lát” a rendőrség szolgálatában és máris írásban kapta, hogy szombaton és a zsidó ünnepnapokon szabad lesz. Vitriol elmondta a lap tudósítójának, hogy „valamikor azt hittem, hogy a rendőrök csak letartóztatnak és becsuknak embereket. Most már tudom, hogy a rendőr sokat segíthet szociális és társadalmi szinten, valamint a kábítószerek elleni harcban”.
Jóel már a harmadik haszid, akiből rendőr lesz. Monseyben él egy vizsnitci haszid, Sljame Kőnig
aki szintén rendőr, valamint Jóel bátyja, aki a kezdetben Newarkban volt közrendőr, majd a rendőrség egyik rabbija lett belőle.
Williamsburgban, a szatmári („magyar”) haszidok székhelyén, a Post sztorija a nap szenzációja lett. Képzeld Jánkl, mondja egyik haszid a másiknak, ez a Jóel majd utazik egy riadóautóban, felügyeli a rendet az utcákon, aztán, délután estefelé, bejön Minche-Máárevra a szatmári beszemedresbe…
ORTH. KÓSER AUTÓBUSZOK IZRAELBEN
Férfiak csak elől szállhatnak fel; nők csak hátul.
Középen – a „senkiföldje”
„Középkor!” – mondják a liberálisok. „Szemérmesség!” – válaszolnak az ultra-ortodoxok.
A vita tárgya – egy speciális autóbusz-járat, amelyen nem ülnek együtt férfiak és nők.
Ha ez nem lenne elég – ezeken a járatokon az ultra-ortodoxia speciális jogokat élvez és ő diktálja a feltételeket: a férfiak csak elől szállnak fel; a nők csak a hátsó ajtón és középen két sor üresen marad. Ez az un, „senkiföldje”, amely elválasztja a két nemet egymástól.
Ha valaki azt hinné, hogy egy privát, magán autóbuszjáratról van szó – az nagyon téved. A ma már harminc speciális ortodox vonalat az Eged, a nemzeti monopolhelyzetet élvező autóbusz társaság üzemelteti. Ők fütyülnek a liberális tiltakozásokra, és azzal érvelnek, hogy nekik a lakósság minden rétegét és azok minden igényét ki kell szolgálni. Ha vannak, akik nem akarnak együtt utazni nőkkel, akiknek öltözete, főleg nyáron, sok kívánnivalót hagy maga után – váljon egészségükre – mondják. Ezek a vonalak – a vallásos központok között – tömve vannak, az Eged keres rajtuk és ki bánja, hogy a rádió nem ordít jazz vagy pop-zenét és a nők hátul, külön ülnek? Aki nem akar – nem kötelező ezeken a vonalakon utazni, de úgy tűnik, sokan akarnak.
Vannak azért „liberálisabb” vonalak is, ahol például megengedik, hogy családok együtt üljenek, de általában az utasítások meglehetősen rigorózusok. Van sok diák, katona és más fiatalok, akik nem éppen vallásosak, de előnyben részesítik a szegregált vonalakat, mivel – mint kiderült – a jegyek 30%-kal olcsóbbak. Az Egednek megéri, nekünk jó, és akinek nem tetszik, fel is út, le is út – mondja egy hosszú pajeszos jeruzsálemi hitsorsos, aki unokáit megy látogatni Ofakimban a 494-es autóbuszon. És hol a kedves felesége? – kérdezi valaki. Ő otthon maradt, ha itt lenne, hátul ülne. Mi van? Nem bírná ki? Én igen…
2006.08.08.
