Forrás: JNA – Jewish News Agency
ELŐSZÖR AZ ÖZÖNVIZ ÓTA…
AZ IZRAELI FELSŐBIRÓSÁG ELRENDELTE AZ EGYNEMÜEK „HÁZASSÁGÁNAK” REGISZTRÁLÁSÁT
Nagy győzelmet könyvelhettek el a múlt héten az izraeli „melegek”: a felsőbíróság nagy szótöbbséggel (6:1) elrendelte, hogy a belügyminisztérium köteles regisztrálni két homokos fiatalember „házasságát”, amit Kanadában kötöttek tavaly. Izrael nem ismeri el, hivatalosan, ezt a „házasságot” és nem engedi, hogy a két férfi gyereket fogadjanak örökbe. Európában ez idáig csak a Skandináv államok valamint Holland és Belgium ismerik el a homokosok házasságát.
Maga a felsőbíróság ezen döntésében, kimondja, hogy a döntés technikai bejegyzésről szól, ami nem jelent elismerést, mert ez a parlament dolga és a jelenleg érvényben lévő törvények tiltják az egyneműek házasságát. Ez nem akadályozza egyrészt a „melegeket”, hogy ünnepeljenek, másrészt a vallásosokat, hogy a zsidóság ellenségének kiáltsák ki a felsőbíróságot, amely „a zsidó államot Szodomának és Gomorrának tekinti”. Az egyik vallásos képviselő törvényt követel, amely tiltja a bejegyzést, mivel az „veszélyes precedenst jelent”.
A Talmudban és a Midrásban a bibliai özönvíz kiváltó okaként, többek között a frivol erkölcstelenséget jelölik meg („és a föld megromlott Isten előtt…” – Genezis, 6, 11) ami alatt a Midrás azt érti, hogy „az özönvíz addig nem jött, amíg az erkölcstelenség olyan fokra hágott, hogy házasságleveleket írtak az egymás között házasodó férfiaknak, valamint az…állatoknak” (Brésit rábbá, 25, 5).
Nagyon valószínű, hogy az akkori felsőbíróság ezt akkurátusan bejegyeztette, mivel rendben muszáj lenni, ugyebár.
AZ „ELVESZETT MENASSE TÖRZS” HAZATÉR
Az I.sz. előtti 721-ben lezajlott asszír invázió lerombolta Izrael (Szamária) országát és deportálta a 10 törzset. A maradék 2 törzs alkotta Júdea állama még 130 évig fennállt; őket Nebuchadnecár deportálta Babilóniába, de 70 év multán Cyrus hazaengedte őket (már aki akart allijázni) és ezek felépítették a második Szentélyt.
Az őskori zsidó történelem ezen szelete, meglepő aktualitást kapott a múlt héten, amikor megérkezett Indiából az ottani, magukat az elveszett Menasse törzs tagjaiként elkönyvelő prozeliták 50 főnyi csoportja. A héten további 170 követi őket.
Az észak-Indiából eredező hinduk évek óta állítják, hogy hagyományaik szerint ők eredetileg zsidók és Izraelben szeretnének élni. Hosszú ideig a zsidó világ nem vett tudomást róluk, de végül is néhány megszállott meggyőzte a rabbikat, akik kiküldték embereiket, hogy megtanítsák a hindukat, mit jelent zsidónak lenni és szabályosan betérítsék őket.
Ennek megtörténte után most allijázott az első csoport, melyet nem fogadott Izraelben osztatlan lelkesedés, arról már nem is beszélve, hogy a dolog Indiának sem tetszik, és akadályokat gördít.
Izraelben a vallásos közönség már torkig van a fiktív térítésekkel, míg a nem vallásosok még nem emésztették meg a problematikus etióp falassák, majd falasmúrák (kikeresztelkedett falassák) okozta ribilliót. Az indiai kormány meg attól tart, hogy Izrael kivándoroltatja az ország milliárdos lakosságát. Slomó Amár Izrael országos főrabbija elhatárolja magát a „Menasse törzs” meséjétől, ami „nem bizonyított” és azt mondja, hogy akik jöttek és még jönni fognak azok szabályosan betértek, a Halacha követelményei szerint és most vallásos, hithű zsidók.
Vagyis: az ” elveszett törzs” még nem került meg és erre nincs is sok esély…
JAFFAI ARAB KISLÁNY AUSCHWITZBAN
Szinte hihetetlen de igaz: a jaffai városi gimnázium nemrég zarándoklatot tartott Lengyelországba és meglátogatta a megsemmisítő táborokat (Auschwitz, Majdanek) valamint több ismert lengyel város gettóját, a tömegsírokat, stb. Ebben még nincs sok újdonság, mert ilyen küldöttségek utaznak évente, rendszeresen, az újdonság az, hogy a 31 végzős diák egyharmada moszlim arab volt.

Ez még Jaffán is szenzáció, amely pedig egy vegyes zsidó-arab város. A Mááriv tel-avivi melléklete megkérte a 17 éves Sziniél Abu-Sahadet, vezessen naplót a látogatásról. A most közzétett napló megdöbbentő dokumentum: a Sóá egy arab kislány szemében.

Sziniél Abu-Sahade
Sziniél leírja a döbbenetet, ami Auschwitzban, a krematóriumok mellett elfogta, amikor felfogta, mi is történt itt: „Ez volt a legszörnyűbb, a krematórium, vagyis kemencék, vagy hívjátok, ahogy akarjátok. Az én szememben a németek voltak a halál angyala feketébe öltözve. Nem elég hogy gyilkolnak, még égetnek is? – – – hogyan képes a gyűlölet erre. Szerintem ők az isten szerepét akarták játszani…”
Volt, amikor a küldöttség zsidó tagjai – 20 fiú és lány – nevetgéltek, szórakoztak és Sziniél megrótta őket: „nem illik nevetni és főleg nem szép a sírokon ülni… Tálmá (az egyik tanítónő) azt mondta, hogy igazam van és hogy „szégyen, hogy egy arab diáklánynak kell zsidókat erre figyelmeztetni…”
„A küldöttség tagjai neveket olvastak fel, az elpusztítottak nevét. Barátnőm, egy jaffai arab kislány, is felolvasott neveket. Ez mutatta, hogy mi is a küldöttséghez tartozunk. Én mécsest gyújtottam…”
Péntek este zsinagógába ment a küldöttség. „Az ima nagyon tetszett nekem, mindenki énekelt. Most először voltam zsinagógában. Éreztem, hogy közéjük tartozom, nem mint zsidó, hanem mint egyenlő ember az Isten házában. Amikor felálltak, én is felálltam…”
Maga az utazás nem volt nagy élvezett. Sziniél állandóan fázott, „majd megfagytam” – írja a naplóban. A 17 éves, még érettségi előtt álló arab kislányt édesanyja, nagybátyja és… vőlegénye várta a reptéren visszatértekor.
Az iskola igazgatója, Dávid ben Zohár, a moszlim diákok részvételének pedagógiai értékéről beszélt és „elárulta”, hogy értesülése szerint a küldöttségben résztvevő arab diákok, Lengyelországban, több alkalommal énekelték a Hatikvát, az izraeli himnuszt, amit Jaffán nem szoktak tenni.
No de ez már politika…
A SZAMARITÁNUSOK MENYASSZONYOKAT IMPORTÁLNAK UKRAJNÁBÓL
Egy kihalófélben lévő vallási szekta – a szamaritánusok – próbálja most létkérdéseit megoldani, menyasszonyok importjából, Ukrajnából és Szibériából.
A szekta – amely manapság 670 egyedet számlál, fele az izraeli Colon városkában és a másik fele Schemben (Nablus) és a környező Gerizim hegyen, vagyis a palesztin autonómia területén – száma egyre csökken, mivel egyrészt csak egymás között házasodnak, másrészt és ebből kifolyólag, sok a beteg, a rokkant, a vak. Nincsenek nők, nincsenek menyasszonyok – mondja a szamaritánus főpap, Elázár ben Cádká, aki korszakalkotó ötlettel megengedte, hogy a szekta tagjai keressenek maguknak menyasszonyt, ahol csak találnak. Jó példával fia, Jáir (40) járt elől, aki Herszonból (Ukrajna) importált magának menyasszonyt, a szőke, 19 éves, Szura személyében. Egy másik szamaritánus, Radgai, a szibériai Omszkban találta meg élete párját, a szemüveges, intelligens Láná (BA orosz irodalomban) személyében.
A főpap nagyon jó véleménnyel van a két fiatal nőről. Komolyak, odaadók, gyorsan beilleszkedtek, tartják a szombatot és a Nidda törvényeit (ezt a két zsidó követelményt tartják a szamaritánusok, akik a zsidókhoz közel állónak tartják magukat) és ami a lényeg – friss vér a kiöregedett szektába. Egyébként, szamaritánusnak lenni nem követel meg semmi betérési aktust, elég egy deklaráció, hogy mától fogva a szektához tartozok és kész. Ha zsidóról van szó, akkor le kell mondani Jeruzsálem szentségéről, mivel a szamaritánusoknak Grizim a szent hegy.
A két esetről film is készült, egy orosz forgatócsoport munkája – és most várják, hogy a hír elterjedtével meginduljon az „allija”áradat a Fák országainak szegényebb fertályaiból. A kevés szamaritánusok aránylag jó anyagi helyzete komoly vonzóerőt jelent a szőke bárisnyáknak.
IZRAELBEN NEM ÉRDEMES MEGHALNI:
FOGYTÁN VANNAK A TEMETKEZÉSI HELYEK TEL-AVIV KÖRNYÉKÉN
A tel-avivi Chevra Kadisa (Szent-Egylet amely a temetőket üzemelteti) vezetősége közölte az illetékesekkel, hogy a „napokban” betelik az „új” tel-avivi temető és utána a halottak mehetnek Isten hírével: nem lesz hol eltemetni őket.
Ezt az „új” temetőt, a Hájárkont, csak néhány évvel ezelőtt nyitották meg, miután az első, a choloni betelt és ma ott csak „protekciósokat” temetnek, vagyis olyanokat, akik még életükben helyet vásároltak ott maguknak. A „illetékesek” ezügyben a Földhatóság, amelynek fel kell szabadítani e célra olyan területeket, amelyek eredeti rendeltetése mezőgazdasági. Értesülések szerint Tel-Avivban ma mindössze 300 „szabad hely” maradt. „Eszerint jó lesz sietni? – sütötte el egy újságíró a morbid viccet, de a Chevra igazgatója válasza úgy szólt, hogy ez nem vicc, kérem.
Tel-Avivban van még három régi temető – köztük a régi, patinás „Trumpeldor” a város szívében – de ott már csak súlyos ezresekért lehet helyet kapni, de ehhez is híres embernek, írónak vagy közéleti személyiségnek kell lenni.
Az alternatív temetési lehetőség az un. „emeletes” lenne, amit a Halacha megenged, de a delikvensek húzódoznak tőle.
TIBÉRIÁSON FELTÁRTÁK A SYNHEDRION SZÉKHÁZÁT
Tibériáson, az észak-izraeli városkában, amely a Kineret (Genezáret) tó partján terül el, és amely a négy izraelföldi szent város egyike (Jeruzsálem, Hebron és Cfát mellett) – az óvárosban tartott archeológiai ásatások során feltárták az egykor ott székelő Synhedrion székházát.
A most befejezett hatodik ásatási idényben, amelyet Jizhár Hirschfeld professzor vezetett, feltárták a bazilikát, amelyben, megalapozott feltevések szerint, volt a Synhedrion székhelye. Ez a római hódoltság kései szakaszában volt, a Bar-Kochba felkelés leverése után, amikor a Felsőbíróság – amely akkor a zsidó vezetést képviselte a megszállók felé – már nem ülésezhetett Jávnéban.
Ezen kívül a jelenlegi ásatások feltártak egy fejlett nyilvános VC rendszert, amely „modern” szellőztető berendezéssel és lefolyó csatornák segítségével működött, és amit az archeológusok, mint egy „ökológiai szisztémát” aposztrofálnak. Ez valószínűleg a 9. századból maradt fenn és ebből a szennyvizet a Kineretbe vezették, míg a sárral a mezőket trágyázták. Tibériás akkoriban egy jól megtervezett modern város volt – mondják az Izraeli ásatási Hatóság emberei.
LONDON: TONY BLAIR DICSÉRI AZ ULTRA-ORTODOX ZSIDÓ LÁNY ISKOLÁT – MIKÖZBEN KORMÁNYA INTEGRÁCIÓT HIRDET
Bizarr ellentmondásnak voltak nemrég szenvedő tanúi az angol nevelésügy moguljai. Miközben a kormány meghirdette a szigorú integrációt az állami, vagy az állam által támogatott iskolákban – Tony Blair miniszterelnök meglátogatta a londoni ortodox-zsidó lányiskolát, amely a „Jeszodé Hátóra” (a Tóra alapjai) nevű hálózat szerves része. Blair dicsérte az iskolát, amely szerencsésen ötvözi a zsidó nevelést a brit polgári értékekkel és kijelentette: „nem szégyelli, és nem titkolja, hogy ő a zsidók barátja”.

Ekkor már heteken át folyt a herce-hurca az angol közoktatási minisztérium „integrációs” terve körül, amelyet a vallásos iskolák, főleg a zsidók és a moszlimok elleneznek. A terv szerint minden államilag támogatott vallásos iskolának, „legalább 25% más hitű diákot kell felvennie”. Az össz-zsidó képviselet csúcs-szerve is aggodalmát fejezte ki mondván, hogy integrációnak ezen módja veszélyezteti a zsidó nevelést.
Az iskola igazgatója, Ábrahám Pinter rabbi, a miniszterelnök szemébe mondta, hogy ha az integrációs terv megvalósul, abban a pillanatban a „Jezsodé Hátóra” lemond az állami támogatásról és magán-iskola lesz.
Angliában kb. 300 ezer zsidó él, közülük 15 ezer diák tanul 37 zsidó iskolában. Ezek jelentős állami támogatást élveznek. Az itt említett ultra-ortodox lányiskolában 250 diáklány tanul. Pinter rabbi, az igazgató, azt mondta Tony Blairnak hogy „néhány moszlim „mesüge” miatt, nincs értelme felborítani a jól működő brit multi-kulturális nevelési rendszert”.
Az ultra-ortodox hitközség Angliában 50 ezer tagot számlál, és tízévenként megduplázza önmagát.
* * *
Rövid idővel Blair látogatása után az ultra-ortodox zsidó iskolában, a közoktatási minisztérium szóvivője közölte, hogy a kormány eláll az integrációs tervtől.
2006.11.28.

