Forrás: JNA – Jewish News Agency
AZ EGYKORI PÁPA ELÍTÉLTE, A FŐRABBI FIA ELISMERI…
Nagy a botrány, nagy a szégyen; magyarázat – nincs. A múlt héten az olasz Corriere della Serra egész oldalas cikkben közölte a „szenzációt”: Ariel Toaf professzor, az izrael Bar-Ilan egyetem történelem tanszékvezető tanára, Élió Toaf nyug. római főrabbi fia, most megjelent könyvében „elismeri” hogy az ismert vérvádak „nem voltak teljesen alaptalanok”.
A könyv, „Véres pészachok”, egy nap alatt elfogyott egy szálig. A zsidók kétségbeesetten tiltakoznak, apja kitagadta a professzort, aki „meggondolatlanságból tette amit tett”, holott köztudott, hogy a zsidó vallás szigorúan tiltja a vér élvezetét, még egy kóser csirke vérét is, hát még embervért, hát még a pászkába.
Az ominózus trent-i vérvád során (1475) a vádlott zsidókat szörnyen megkínozta az inkvizíció törvényszéke, amíg bevallották, hogy ők ölték meg Simonino gyereket (akit később ez okból szentté is avattak). Az akkori pápa, nyilvánosan ítélte el a vérvádat, képtelenségnek tartotta, majd vizsgálóbiztost küldött ki az eset kivizsgálására. Egy korábbi pápa, negyedik Inocentius, már 1247-ben elítélte a vérvádat, mint olyant, de az uszítás folyt tovább és a megkínzott zsidók mindent „bevallottak”.
Kollégái azzal vádolják Toaf professzort, hogy könyve terjesztése céljából („Publish or perish!”) alaptalan dokumentációt használt föl és azt „könnyelműen kezelte”. Az egyetem vezetősége is elhatárolta magát a könyvtől, (amit nem is látott) de közölte, hogy az „akadémikus kutatás szent” és nem távolítja el a botrányos könyv szerzőjét. Az utolsó hírhedt európai vérvád a huszadik század elején volt Oroszországban (az ismert Beilis-per), azt előzte meg a Tiszaeszlári közjáték (1882), amely Magyarország „hírét öregbítette” a világban…
Maga Toaf professzor több izraeli lapnak adott interjúban közölte, hogy leállította a könyv terjesztését, második kiadás nem lesz és az „inkriminált részeket átdolgozza”, hogy azok ne adhassanak alkalmat a „félreértésre”. A könyvéért kapott pénzt az amerikai zsidó Anti-defamation(rágalomellenes) Ligának adományozza, hogy ezzel „vezekeljen”. Jichák Cházán, a jelenlegi római főrabbi ezt olybá veszi, mintha Toaf megbánta volna tettét és ezért megbocsát neki, ahogy írva van: „Aki takargatja vétkeit – nem jár sikerrel, de aki megvallja és elhagyja – irgalmat nyer” (Példabeszédek, 28, 13).
TUNÉZIAI POLGÁR, AKI ZSIDÓKAT MENTETT – „IGAZ EMBER”:
A JERUZSÁLEMI JÁD VÁSÉM INTÉZET ELSŐ ARAB KITÜNTETETTJE
Precedens: A jeruzsálemi Jád Vásém Intézet most első ízben tüntet ki egy arabot, aki zsidókat mentett a Holocaustban – mint igaz embert, vagyis mint „A Világ Jámborai” (Righteous Gentile) egyikét.
A kitüntetett, egy tuniszi állampolgár, Haled Abdulwahab, aki a második világháborúban, amikor Tunisz (akkor francia gyarmat) német megszállás alá került, elrejtett farmján, ami egy tuniszi kisváros mellett volt, egy csoport üldözött zsidót és ezzel megmentette őket a deportálástól.
A ritka esetre a szeptember 11. New-York-i Al Kaida támadás után derült fény, amikor egy amerikai kutató észak-Afrikába utazott, hogy kiderítse, mi volt a moszlimok körében a hangulat, ami a támadást elősegíthette. A kutató, a washingtoni Robert Sattloff, többek között arról faggatta a kérdezetteket, voltak-e az arabok között olyanok, akik segítettek a zsidóknak a Holocaustban? Nagy meglepetésére hallotta a tuniszi Abdulwahab esetét, mások hozzátették, hogy voltak még ilyen esetek. A kutató egyik célja a kutatással az volt, hogy felderítse, létezik-e Holocaust-tagadás az arabok között, különös tekintettel a perzsa elnök kampányára…
Valószínű, hogy a tuniszi cáddik hozzátartozói fogják átvenni a kitüntetést, miután ő maga 1997-ben, 87 éves korában elhunyt. Tunéziában a háború idején kb. 100.000 zsidó élt.
A Jád Vásém, fennállása óta 21 ezer „Jámbort” tüntetett ki, (köztük több száz magyart), de a tuniszi az első arab… (lásd a következő hírt).
Kik az „Igaz emberek”?
376 német, 84 osztrák, 325 olasz, 428 szlovák és 600 magyar
…de csak 10 svéd, 13 angol, 38 svájci és 17 dán mentettek zsidókat a Soában
Fennállása óta 21 ezer „Igaz ember” (Righteous Gentile) kitüntetést osztott ki a Jád Vásém Intézet, zsidók mentéséért a Holocaustban, köztük 60 moszlim (Boszniából és Albániából), de ez idáig nem volt közöttük egy arab sem (lásd a fenti hírt). A legtöbb „Igaz ember” – 5733 – Lengyelországban volt, de ott volt a legtöbb zsidó is, akiket a náci őrület halálra üldözött: a 2.5 milliónyi lengyel zsidónak, alig néhány százaléka élte túl a Sóát. A legkevesebb zsidómentő, azokból az országokból ahonnan deportáltak a nácik, Észtországban volt – mindössze 2, Lettországban 93 és Litvániában – 513.
Romániában csak 48 „cáddik” találtatott, de onnan nem is volt deportálás (csak a Magyarországhoz visszacsatolt területekről). Magyarországon ez idáig 600 embert tüntettek ki zsidómentésért; Németországban 376-ot, de Ausztriában csak 84-et, Horvátországban 93-at és Bulgáriában 16-ot. Ukrajnában, ahol mindig is erős antiszemita befolyás volt érezhető, 1881 ember lett kitüntetve mint zsidómentő.
A katolikus Szlovákiában 428 „Igaz ember” találtatott, míg Franciaországban 2262. Franco Spanyolországában, amely megnyitotta kapuit zsidó menekültek előtt, mindössze 3 magánszemély találtatott érdemesnek a kitüntetésben és a szomszédos Portugáliában csupán egy és Oroszországban 93. Az országok nagyságához viszonyítva Belgiumban és Hollandiában sok zsidómentő volt – a Jád Vásém szerint – az elsőben 1357 és Anna Frank hazájában 4513.
A keresztény klérus 540 tagja kapta a „Népek Jámborai” kitüntetést, de a párizsi nagymecset folyamodványát, ismerjék el zsidómentő tevékenységüket – elutasították, mivel a Jád Vásém a kitüntetést egyéneknek adja és nem közületeknek, vagy intézményeknek. Most a tuniszi arab az első aki, mint ilyen, csatlakozik az exkluzív zsidómentő klubhoz.
MIRE ESKÜSZIK (FEL) EGY AMERIKAI ZSIDÓ KÉPVISELŐ?
Pontosítva: a héber(zsidó) Bibliára vagy a keresztény új-testamentumra?
A nemrég megtartott amerikai időközi választások során (amelyek 43 zsidó képviselőt eredményeztek) felmerült egy nem mindennapi probléma: mire esküszik fel egy amerikai képviselő? Természetesen a Bibliára – mondhatná valaki és igaza lenne.
Na igen, de milyen Bibliára?
Például, Debbie Wasserman-Shultz, az amerikai képviselőház újonnan megválasztott tagja, amikor feleskették, nem volt hajlandó a protestáns Bibliára esküdni, amit a képviselőház elnöke („szpíker”) nyújtott át neki, hanem egy zsidó (hébernyelvű) Bibliát kért, illetve keresett. Végül is kapott egy ilyent kölcsönbe egy másik zsidó képviselő társától.
Egy hét sem telt el és a washingtoni Chabad-Lubavits képviselet minden zsidó képviselőnek és szenátornak egy zsidó T”náchot (Bibliát) adott ajándékba, valamint a képviselőház elnökének is. Hogy legyen, ha kell.
Közben a nemrég megválasztott Keith Ellison, aki az első moszlim congressman, közölte hogy ő a Koránra fog felesküdni. Egy konzervatív kommentátor szerint ez lehetetlen, mert a Biblia az Egyesült Államok „szent könyve” és nem a Korán. Most jogászok vizsgálják, mennyiben alkotmányos a Korán használata erre a célra…
„KÉT ZSIDÓ NÉP” – AMERIKÁBAN
„A vegyes házasságok a zsidó nép végét jelentik” – közli egy amerikai felmérés. Máris „kétféle zsidó” van: aki zsidó házastársat keres és aki vegyesházas. Vita folyik arról is: hány zsidó van Amerikában és tulajdonképpen „Ki a zsidó”?
Izraeli statisztikusok megjegyzése miszerint a zsidó államban már-már több zsidó él mint Amerikában – nem tetszett egyes amerikai kollegáknak, akik sietve közzétették az ő saját külön bejáratú felmérésüket. Miszerint az Egyesült Államokban 6.4 millió hitsorsos él, ami több mint Izraelben (ahol a lakosság közel 7 millió lelket számlál, de ennek KB, 20 százaléka arab és egyéb).
Az előző amerikai kompetens felmérés 5.2 millió zsidót mutatott ki és így felmerül a kérdés – Sergo de-la Pergola megfogalmazásában – honnan került elő hirtelen még egy millió amerikai zsidó?
Miközben a vita folyik és a hangsúly a presztízsen van – Steven Cohen most közzétett legújabb kutatásai azt mutatják ki, hogy az amerikai zsidóknak több mint a fele „kifelé tart a zsidóságból”. A fiatalok 43% vegyes házasságot köt és az abból származó gyerekeknél ez már „természetes”; péntek este nem többen gyújtanak gyertyát, mint ahányan karácsonyfát állítanak és csak kis részük üli meg, úgy ahogy – a zsidó ünnepeket. Ezzel együtt ma sokkal kevesebben térnek be a zsidóságba a vegyes-házastársak nem-zsidó részéről, mint azelőtt, mivel a zsidó fél ezt nem tartja fontosnak Arról már fölösleges beszélni is, hogy vallásos szemmel nézve ezeknek a „betéréseknek” semmi gyakorlati értéke nincs.
Pergola, az izraeli Háárecben írott cikkében, azt mondja, hogy ha valós eredményeket akarunk elérni, akkor a felmérést nem úgy kell lefolytatni, hogy telefonon megkérdezzük:”Helló, van zsidó a háznál?!”… Azt is hangsúlyozza, hogy sok zsidónak háza van Floridában, ahol az év nagy részét tölti, de ugyanakkor New-Yorkban is nyilván van tartva. „Ezeket duplán számolták – mondja – és ezek száma százezrekre tehető”…
Lapzártakor megjelent egy újabb amerikai(zsidó) felmérés, ezúttal a Steinhardt Social Research Institute (a Brandeis egyetemen), munkája, amely 7.4 millióban állapítja meg az amerikai zsidók számát…
Ezek szerint: vagy az USA-beli zsidók osztódással szaporodnak, vagy az zsidónak számit, aki szereti a sóletet és/ vagy a töltött halat.
Mit mond a Halacha?
ZSIDÓ EMBERT TILOS NEM-ZSIDÓ TEMETŐBE TEMETNI
Egy nemrég megtörtént eset kapcsán felmerült a kérdés: szabad-e egy zsidó embert nem-zsidó temetőbe temetni? Mit mond erről a Halacha (a zsidó vallási törvény)?
A válasz egyértelműen nemleges. Tilos egy zsidót nem-zsidó temetőbe temetni, még akkor sem szabad, ha felesége vagy élettársa nem-zsidó. Ha nincs, aki a zsidó embert zsidó temetőbe temesse – akkor a halott egy „mét micva”, vagyis egy olyan ember, akinek „mindenki rokona” és minden zsidó kötelessége őt „kéver Jiszráél”-ra hozni.
Ez vonatkozik arra is, aki egyetlen zsidóként élt egy Isten háta mögötti faluban, elhagyatva, vagy akinek hozzátartozói nem fogják fel a helyzet súlyos voltát. Ilyen esetben a közösség feladata, egy felelős rabbi által meggyőzni a családot a zsidó temetés fontosságáról. Rabbinak semmi szín alatt nem szabad zsidót egy nem-zsidó temetőben eltemetni és ott imát mondani, vagy akár a ceremónián részt venni.
Magyarországon ma szervezett zsidó közösség él, amely több száz zsidó temetőt tart fenn és üzemeltet. Így semmi probléma nem lehet egy magányos zsidót falujából egy olyan közeli városba szállítani, ahol zsidó temető van és ott eltemetni, vagyis megadni neki, a végtisztességet.
A zsidó végtisztességet.
IZRAELI FŐRABBI KORSZAKALKOTÓ ÚJÍTÁSA:
NŐSÜLHET, AZ AIDS-RE HAJLAMOS (vírushordozó)
Ki merné ezek után mondani hogy a Halacha nem rugalmas? Hogy nem talál közös nyelvet a modern korok modern nyavalyáival? Íme az egyik izraeli volt országos főrabbi, Élijáhu Báksi- Doron, egy nemrég megtartott tudományos konferencián kijelentette, hogy „ma a halacha (zsidó vallási törvény) megengedi, hogy AIDS fertőzöttek megnősüljenek és családot alapítsanak.”
A főrabbi, nagy érdeklődéssel fogadott beszédét a „Pua” Intézet évi konferenciáján tartotta. Ez az orvosi-halachikus létesítmény a mesterséges megtermékenyítés a Halacha alapján kérdéskomplexumával foglalkozik, illetve próbálja összeegyeztetni a modern orvostudományt a Halacha elvárásaival.
Még tíz évvel ezelőtt egy ilyen AIDS-re hajlamos ember, aki tulajdonképpen vírushordozó, de betegsége még nem fejlődött ki és nem is mindig fejlődik a végső stádiumba – halálos betegnek számított. „Nemcsak hogy a Halacha bölcsei tiltották, hogy megházasodjon, de kötelezték arra, hogy ha nős – váljon el” – mondott Baksi-Doron főrabbi. Magyarázata szerint az elgondolás az volt, hogy egy ilyen beteg veszélyezteti felesége és születendő gyereke életét.
Ma a helyzet más. – mondja Baksi-Doron – „ma a betegség nem halálos, mint valamikor – hanem definíciója „krónikus, gyógyíthatatlan”, majd hozzátette: „hallottam az orvosoktól, hogy ma van lehetőség megtisztítani a fertőzött spermáját, hogy vírusmentes legyen”.
A konferencián több rabbi szólalt fel. Ezek között volt Ariél, rámát-gáni főrabbi: „A zsidó ház és a megengedő társadalom”; egy vallásos professzor a létező óvszerekről értekezett és egy másik, volt orsz. Főrabbi, Mordecháj Élijáhu, arról a halachikus problémáról és kereteiről: miért tilos férfiaknak női ruhában járni és fordítva. Egy rabbinikus bíró, Slomó Dichovski, azt fejtegette, szabad-e egy apának a gyerekét vernie.
A PUA Intézet igazgatója, Menachem Bornstein rabbi, a „fordítottak”-ról beszélt (vagyis a homokosokról és leszbikusokról) akik emellett vallásosak is, és felolvasta egy jesiva-növendék levelét, aki elpanaszolta, hogy nemrég fedezte fel ferde hajlamát és „most mi csináljon”? Borstein igyekezett a rabbikat rávenni, foglalkozzanak a problémával, ami valós és létező és „ne mondják azt: nősüljenek csak meg és minden rendben lesz”, mert semmi nem lesz rendben. Ha már – mondta Bornstein – akkor házasítsák össze a homokosat a leszbikusokkal…
SZÜLETÉSNAPI ÜDVÖZLET – DE MILYEN NAPTÁR SZERINT?…
Nem titok és nem mondok semmi újat azzal, hogy a világon többféle naptár létezik. Van gregoriánus naptár, amely most 2007 évet számol, van moszlim naptár és van zsidó naptár, amely szerint a világ teremtésétől máig 5767 év telt el.
A zsidó (héber) naptárt általában vallásos zsidók használják, bár Izraelben az állami hivatalok és intézmények kötelesek a héber dátumot (is) feltüntetni.
Most derült ki hogy az izraeli parlament (Knesszet) elnöksége üdvözli a T. honatyákat, születésnapjuk alkalmából – de ezt a gregoriánus naptár alapján teszi. Aki ezt felfedezte, egy Jákob Margi nevezetű képviselő, aki a Sász (vallásos)párt színeiben fut – legott levelet intézett a Knesszet elnökségéhez, kérvén hogy ezentúl a héber dátumot használják. Indokolásában megemlíti, hogy a gregoriánus naptár egy „bizonyos születésnaphoz” kötődik és hogy „nekünk megvan a magunk ősi naptára”.
A Knesszet szóvivője szerint „az elnökség pozitívan viszonylik Margi képviselő kéréséhez.
A jobb érthetőség kedvéért:
Izraelben a bankcsekkeket rendszerint 13. Gergely pápa naptára szerint dátumozzák. Aki akarja – írhatja a héber dátumot is, legfeljebb a banktisztviselő kénytelen belenézni egy naptárba, nem járt-e le az előtte lévő csekk. Az újságokon rendszerint kétféle (néha háromféle dátum van, az arab is). Én január 20.-án születtem, de születésnapomat (ha egyáltalán) Svát hó 12.-én ünnepeljük. Ez a héber naptár 11. hónapja.
AZ UTOLSÓ SAKTER IS ELHAGYJA MAROKKÓT
Állampolgárság az Izraelben élő marokkói zsidó nők gyerekeinek is?
Menachem Dahán az utolsó sakter Rabatban, Marokkó fővárosában. Az egykor sok ezres marokkói zsidóság eltűnőfélben van. A nagy többség allijázott az elmúlt 60 évben; kevesek, de a tehetősebbek, Franciaországba emigráltak és ami maradt – „nem több mint 6000 és nem kevesebb mint 4000” – lassan felszívódik.
A fiatalok elmennek – mondja Menachem Dahán, aki nemsokára szintén elmegy; vagyis visszajön Izraelbe, az idősek meg – itt egy kézmozdulat jelzi hová mennek. Ügyel arra hogy ne mondja, hogy a fiatalok allijáznak. Akinek ilyen szándéka van, az előbb Franciaországba megy és onnan allijázik. Semmi esetre sem asszimilálódnak. Ilyen itt nincs. Vegyesházasságok? „Egy kézen meg lehet számolni”.
Annyi amennyi – mégis Marokkóban él ma a legnagyobb zsidó népesség, ami egy moszlim-arab államban található. A király „jó a zsidókhoz”, mondják, problémát csak a csekély El-Kaidisták okoznak, és „azok a király ellenségei is”. Dahán itt a mindenes; nemcsak sakter hanem mohél is (körülmetélő, de erre alig van szükség, mert a „kile” öreg) és a rabbi-funkciókat is ellátja, esket és elválaszt. Betérés nincs, de kitérés sem. Ha elmegy, amivel „fenyeget”, vákuum marad utána.
Rabattal szemben Casablanka maga az élő csoda: 30 zsidó intézmény működik itt, köztük az iskola, melynek még ma is közel 1000 diákja van, ebből 700 zsidó. Serge Bardugó, a marokkói zsidók csúcsszervezetének elnöke, nem is várja a kérdést, hanem maga mondja büszkén, a Háárec tudósítójának: Hogy miért tülekednek moszlimok a zsidó iskolába tanulni? Hát a színvonal miatt!
Bardugó dicséri a királyt aki a „Hivők emírje” és a zsidók is hivők. Egy pár héttel ezelőtt elfogadott új törvény szerint, ezentúl nemcsak a marokkói férfiak gyerekeinek jár automatikus állampolgárság, hanem a jogot kiterjesztik a nőkre is. „A király gondoskodott arról, hogy a törvény kimondja : „marokkói moszlim és zsidó nők”-ről van szó. Ezt nem volt köteles tenni, hiszen mi itt törpe kisebbség vagyunk” – így Bardugó.
Eszerint egyáltalán nincs kizárva, hogy a közeljövőben tanúi leszünk egy magában álló útlevélvadászatnak. A lengyel, román és magyar útlevelek után (amelyek Ez állampolgárságot „eredményeznek”), jönnek majd az izraeli zsidó marokkói származású nők gyerekei és folyamodnak marokkói állampolgárság után. Hogy ez mire jó? Ki tudja:…
2007.02.20.
