Forrás: JNA – Jewish News Agency
MONDD MEG AZ IGAZAT…
A PÁPA ELSZÓLTA MAGÁT – MOSZLIM TERRORISTÁK KERESZTÉNY TEMPLOMOKAT GYÚJTOGATNAK
Az izraeli sajtó visszafogottan tárgyalja – és tálalja – a legújabb moszlim „ügyet”, melyben szélsőséges arab szervezetek gyújtogatással és keresztény templomokra dobott bombákkal „vitatkoznak” 16. Benedek pápa utóbbi akadémikus kijelentésével, Mohamed kardját illetően, amely hivatva van a moszlim vallást terjeszteni.
Nincs kárörvendés, nincs „na látjátok”, már ami a kereszténységet illeti. Európa, az más, az álszent, Izraelnek vizet prédikáló Európa, most ismét tanulja a „moszlim leckét”, amire a dániai karikatúrák még nem tanították meg.
Nem minden moszlim terrorista – írja a Mááriv – de majdnem minden terrorista moszlim. A Jediot Áchronot cikkírója az Európában eluralkodó félelemről beszél. Közel 15 millió militáns moszlim él a kontinens országaiban, Törökországot leszámítva.
Az izraeli iszlámisták vezére, Raad Szallah sejk, nem fogadja el a Vatikán apologetikáját. Ő magát a pápát akarja térdre kényszeríteni, Ezzel szemben az egyiptomi „Moszlim Testvériség” vezetősége beéri a Vatikán magyarázatával. Szallah sejk „igére” hogy hamarosan Jeruzsálem lesz az új moszlim kalifátus fővárosa.
Mond meg az igazat – beverik a fejed…
„TILOS A HASTÁNC – MÉG TELJES ÖLTÖZETBEN IS”
Vallásos lány halachikus kérdésére válaszolta egy rabbi: még nők előtt sem szabad hastáncot lejteni, mert az szemérmetlen és erkölcstelen
Nehogy valaki azt higgye, hogy az arab kelet csupán a moszlim terrorról nevezetes. Dehogy is.
Amikor nem dobnak bombákat és nem gyújtanak fel keresztény templomokat békés zsidó polgári településekre – akkor van itt hastánc, meg fülsiketítő keleti zenebona (umm kultum), meg ses-bes, meg az Ezeregyéjszaka megannyi „kulturális” megnyilvánulása. Európai embernek ehhez már nem kell Damaszkuszba vagy Bejrutba utazni – otthon is megtalálhatja mindezt, az arab-kelet ízeivel és szagaival fűszerezve.
Csoda -e hogy egyes zsidók nálunk is rabjai lesznek ennek a szub-kulturának? Nem, pláne hogy Izraelben sok olyan zsidó van, akik az arab kelet országaiból érkeztek ide. Így aztán most egy vallásos leányzó, az egyik ortodox szeminárium növendéke, azzal a kérdéssel fordult egy ismert rabbihoz, szabad-e hastáncot lejteni – női társaság előtt és teljes öltözetben, nem úgy, ahogy a félmeztelen arab táncosnők teszik?
A válasz egy egyértelmű „nem”. Nemcsak férfiak előtt tilos és nemcsak ruhátlanul, hanem teljes, szemérmes öltözetben sem – női közönség előtt sem.
Miért?
Mert ez szemérmetlen, erkölcstelen – mondja a rabbi, aki a hastáncot kísérő arab zenét is helyteleníti, mint alantas vágyakat ébresztő valamit.
MÉGSEM ADJÁK EL BEN-GURION HÁZÁT
Nemrég hírt adtunk arról, hogy a külföldön élő tulajdonos (örökös) áruba bocsátja Ben-Gurion rámát-gáni házát, ahol a Függetlenségi Háborúban (1948) a zsidó hadsereg vezérkara gyakran ülésezett az „Öreg” elnöklete alatt. A potenciális vevő – volt több is – a házat lebontani szándékozta és helyette egy felhőkarcolót építeni, több száz lakással.
Most, az utolsó pillanatban, a ramát-gáni önkormányzat letiltotta az eladást és a házat műemléknek deklarálta és ott valószínűleg múzeumot fognak létesíteni.
Dávid Ben-Gurion Izrael első miniszterelnöke, az „Alapító Atyák” egyik legnevesebbje, volt.
Tábori rabbik – a háború névtelen hősei
A nemrég lezajlott izraeli-libanoni háborúban több olyan mozzanat volt, amik eddig elkerülték a média figyelmét. Most pedig, az önmarcangoló mea-culpázások és a mások mellét verő vádaskodások mellett – ismét elsikkadni látszanak a háború névtelen hősei.
Ezek között ott találjuk Észak-Izrael névtelen tűzoltóit, akik éjt nappallá téve gürcöltek, hogy a rengetek tüzet eloltsák, amiket az „eltéved” katyusa lövedékek okoztak. Ezek, paradox módon, emberéletben nem tettek kárt, de rengeteg erdő és mező tüzet okoztak, amiket a tűzoltók napi 24 órás műszakban oltottak el, miközben egy adminisztratív műhiba miatt több mint két hónapja nem kaptak fizetést.
Akik saját életük kockáztatásával mentenek ki elesett katonák tetemeit az ellenség vonalai mögül – azok a tábori rabbinátus tisztjei és katonái. Többségükben nem rabbik, de mindannyian szigorúan vallásos motivációjú emberek, akik létfontosságúnak tartják nemcsak a sebesültek hazahozását, de a halottaknak nyújtott zsidó temetési lehetőséget („kéver jiszráél”) is. Ezért sok esetben ellenséges tűz alatt mentek be a veszélyes, aknazáras területekre, hogy onnan kihozzák az agnoszkálandó tetemeket.
Ez talán mindennél fontosabb. Ugyanis, ha egy házas katonáról van szó és az azonosítás nem egyértelmű – a katonát nem lehet halottnak nyilvánítani, és felesége nem mehet férjhez, hanem un. „águná” (lebéklyózott nő) marad egész életére. Ez az alapja annak a sziszifuszi munkának, ami a tábori rabbinátus emberei végeznek, innen ered az is, hogy gyakran egy katona eleste után csak két-három nappal később értesítik családját, mivel a tragikus esetekben az azonosítás ennyi vagy még több ideig tart.
Így volt a mostani háborúban is, amikor tankokat telibe talált a szovjet gyártmányú páncéltörő rakéta és a tankban ülő katonákat csak DNS segítségével lehetett azonosítani. A rabbinátus nem végezhet félmunkát, a halacha kötelezi őket.
Ennek az újkori Izraelben is hagyományai vannak. Slomó Góren, a hadsereg első tábori főrabbija (később országos főrabbi) arról is ismeretes volt, hogy a függetlenségi háború során és utána, átment az ellenséges aknazáron hogy megkeresse és hazahozza az ott elesett zsidó katonák földi maradványait.
2000 vallásos lány a hadseregben
Izraelben a vallásos lányok fel vannak mentve a kötelező katonai szolgálat alól. Elég, ha deklarálják, hogy „vallási vagy lelkiismereti” okok miatt nem szolgálhatnak – és máris megkapják a felmentő papírt.
Ennek több mint ötven éves hagyománya van. Még Mose Sárét, az új állam második miniszterelnökének idején történt, hogy valaki a fejébe vette: bevonultatja az ortodox lányokat is, az „egyenlőség” nevében, természetesen. Akkoriban világszerte sehol nem volt kötelező katonai szolgálat a nőknek, csak önkéntes.
Az ortodoxia minden követ megmozgatott, Jeruzsálemben fél millió ember tüntetett a kormány ellen és „antiszemitizmus”-sal vádolta azt. New-Yorkban tüntettek az Izrael ENSZ küldöttség épülete előtt és az izraeli vallásos párt, az Águdát Jiszráél, közölte, hogy több ezer ortodox lány a börtönt fogja választani, de nem vonul be katonának, ami ellenkezik vallásos neveltetésével és szemérmes életmódjával.
Ekkor valaki kitalálta, hogy a vallásos lányokat civil szolgálatra kötelezzék a hadsereg helyett – de a rabbik ezt is ellenezték, hogy ez is az „inkább öljék meg…” kategóriába tartozik.
Aztán ez is elmúlt, az ortodoxia győzött és lányait békén hagyták. Ami az egészből fennmaradt az a kétéves un. „nemzeti szolgálat” volt, amit egyes vallásos de nem szuper-ortodox lányok teljesítenek, főleg orvosi klinikákon, kórházakban és iskolákban – teljesen önkéntes alapon. A szuper-ortodoxia ezt is ellenzi¸szerinte a lányok feladata, hogy fiatalon férjhez menjenek, és gyerekeket szüljenek. Lehetőleg minél többet.
Manapság az izraeli lányok kb., 40 % nem teljesít katonai szolgálatot. Ebből kb. 25% vallásos, akiknek életmódja összeegyeztethetetlen a kaszárnyák szabados atmoszférájával, míg a többieknél a hagyományhű, de nem kimondottan vallásos szülők behatása váltja ki a „pacifizmust”.
Mindennek ellenére nemrég kiderült, hogy ma kb. 2000 vallásos – de nem szuper-ortodox – lány szolgál a hadseregben. Ez kb. 30% az évente végző hétezer vallásos gimnazista lánynak. Rabbijaik ellenzik ezt, de csak elvben. A gyakorlatban támogatják a lányokat és erősítik motivációjukat. A vita tovább folyik.
„MELEG” papok és rabbi(nő)k Jeruzsálemben
Bár a háború miatt (ez volt a hivatalos indok) a rendőrség lefújta, illetve betiltotta a Jeruzsálemben tervezett homo-leszbi világtalálkozót – ez nem zavarta azokat az „egyházi személyeket”, akik külföldről érkeztek a nyáron a Szent Városba, hogy tüntessenek „vidám” elferdüléseikkel.
A dolog morbid érdekessége, hogy míg a vallásos közönség – amely Jeruzsálem lakosságának több mint 60%-át teszi ki – mindent megtett hogy a világtalálkozó ne jöhessen létre (ezügyben ritka együttműködés volt keresztény, moszlim és zsidó vallási vezetők között) – az említett „egyháziak” homo és leszbikus papok és „rabbinők” voltak.
A legnevezetesebb közöttük egy amerikai fekete püspök, Zakri Jones, egy brooklyni közösség, „Unity”, vezetője. Ő vezette az amerikai küldöttséget, amely augusztus elején jött Jeruzsálembe, egy konferenciára, amelyben, keresztények, zsidók és moszlimok vettek részt. Vele jött egy szintén New-Yorki leszbikus reform „rabbi”nő, bizonyos Camille Shira Engel, aki második nemzedék a reform rabbik körében: édesapja is az volt. Engel, egy kérdésre válaszolva, Hasszán Naszrallát, a terrorista Hezbollah vezetőjét, az ortodox rabbikhoz hasonlította, akik „üldözik” az egyneműek elferdüléseit.
Velük jött még Ellison James Dél-Afrikából, „egyike a neves keresztény teológusoknak”, aki nem tartja összeegyeztethetetlennek viselkedését hitével.
Aki nem jött – „a háború miatt” – az a dél-afrikai moszlim mufti volt. A díszes társaság közös imát tartott a három vallás egynemű hivőinek és megtárgyalták, hogy lehet egy pap „meleg”, amikor mind a három világvallás tiltja ezt…
A RABBI KITILTOTTA A KRUMPLIT BNÉ-BRÁKBÓL
Bné-Brák a legvallásosabb város Izraelben. Olyannyira vallásos, hogy főrabbija, Mose Landau, megtiltotta az elmúlt hónapban, hogy a város lakói krumplit egyenek.
És nem is ettek.
Persze ez nem úgy megy, hogy a rabbi őröket állít a város határában, akik nem engedik be a burgonyát szállító teherautókat. A rabbi csupán utasította a felügyelete alatt álló zöldségeseket, hogy „további intézkedésig” nem árusíthatnak burgonyát.
Miért?
Azért mert Landau rabbi szerint „ilyenkor” (vagyis nyáron), a krumpli kukacos és a kóserság törvényei szerint a férgek olyan elbírálás alá esnek, mint a sertés, vagy még annál is rosszabb. Csak az a zöldségüzlet árusíthat krumplit, ahol egy-egy speciális felügyelő (másgiách) egyenként inspiciál minden egyes burgonyát, nem férges-e.
A bné-bráki zöldségesek 75% Landau felügyelete alatt áll, míg a többi egy konkurens kasrut szervezet bizonylatát bírja. Persze azok sem akarnak kevésbé vallásos színben feltűnni és így a városban több, mint egy hónapig nem volt krumpli. Ezt főleg a fiatalok fájlalják, mivel a falafelt árusító bodegákban, nem adnak rósejbnit a savanyúságok mellé.
És mi van Izrael többi városában? Ott eszik a férges krumplit? Nem, de az ottani rabbiknak nincs olyan fejlett érzékük a piárhoz és ilyeténképpen a féregtelenítést a háziasszonyokra bízzák…
2006.09.19.
