Forrás: JNA – Jewish News Agency
RÖVIDESEN: „KÓSER” VILLANY IZRAELBEN
150 ún. „sábeszgój” fogja mentesíteni a zsidókat az elektromos szombatszegéstől és lehetővé tenni a villany használatát az ultra-ortodoxoknak.
Izraelben sok tízezer szigorúan vallásos zsidó nem használja szombaton és ünnepnapokon a „hivatalos” villanyt, amit az állami Villanytársaság állit elő, mivel abban zsidók megszegik a szombatot és az így gyártott villany nem kóser. A tilalmat 1950-ben Ábrahám Jesája rabbi, a hírneves Chazon Is, tette közzé és azt sok vallásos zsidó – és több tucat lakótelep és település is – magáévá tette. Ezek kezdetleges generátorok segítségével gyártanak maguknak villanyt, ami veszélyes és drága (egy családnak 4-szer havonta ez potom 100 dollárjába kerül). E sorok írója ismert Bné-Brák városában családokat, akik nem tudták megengedni maguknak a privát generátor luxusát és ezért petróleumlámpával világítottak szombaton és frigiderjükbe fél blokk jeget tettek…
Azok a rabbik és vallásos zsidók, akik megengedik maguknak a hivatalos állami villany használatát, azzal érveltek, hogy ez a villany a kórházakat illetve a betegeket is szolgálja, ami megengedett – ahogy szabad egy beteg részére, akinek muszáj, orvosi rendeletre, húst enni, egy marhát levágni szombaton, melynek húsát – a betegen kívül – aztán más is élvezheti…
Most az izraeli infrastruktúra minisztérium elhatározta, hogy automatizálja a villany előállítását. A szombati ellenőrzés munkáját 150 nem-zsidó fogja ellátni – arabok, drúzok és egyéb nem-zsidó polgárai Izraelnek, ezeket gyorstalpaló kurzusokon fogják kiképezni, állítólag három hónap alatt. A Jerusalem Post értesülése szerint, mind a három nagy ultra-ortodox szektor, a haszidok, a „litván” bölcsek és a szfárádi Ovádjá Joszef főrabbi, támogatják a kezdeményezést. A miniszter szerint ez megelőzi az esetleges szerencsétlenségeket, amiket a kalóz generátorok okoznak és a Villanytársaság az un. „sábeszgójok” foglalkoztatásával, eleget tesz kötelezettségének, hogy a társadalom minden rétegéből vegye dolgozóit.
NŐ NEM OLVASHATJA FEL A HÁZASSÁGLEVELET A CHUPA ALATT
Az izraeli vallásos feminista nők (ilyen is van) szervezete szenvedett újabban vereséget az „egyenlőségért” folytatott küzdelemben, amikor egy hozzájuk közel álló neves rabbi megtagadta az együttműködést és a „helyükre tette” a harcias amazonokat.
Egy vallásos esküvőn történt – ami már magától attól vallásos, hogy férfi és nő esküdött örök hűséget egymásnak és nem két férfi – hogy a feminista menyasszony kérte-követelte, hogy a chupa (baldachin) alatt a házasságlevelet egy nő olvassa fel, történetesen annak a vallásos női szemináriumnak (Midrásá) igazgatónője, ahol ő, a menyasszony tanul. A vőlegénynek ez nem tetszett, ebben a hagyomány megsértését látta és Jákov Áriélhez, a Ramat-Gani főrabbihoz, fordult tanácsért. Az egyből elutasította a hagyománytörő feminista kérést, és azt mondta, hogy egy nőnek tudnia kell a helyét. Aki nem tudja – az nem számítható okos nőnek, illetve nem illik rá a férfiakat megillető bölcs (Tálmid cháchám) kifejezés.
(Bezzeg, mondanák erre a reformisták, Tel-Avivban, vagy Pesten, bezzeg nálunk a nő rabbi is lehet akár csak egyes református szektákban. Igen, de mi nem vagyunk sem reformerek, sem reformátusok, csak hagyományhű zsidók – mondá a vőlegény).
A parti nem ment vissza, ezt elárulhatom, mert a feminista menyasszony, az utolsó pillanatban, visszavonulót fujt. Neki a vőlegénye fontosabb volt, mint a Midrásá krakéler igazgató(nő)je.
HOL SZOPTASSANAK A (VALLÁSOS) NŐK?
Nincs szívderítőbb látvány, mint amikor egy kismama szoptat. Igen ám, de az izraeli vallásos anyáknak nincs megfelelő hely, ahol ezt az elementáris emberi dolgot tehetnék, szemérmes körülmények között, anélkül hogy kitárulkoznának. Egy modern-vallásos kismama, Szárit Lévi írja a Mááriv NRG internetjén: „Ahogy mi, vallásos nők, befedjük fejünket és igyekszünk szemérmesen és nem kihívóan öltözködni – ugyanúgy szeretnénk és elvárjuk, hogy legyenek megfelelő helyek, ahol szoptatni lehet, anélkül hogy közszemlére lennénk kitéve”.
Szárit elmondja, hogy Tel-Avivban csak két helyen van speciális szoptató szoba, az egyik a svéd Aiakában, míg ő és társnői kénytelenek illemhelyeken, szűk próbafülkékben és hasonló helyeken meghúzódni. Sem a nagy vásárló központokban, sem előadás termekben, sem vendéglőkben sem a vonaton, sem a zsinagógákban – sehol nem gondolnak a szoptatós anyákra.
Ez tulajdonképpen nem „vallásos” probléma, hiszen senkinek nem kellemes kitenni magát kíváncsi szemeknek és/vagy szemtelen megjegyzéseknek, de ez van, ezt lehet nem szeretni.
AZ ÚJ VATIKÁNI NAGYKÖVET IZRAELBEN: JÖJJÖN MINÉL TÖBB KERESZTÉNY ZARÁNDOK A SZENTFÖLDRE
A Vatikán Államnak új nagykövete van Izraelben, Monsignore Antonio Franco személyében, aki az eddigi nagykövet, Pietro Sambi helyére jött. Sambi mostantól az Egyesült Államokban képviseli a Vatikánt.
A hivatalos jeruzsálemi fogadáson, ahol jelen volt Isaac Herzog turiszikai miniszter (a néhai Herzog országos főrabbi unokája), az új nagykövet kijelentette: minden el fog követni, hogy elősegítse és propagálja a szentföldi zarándoklatot.
„Kívánságom és reményem az, hogy a következő évben az izraeliek és a palesztinok egyaránt részesüljenek az ég áldásában, és mindenki örüljön a békének Jeruzsálemben” – mondotta az új vatikáni nagykövet.
A fogadáson résztvevő latin pátriárka, Michel Sabbah, azt mondta, fontos hogy a zarándokok jöjjenek, még ha a helyzet nehéz is – mint most – mert jöttük a béke és a stabilitás üzenetét hozza.
Zsidók Varsóban – a holokauszt és a lengyel pogromok után
KÉT ANTISZEMITA LENGYEL DIÁK ÖSSZEHÁZASODOTT ÉS CSAK AZUTÁN DERÜLT KI, HOGY MINDKETTEN… ZSIDÓK
Michael Schudrich, (52), lengyel származású, amerikai születésű rabbi, aki két éve tölti be a lengyelországi maradék zsidóság főrabbijának tisztjét. Nemrég Izraelben járt és interjút adott a Jerusalem Postnak. Szavaiból egy megdöbbentő kép rajzolódik ki a mai lengyel zsidóság arculatáról.
Míg az általános, jól értesült, vélemény szerint jelenleg Lengyelországban nem él ma több mint 3-4 ezer, öreg, beteg, rokkant, vegyes házasságban élő és a Joint által támogatott zsidó, – a főrabbi szerint „legalább 20 ezer van”, de lehetetlen ezt bizonyítani, mivel nagyrészük „rejtőzködő zsidók” – mondja Schudrich. A maradék zsidókból – a 3.5 milliós lengyel zsidóság 90% elpusztult a Holokausztban – 2000-t megöltek a lengyel pogromokban a háború után, és akik még ezután éltek, három hullámban hagyták el a tragédia színterét: 1948-ban, a pogromok után, 1956-ban majd 1968-69-ben. Aki ezek után maradt, az elrejtette zsidóságát.
Ez a rendszerváltás után derült ki, amikor a fiatalok elkezdtek kérdéseket feltenni: miért nincsenek nagyszülők, rokonok, nagybácsik, és lassan-lassan kiderül a „titok”. Amikor ide eljutnak, sokan megkeresik a rabbit.
Schudrich – aki előzőleg Tokióban volt rabbi és 1979-ben a krakkói egyetemen tanulta meg a lengyel nyelvet – 1990-ben jött Varsóba, ahol a Lauder iskolában kezdte, mint tanító. Később, 2000-ben, varsói és lodzi rabbi lett, majd 2004 óta országos főrabbi. Szerinte ma lehet kóser húst kapni (Kesztenbaum Hersch, a pesti sakter jön át párszor egy hónapban), működik néhány zsinagóga, van mikve és Talmud-Tóra (a régi pesti minta szerint). Országszerte nyolc hitközség működik, melyek egy tető-szervezetbe tömörülnek.
A „rejtőző zsidók”-ról szóló történetei erősen ismerősek – Magyarországról. Egy fiatal nő úgy és akkor derítette ki, hogy zsidó, amikor valahol a 90-es évek derekán, a nagyanyja temetését készítette elő és a régi dokumentumok között megtalálta a nagyi eredeti, nagyon is zsidós vezetéknevét. Anyja először cáfolta, majd bevallotta és kérte lányát „ne mond el apádnak (a férjemnek) mert az nem tudja”.
Egy másik eset: két fiatal, fiú és lány, nagyszájú antiszemita bőrfejűek, egyetemi ismeretség után összeházasodtak. Miután már volt egy gyerek – a nőnek tudomására jutott hogy ő – zsidó. Jött egy további gyerek, eltelt még két év és a nő elhatározta, hogy megéli „zsidóságát” azzal hogy készít egy hagyományos szombati vacsorát. A férj szüleinek ez nagyon nem tetszett, de a férj, a bőrfejű, támogatta feleségét. A végén kiderült: a férj szülei azért ellenezték olyan vehemensen menyük zsidó „allűrjeit” – mert ők is, mindketten, zsidók! Az összeházasodott két antiszemita fiatal – mindketten zsidók, szüleik zsidók, gyerekeik zsidók és ma a fiatal pár aktív, ortodox, tagja a varsói hitközségnek.
A sztorinak ezzel még nincs vége. A fiatal, volt bőrfejű férjnek van több testvére, akik máig is bőrfejűek és egyszer egyikük kereste fivérét és eljött a zsinagógába, ahol éppen hiányzott egy a minjenhez és felmerült a kérdés, beszámíthatják-e az öccsöt, aki „még nem tudja” hogy zsidó…
További példa: a lengyel szenátus elnökének unokája nemrég ünnepelte bat-micváját, bár nagyapja kérlelte, ne verje dobra, hogy a család – zsidó.
Mindennek ellenére nagyon kérdéses, hogy a lengyel zsidóságnak van-e jövője – az erősödő antiszemitizmus és a hiányzó zsidó nevelés ellenére. Magát a főrabbit nemrég megtámadták a nyílt utcán, azzal hogy „Lengyelország a lengyeleké”.
Schudrich optimista. Ha nem lenne az – nem lenne ott.
Szombati repülés és tréfli szendvics Moszkvában – az egynapos sztrájk miatt
EL-AL: AZ ULTRA-ORTODOX UTASOK BOJKOTTAL FENYEGETNEK
Két héttel ezelőtt, egy szerdai napon, általános sztrájk tört ki Izraelben – most nem érdekes, hogy miért – amely megbénította a repülőtereket is. Nagy torlódások keletkeztek, sokan nem tudtak kiutazni, mások nem tudtak hazajönni.
Másnap, csütörtök reggel, már nem volt sztrájk. De az El-Al, az izraeli légitársaság (privatizált, tehát nem állami!), amely általában nem utazik szombaton – kihasználta az alkalmat és a sztrájk örve alatt több járatot indított szombaton, amivel önmagában is magára haragította az izraeli vallásos közönséget, amely eddig szinte egy emberként, csak az El-Allal utazott. (Pesti vonatkozásban is az El Alt helyezik előnyben a Malévval szemben és nem csak vallási okokból).
Ha ez nem lenne elég, Moszkvában, „az egy napos sztrájk miatt”, úgymond „megromlott” a kóser ennivaló és a helyi igazgatónő szigorúan „tréfli” szendvicsekkel kárpótolta a nagyérdemű utazóközönséget, amely tény nem kerülte el az izraeli rabbik figyelmét.
Ezek most bojkottal fenyegetik az EL Alt, amely sűrű bocsánatkérések, és fogadkozások keretében ígéri, hogy soha többé – legalábbis a következő sztrájkig.
A végén persze majd kiegyeznek, mert a felek egymásra vannak utalva: az El Alnak nincs hűségesebb utazóközönsége, mint a vallásosok, akik sokat utaznak és azok is szívesebben utaznak egy zsidó légitársasággal, még ha az nem is ultra-ortodox.
Példa: az El-Al lehetővé teszi, annak, aki kéri, hogy olyan helyen üljön, ahonnan… nem lehet a vetített filmet látni, mert az rendszerint nem erkölcsnemesítő és egy vallásos zsidó nem ülhet órákon keresztül behunyt szemmel…
Ha ez nem elég, csak az El-Alnál kaphat, kívánatra, szuper ultra ortodox hétpecséttel ellátott kóser kosztot, az, akinek a hivatalos izraeli rabbinánus kósersági bizonylata nem elég…
ELHUNYT NATANÉL KATZBURG PROFESSZOR
Natanél Katzburg izraeli professzor, történész és magyar-Holokauszt szakértő hosszas szenvedés után, 84 éves korában elhunyt.
Katzburg Pesten született 1922-ben. Családja a harmincas években allijázott. Vallásos nevelést kapott, Nérija rabbi újszerű jesivájában, Kfár Hároen, tanult. Egy ideig egy vallásos kibbuc (Tirát Zvi) tagjaként chaluc (pionír) is volt, majd akadémikus lett és több könyvet irt a magyar zsidóság történetérül, a Holokausztról és Magyarország történetéről általában. A ramat-gani vallásos egyetemen volt tanszéke, ahol a brit politika közel-keleti vonatkozásait kutatta.
Felesége, Judit és lánya Ruth, gyászolják. Fia, Simon, elesett katonai szolgálata során. Emléke legyen áldott.
HOVÁ TŰNT A „ZÖLD VONAL” AZ IZRAELI TÉRKÉPEKRŐL?
Ez a legújabb „téma” amiről az izraeli szélsőjobboldal most veri ki a balhét. A jelenlegi jobb-bal-közép kormány közoktatási minisztere, Juli Tamir úrhölgy – aki a magánéletben egyetemi tanár – utasította a tankönyvkiadókat, hogy azonnali hatállyal helyezzék vissza a tankönyvek, az un. „zöld vonal”-at, ami nem más, mint Izrael határai, amelyek 1967-ig, vagyis a Hatnapos Háborúig voltak érvényesek. Ezt a Zöld Vonalat az előző oktatási miniszter (hölgy), Limor Livnát, aki a jobboldali Likud kormányban szolgált, radíroztatta le a térképről.
A vita arról folyik melyik miniszternek állt jogában radírozni, illetve visszaállítani? Maga a Zöld Vonal egy történelmi tény és a jelenlegi tárgyalások arról folydogálnak, mikor, mennyiben, miért és milyen mértékben tér vissza Izrael, ha egyáltalán, erre a határvonalra. A szélsőjobb szerint nem, nem, soha. A közép és a bal szerint, ha „igazi béke” lesz, vagyis megszűnik az arab terror, és a terrorista farkasokból szelíd bárányok lesznek. Vagyis: holnap után kiskedden.
2006.12.12.
