Forrás: JNA – Jewish News Agency
DÁVID KIRÁLY „LESZÁRMAZOTTAI” ELŐBB NEW-YORKBAN MAJD JERUZSÁLEMBEN GYÜLEKEZNEK
Ha valaki netalán azt hinné, hogy már mindent tud, amit a zsidókról és zsidóságról tudni lehet – most kiderül, hogy alapos tévedésben leledzik.
Íme, ki hallott arról a szervezetről, amely egységbe tömöríti Dávid király leszármazottait, köztük néhány, önmagát nagyon komolyan vevő „trónkövetelőt”, arra az esetre, ha Izraelben netalán kikiáltják a királyságot. Már holnapután, vagyis október 19-én összejönnek New-Yorkban az „örökösök” és a következő májusra tervezik zászlóbontó naggyűlésüket – Jeruzsálemben.
Az egyesületet az ún. Éset Chájil (Derék asszony) szervezet hívta életre New-Yorkban, azzal a nem titkolt céllal, hogy Dávid örököseinek is legyen egy ismert és elismert képviselete. A feliratkozóknak bizonyítékokat kellett hozni arra nézve, hogy ők valóban a 3000 évvel ezelőtt élt nagy zsidó király leszármazottai. Hoztak is mindenféle papírokat, rabbinikus igazolásokat, szóbeli tanúságokat és történelmi kutatások eredményeit. Holnaputáni összejövetelüket a New-Yorki zsidó Örökségi Múzeumban tartják, ahol a manhattani körzeti ügyészt, Robert Morgenthaut és Eszter Jungreisz rebecent ünneplik. A kettő szintén Dávid leszármazottjának tekinti magát, bár nem áll fenn rokoni kapcsolat köztük. Eszter Jungreis egyébként debreceni születésű, egy ottani rabbi felesége és a mai napi jól beszél magyarul…
A nemzedékek folyamán több illusztris zsidó személyiségről vélték tudni, hogy a Dávid-ház leszármazottai. Ilyen volt a Hillel dinasztia, majd Joseph Káró, a Sulchán Áruch szerzője, a Báál-Sém-Tov és a lubavitsi rebbe. Az utóbbi a prágai Lőw rabbitól származtatta magát, akiről köztudott volt Dávidi eredete. Az elmúlt januárban megnyílt Jeruzsálemben, az országos egyetemi könyvtárban az első izraeli genealógiai egyesület, ahol most már computeren lehet családfát kutatni, N.Y. Lámdán professzor segítségével, aki nemrég még Izrael vatikáni nagykövete volt…
Egyelőre – mondják dörzsölt politikusok Jeruzsálemben – ez egy ártalmatlan szenvedély
Vagyis hobby. Majd ha rákerül a sor, sorsolással fogják eldönteni, ki örökli Dávid trónját…
NAGY BOTRÁNY MONSEYBEN
ULTRA ORTODOX MÉSZÁROS TRÉFLI HÚST ÁRULT SZUPER-KÓSER HELYETT
Amerikában több mint 5 millió zsidó él és közöttük sok vallásos. Ortodox, sőt szuper-ortodox zsidó. Ennek megfelelően a kasrut – vagyis a rituálisan megfelelő, kóser élelmiszerek – egy nagy üzletágozatot képeznek. Sok pénz forog itt, ez egy big bussines. Külön szakmát képeznek a kósersági felügyelők, a másgiáchok és a rabbik, akik a rituális felügyeletet gyakorolják, és pecsétjükkel látják el. A „bussines” olajozottan működik, míg csak egy szép napon kiderült…
Hogy Monseyban, a haszid városban, ahol a szélsőséges szatmári haszidok dominálnak – egy ultra-ortodox mászáros éveken keresztül, tréfli (vagyis nem-kóser) hússal etette a híveket. A differencia árban jelentős és ennek megfelelő volt a felzúdulás, amikor a turpisság kiderült. A New-Yorki Algemeiner Journál nevezetű zsidó vallásos hetilap két teljes oldalt és egy hathasábos szalag-címet szentelt a botránynak. Kiderült hogy az ortodox mészárszék tulajdonosa, M.F. maga is rabbi és másgiách – olyan csirke és marhahúst adott el a szuper ortodox vevőknek, amely nem volt „kikóserozva” (vagyis kisózva, hogy az utolsó csöpp vér is távozzon belőle), esetleg le sem volt vágva egy szakképzett sakter által.
A nagy felzúdulás eredményeként a város rabbijai elhatározták, hogy mindenki, aki a „Sevách” hússzék árujából vett – „akár az elmúlt 10 évben”! – köteles kikaserolni (forró vízben) a szóban forgó edényeket, amikben a húst főzték-sütötték.
New-York államban a kasrut ügyekben történő csalást a törvény bünteti és így nincs kizárva, hogy a helyi ügyészég büntetőjogi eljárást indít a csaló mészáros ellen. A zsidó közélet ez idáig „magánügy”-ként kezeli a botrányt és nem tett feljelentést M.F. ellen.
A kriminálisan viselkedő mészárszék tulajdonosa több tízezer zsidót károsított meg, azáltal hogy nem-kóser húst adott el nekik kóserként. Az „áldozatok” között voltak vendéglők, szállodák, és igen sok magán háztartás, akik a tulajdonos vallásos kinézésére hagyatkoztak. A New-Yorki zsidó lapok „égbekiáltó tragédia”-ként definiálták az eseményt, amiről a New-York Times is hosszasan cikkezett.
Az O.U. (Ortodox Union), a legnagyobb amerikai kasrut szervezet szóvivője, azt mondta, hogy „a nagy árkülönbség a kóser és nem-kóser hús között, az, ami embereket kísértésbe hoz”. Egy neves New-Yorki (magyarszármazású) ortodox rabbi, Shraga (Fábián) Sőnfeld, azt mondta, hogy az áldatlan viták az ortodox csoportok és szekták között – okozzák az ehhez hasonló minősíthetetlen eseményeket.
Hitler reneszánsz világszerte:
220 EZER DOLLÁRÉRT KELTEK EL A NÁCIVEZÉR KOCAFESTŐ TÁJKÉPEI.
Hitler Adolf nagyon népszerű lett újabban. A véreskezű náci diktátorról, aki a Holocaust „hőse” volt és a zsidókat ki akarta „radírozni” a világból – most vendéglőket és szórakozó helyeket neveznek el világszerte, hogy ezzel vonzzák az ifjúságot, akinek fogalma nincs a náci őrület vezérének tevékenységéről.
Nemrég egy aukción Hitler fiatal korában festett tájképeit bocsátották áruba és adták el sok ezer dollárért. A bécsi eredetű Wiesentál Intézet, amely újabban 92 éves magyar háborús bűnösöket keres és talál – nem hallatta hangját a Hitler kultusz ügyében…
Összesen 21 képet adtak el, 220 ezer dollár össz-értékben. A legmagasabb árat, 10.500 sterling, az a kép érte el, amely egy belgiai keresztény templomot ábrázol. A kép bal sarkában az A. Hitler aláírás látható. A 21 kép az első világháború idejéből datálódnak, amikor Hitler, mint káplár szolgált a belga hadszíntéren. Az aukciót a Jeffery”s galéria rendezte egy nyugat angliai kisvárosban és a névtelen vásárlók – Svájctól dél-Afrikáig – telefonon licitáltak
A legújabb Hitler „mű” Izraelben bukkant fel nemrég: egy sófárról, amely 200 éves és egy lakás renoválása során került elő – kiderült hogy 1945-ben találtak rá egy müncheni sör-pincében, ahol Hitler szokott szónokolni, amikor még műkedvelő festő és mázoló volt…
„ÍGY TETTÉK DOLGUKAT BÖLCSEINK” – JAPÁNUL
96 éves korában hunyt el Joccheved Szegál, az ultra-ortodox írónő (ő maga nem szeretette ezt a titulust, mindig óvónőnek hivatta magát) aki azzal lett híres Izraelben, hogy sorozatban írta meg – a Midrások és egyéb talmudi források alapján – a Bölcsek élettörténetét és annak tanulságait.
Szegál a németországi Düsseldorfban született, de élete nagyobb részét Izraelben töltötte és könyveit tucatnyi nyelvre fordították le, köztük portugálra, japánra és. magyarra (sajnos nem ismerem a magyar kiadást). A könyvek címe nem blikkfangos; egyszerűen „Így tették dolgukat Bölcseink” (Kó ászu chácháménu) és a biográfiák, elbeszélő módja nem csak a gyerekeket vonzza. A japán fordítást a makoja-szekta tagjai kezdeményezték, ez a japán csoport, amely filoszemita és Izrael barát és sok ezer tagja gyakran zarándokol Izraelbe. Egy koreai betért-nő kezdeményezte a koreai fordítást, de a végén ebből nem lett semmi.
Jocheved egyik unokája – aki nem folytat vallásos életmódot – és a napokban kapta meg az izraeli filmművészeti Akadémia nagydíját, egy sikeres filmsorozatáért – amikor a díjat átvette, nagymamáját idézte, „akitől sokat tanultam”, és aki nem volt hajlandó tudomásul venni, hogy az unoka nem vallásos.
Karate bajnokból – haszid rabbi
Jinám Ben-Harus (39) rabbi Oránitban – ami egy kis izraeli település a somroni országrészben. Gyerekkorában nem volt vallásos és szülei állami iskolába íratták be, ahol a zsidó vallásról édeskeveset tanult. A neve – Jinám – négy héber szó összetevője, ami annyit tesz, hogy Izrael legyőzött Négy arab Országot. Ez világosan utal (annak, aki ért héberül) a hatnapos háborúra, amikor a fiatal rabbi született.
Gyerekkorában arról panaszkodott szüleinek, hogy osztálytársai szekálják. Apja javasolta: tanuljon karatét és ő tanult: egyhamar Izrael bajnoka lett a karatéban. Később megismerkedett egy Habad hasziddal, elment egy szombatra egy jesivába és – ott maradt. Megtetszett neki a Tóra tanulás, a haszid életmód. Szüleinek ez nem tetszett, majd hogy ki nem tagadták, de ő állhatatos volt. „Mint a karatéban” – mondja. Amikor csatlakozott egy jesivához, apja ellenezte ezt, majd eljött és fülénél fogva hazavitte. Utána megenyhült, mivel látta hogy a fiú komolyan veszi a dolgot és kiegyeztek egy gimnáziummal egybekötött jesivában.
Ma családja büszke rá, már ők is vallásosok és boldogok hogy fiuk rabbi. „A karatés múlt nagyon sokat segít nekem a fiatalokat magamhoz vonzani” – mondja Jinám, akinek ez az ötödik háborúja. Itt is győztes, de ez már egészen más…
A Siratófal „használati utasításai”
NEM ÉGETIK EL A KÍVÁNSÁG-CÉDULÁKAT; TILOS KIS KÖVEKET ELVINNI EMLÉKBE
Ki nem ismeri Jeruzsálem legnagyobb attrakcióját, a Siratófalat? Ezt, ahonnan a Talmud szerint az isteni dicsfény soha nem távozott el? Mindenki ismeri, mindenki volt már ott. Sok százezren tesznek évente kívánság-cédulákat az ódon kövek közé és öntözik azokat könnyeikkel.
Most közzétett könyvében, a Fal rabbija, Smuel Rabinovits, felfed egy sor problémát, amelyek a kulisszák mögött a Kotel karbantartóit foglalkoztatják. Példa erre a rengeteg cédula, amivel már nem tudják, mit tegyenek, mivel négyszer évente a kirendelt munkások sok száz teli zsák cédulát temetnek el az Olajfák hegyén lévő temetőben. Volt egy javaslat elégetni a cédulákat, de rabbi ellenzi ezt, mivel ez sértené a cédulák íróit, akik a jó istennel leveleznek ilymódon. Marad tehát a temetés.
Vagy a renoválás: aki a Fal köveit tisztítja, vagy egyéb módon karbantartja, annak előbb alá kell merülnie egy rituális fürdőben. Ugyancsak tiltja Rabinovits rabbi, hogy a látogatók kis köveket, amelyek lemorzsolódnak a falról – vigyenek magukkal emlékbe. Ez okból ugyancsak problematikus a kövek tisztítása. Amikor tavaly egy őrült olasz turista gyalázkodó feliratot permetezett a Kotel köveire – ezt nem mosták le addig, amíg egészen elhalványult.
2006.10.17.
