Forrás: JNA – Jewish News Agency
RÁCHEL IMÁDKOZIK FOGSÁGBAESETT FIAIÉRT
Úgy tűnt, szem nem marad szárazon, amikor a múlt héten a jeruzsálemi Knesszetben (az izraeli parlament) beszéde vége felé, Éhud Olmert miniszterelnök egy kipát vett ki a zsebéből és Jeremiás prófétát kezdte idézni. Még az amúgy militáns arab képviselők is lesütötték szemeiket és nem kiabáltak be.
Olmert az elrabolt és túszként fogva tartott három zsidó katonáról beszélt. Izrael mindent megtesz, hogy kiszabadítsa őket – mondta majd idézett:
„Hangos jajveszékelés hallatszik Rámában, keserve sírás; Ráhel siratja fiait, nem tud vigasztalódni, mert nincsenek. Ezt mondja az Örökkévaló: „hagyj fel a sírással, és ne könnyezzenek szemeid! Mert meglesz szenvedésed jutalma – mondja az Örökkévaló – visszatérnek fiaid az ellenség földjéről. Van reményed a jövőre nézve – mondja az Örökkévaló – mert visszatérnek fiaid hazájukba!”(Jeremiás 31, 13-17).
Olmerthez közelálló körök váltig állítják, hogy ezt a találó idézetet nem egy „vallásügyi tanácsadója”, hanem maga a miniszterelnök jelölte ki magának a Bibliából, mint ahogy beszédét is maga írta, kézzel – és nem a „hivatásos” beszédírók.
A MOTIVÁCIÓ TITKA
Az izraeli katonák – köztük családos tartalékosok is – magas motivációjának egyik titka, a veszélyezettség érzésén és tudatán kívül, az a megalapozott meggyőződés, hogy ha fogságba esnek, vagy elrabolják őket – a zsidó állam mindent megtesz – de mindent – kiszabadításukra. Ezt éppen most nemrég hangsúlyozták, amikor megemlékeztek az entebbei túsz kiszabadítás 30 éves évfordulójáról. Ott és akkor, több mint 100 túszt szabadított ki az izraeli hadsereg, egy merész kommandó akció során, az őrült diktátor, Idi Amin karmaiból.
Az elmúlt szombaton(!) egy izraeli elit-egység, nehéz harcok során, élete kockáztatásával, hozta ki dél-Libanonból, a Hezbollah által tűz alatt tartott területről, egyik elesett bajtársuk tetemét. Ha ezt teszik egy halott katonáért – mit képesek ezek megtenni egy élőért? – csodálkozott egy kelet-európai katonai attasé.
Próbálták megmagyarázni neki, hogy a zsidóknak nagyon fontos, még a nem-vallásosoknak is – hogy a halottat a zsidó hit szokásai szerint temessék el („Kéver Jiszráél”), arról már nem is beszélve, hogy a szülőknek és testvéreknek kell egy sir, ahol kisírhatják magukat. Magyarázták, de nem biztos, hogy felfogta, csak bólogatott. Nálunk ez másként van – mondta.
„KADDIS” A MUNKÁCSI ZSIDÓMENTŐ STRAUSZ MARGIT UTÁN
Az izraeli Ámosz Rubin hat éves volt 1944-ben, amikor a deportálás előtt szülei átadták őt „megőrzésre” Strausz Margitnak, aki kiérdemelte a „népek jámbora” címet, azzal hogy zsidókat mentett meg a biztos haláltól a náci őrület tombolásának éveiben.
Ez Munkácson volt, amely akkor ismét – talán utoljára – magyar kézen volt
Ámosz szülei, akik túlélték a deportálást, azonnal allijáztak. Ő maga tartotta a kapcsolatot mentőjével, küldött neki néhanapján ezt és azt. A múlt héten volt 16 éve, hogy Margitka elhunyt. Ámosz megsiratta illően, és tovább tartja a kapcsolatot fiával, Dr. Strausz Józseffel, aki most 82 éves. Az évfordulón Ámosznak az az ötlete támadt, hogy „Kaddist” (halotti imát) mond megmentője lelki üdvéért. Nem tudta, hogyan vélekedik erről a halacha, szabad-e egy nem-zsidó ember után kaddist mondani.
Keresett erről anyagot (hol? Naná hogy az Interneten) és talált, a pesti Zsidó Egyetem (Or-zse) honlapján egy cikket ami arról szól, „Mit mond a halacha a kaddisról”. Ezt elküldte Dr. Strausznak Munkácsra, legyen fogalma miről van szó. A cikkben a konkrét „problémáról” nem esik szó.
(Zárójelben és kis betűkkel, hogy az öndicsérés csúnya vétkébe ne essek: az említett cikk a tavaly megjelent könyvemben, melynek címe: „Mit mond a Halacha…” található, és az Ősi Forrás sorozat 15. kötete és benne 54 téma, köztük a kaddis…)
A „MESSIÁS NAPJAI” NEW-YORKBAN
„Jézushivő zsidók” misszionárius csoportjai akcióba kezdett a zsidók „megtérítésére”, elsősorban az Izraelből és orosz zsidók a jelöltek
Az amerikai „Jézushivő zsidók” nagyszabású akcióba kezdtek az ottani zsidók „megtérítésére”. 3 millió dolláros költségvetéssel, amiből több millió röplapra, brosúrára és DVD lemezre telik – a fanatikus misszionáriusok ellepik az utcákat, bemerészkednek a zsinagógákba, sőt attól sem riadnak vissza, hogy a kimondottan haszid jellegű kerületekben is tevékenykedjenek.
Az akció öt zsidó csoport céloz meg, mint objektumokat az agresszív térítésre:
* Az Izraelből elszármazottak (jeridázók), akiknek szellemi gyökerei gyöngék;
* A Fák országaiból bevándoroltak,
* Bucharai zsidók;
* Nőtlen zsidó fiatalok, és
* haszid zsidók.
A háromnyelvű kampány (angol, héber és jiddis) arról próbálja meggyőzni a zsidókat, hogy megmaradhatnak ősi hitükben, csak fogadják el, hogy Jézus volt a Megváltó. 150 aktivista vesz részt az egy hónapig tartó kampányon. A széles körben terjesztett DVD címe „A messiás napjai”.
A New-Yorki zsidó Hitközségek federációja, amely ellenkampányt indított – az ottani izraeli főkonzulátushoz fordult, azzal a kéréssel, hogy segítsenek a kampány elhárításában, főleg azoknál a sok tízezernyi izraelieknél, akik ügyes-bajos dolgaikkal a konzulátushoz fordulnak. A főkonzul, Árje Mekel, megígérte együttműködését.
David Brickner, a szekta ügyvezetője, elégedett, bár ez idáig csak 30 zsidót sikerült meggyőzniük igazukról. „Amit 2000 év alatt nem tudtak elérni – azt most sem fogják, itt a demokratikus Amerikában, ahol nem lehet a zsidókat erőszakkal kényszeríteni” – mondja a vallásos Borrow-Parkban egy (magyarszármazású) zsidó vezető.
AZ IZRAELI NAGYKÖVET BOJKOTTÁLJA, DE…
A lengyel oktatási miniszter tagadja, hogy antiszemita lenne
Lengyelországban valósult meg napjainkban az instant antiszemitizmus, aminek több összetevője él és virul, csak éppen a szenvedő alanya – a zsidók – nincsenek. Egy ország, amelyben a második világháború előtt közel hárommillió zsidó élt (ma kb. 3000, azaz háromezer), vannak antiszemiták, intenzíven működik az Egyház, melynek dogmái adják a gyúanyagot a zsidógyűlölethez, vannak antiszemita pártok, és ádáz viták dúlnak a téma körül.
Ez a háttere az izraeli nagykövet, Dávid Peleg, ama kijelentésének, amelyben közölte: bojkottálja az újonnan kinevezett lengyel közoktatási minisztert, Roman Giertych-et, aki az egyik kisebb, szélsőjobboldali, nacionalista (újfasiszta?) párt képviselője az u kormányban.
A miniszter cáfolja, hogy antiszemita lenne.
A konkrét vita azon tört ki, melyik lengyel minisztérium egyeztesse az izraeli-lengyel diákcserét, melynek tengelyében a Holocaust oktatása áll. Peleg nagykövet szerint ez nem lehet egy antiszemita hátterű miniszter feladata. Remélik hogy szeptemberben, amikor a lengyel államelnök Izraelbe látogat, a problémát rendezik valahogy.
Hogy? Ezt senki nem tudja.
„ÁBRAHÁM ŐSAPÁNK REPÜLŐ ÜGYNÖKE”
Héberül úgy hívják e foglalkozás űzőjét, illetve mesterét, hogy mohél, ami magyarul talán körülmetélőt jelent, vagyis azt a férfit, aki a circumcisió tórai parancsolatát viszi végbe, az édesapa helyett és megbízásából. Nem kell hozzá orvosnak lenni, elég ügyes kéz, nagy gyakorlat és „szijjátá dismájá”, ami isteni segítséget jelent arameusul.
Nos, Izraelben van ilyen mohél, nem is kevés. Van, aki rendes foglalkozása mellett „micvéből” (vallásos buzgóságból) tesz és nem is fogad el pénzt érte. Van, aki ebből él és „elfogad” pénzt, de nincs tarifa, az örömapa, akit a körülmetélő helyettesit, annyit ad amennyit akar.
Van azonban olyan mohél is, aki nem röghöz kötött, hanem telefonhívásra „házhoz megy”, lett légyen ez a ház a világ végén is. A jeruzsálemi Simson Eisenbergről nemrég öles cikk jelent egy helyi lapban, melyben őt, mint „repülő mohélt” aposztrofálják, aki az izraeli külügyminisztérium „külső munkatársa”: ahol egy izraeli diplomatának fia születik – oda hívják Eisenberget, hogy besegítse az újszülöttet Ábrahám Szövetségébe.
Már volt az indiai Goában (ahol a lakomán felkérték a jelenlévőket nem szívni drogokat.), Kazahsztánban, Bécsben és onnan egyenesen Szt. Pétervárba repült. Nem kér egyebet, mint a repülőjegyet és szállást, amit adnak – elfogadja. Ő az egyetlen szakmabeli, aki hajlandó az ünnepeket is a „világvégén” tölteni, ha ezzel egy zsidó gyereket bevezethet a „szövetségbe”.
A Fák országaiban egy-egy csecsemő „Brit” nyomán, néha két tucat felnőtt férfi is kedvet kap, és ekkor Eisenberg futószalagon csinálja. Előjegyezni is lehet nála: egyszer éppen befejezte a műtétet Tokióban, amikor egy helyi zsidó félre hívta és kérte, jegyezze fel, hogy másfél hónap múlva újra itt. Kérdésére azt mondta, hogy feleségének kell akkor szülni, és nem szeretné, ha probléma lenne. Más alkalommal Bangkokban mondta neki az izraeli konzul, hogy négy héttel később egy izraeli diplomata várja – Szingapúrban…
Ahová csak megy – Eisenberg a helyi Chábád rezidensnél száll meg. Nincs olyan hely a glóbuson, ahol ne lenne Chábád küldött – mondja a repülő metélő és agyba-főbe dicséri a Chabadnyikokat, odaadásukért.
Magyarországon ma két mohél működik. A veterán Herzog László, aki időközben az ortodox hitközség elnöke lett és az ifjú Köves Slomó, aki maga is Chábád színekben futott, de időközben privát hitközséget alapított üres óráiban, Emih néven. A kettő kielégíti a felmerülő igényeket.
A PÁPA KÉPVISELŐJE A TÚSZOKÉRT ANTÓNIO FRANCO ÉRSEK, PRÓBÁLJA KISZABADÍTANI A TÚSZKÉNT FOGVA TARTOTT HÁROM IZRAELI KATONÁT
António Franco püspök, a Jeruzsálemben székelő pápai nuncius, kijelentette, hogy az egyház nevében tevékenykedik a fogva tartott izraeli túszok és elsősorban Gilád Sálit, az elrabolt őrvezető, szabadon engedésére.
Miután elrabolták, a püspök próbálta latba vetni befolyását a gázai katolikusok közreműködésével, hogy azonnal engedjék szabadon, de a Hamasz nem is válaszolt az intervencióra – mondotta. Franco hozzátette, hogy a pápát nagyon aggasztja a helyzet és kérik, hogy a fegyverek helyett a diplomaták beszéljenek.
Az érsek az Olajfák hegyén beszélt a múlt héten, 30 amerikai katolikus pedagógus előtt, akik, akik hatnapos szemináriumon vesznek részt, az amerikai Anti-Defamation liga szervezésében, melyen a Holocaustról és az antiszemitizmusról hallanak előadásokat.
HOL VAN A LEGTÖBB ZSIDÓ?
Ma már nem Amerikában, hanem Izraelben él a legnagyobb számú zsidó közösség a világon – közli a Jeruzsálemben székelő, a Zsidóságszemlélet-politikáját tervező Intézet évi jelentése.
Első ízben a második Szentély pusztulása óta, 2000 esztendővel ezelőtt, ismét Jeruzsálem az első, miután Izraelben ma 5.309 millió zsidó él, az össz-zsidó nép nagyobbik része, 41 százaléka. Amerika a második, 5.275. millió zsidóval, Franciaország a harmadik (492.000), Kanada a negyedik (343.000) és nagy-Britannia az ötödik – 297.000 zsidóval.
Az Intézet elnöke, professzor Jechezkiél Dror, szerint, ha a jelenlegi demográfiai előjelzések tovább folytatódnak, 2030-ban, Izraelben fog élni a világzsidóság több mint fele. Amerikában a születési ráta a zsidóknál alacsonyabb, mint Izraelben és ez az egyik oka az ottani zsidó közösség elöregedésének.
További országok, ahol aránylag jelentős számú zsidók élnek: a Fák országai, Belgium, Magyarország (közel százezer), Argentína és még egy sor ország, ahol kisebb zsidó szórványok élnek.
2006.07.25.
