Forrás: JNA – Jewish News Agency
NAMIBIÁBAN TÖRTÉNT: EGY ELHUNYT ZSIDÓ SÍRKÖVÉRE FELESÉGE RÁVÉSETTE HÉBER BETÜKKEL HOGY”KÁSÉR LÖPESZÁCH
Zsidó sors, ami még halálában is kíséri a zsidó embert.
Walter Galler Namíbiában (valahol dél-nyugat Afrikában, ami annak idején német gyarmat volt) élt és halt meg 1939-ben, 51 éves korában. Felesége, egy bennszülött nő, sejtette, hogy a zsidók szokása sírkövükre héber betűket írni. Mivel nem tudott héberül, fogalma sem volt mitévő legyen. Mivel azonban szerette volna férje emlékét – aki valószínűleg német-zsidó menekült volt, aki a nácik elől menekült az afrikai országba – kérlelte helyi barátait és rokonait, segítsenek neki.
Azok tűvé tették a Swakopmund nevű városkát, melyben Walter Galler lakott. Zsidót ugyan nem találtak, de leltek egy régi maceszos dobozt és rajta két héber szót amimi tudvalevően azt jelenti, hogy kóser Peszachra. Mármint a macesz.
Ezt a két héber szót a boldogtalan özvegy felvésette Walter sírkövére egy ugyanott (a maceszdobozon) talált Dávid-csillag kíséretében. Az már igazán csekélység, hogy a véső mester a két ismeretlen hieroglifát, fordítva véste fel…
Ezzel a dolog lovagias elintézést nyert – de nem örökre. Nem ám.
Ahogy a Mááriv értesült, az egyedülálló sírkövet nemrég felfedezte egy Mose Silberhaft nevezetű rabbi, aki a Zsidó-Afrikai Kongresszus embere a térségben. Amaz utasítást adott a 69 éves felirat eltávolítására, mivel a fordított héber káser löpeszách „gúnyolja az elhunyt emlékét”.
Zsidó sors egy volt német gyarmaton…
A PALESZTIN „Miki egér” gyilkosságra USZÍTJA AZ ISKOLÁS GYEREKEKET
A palesztin nevelésügyről, iskoláskönyvekről, már sok szó esett nálunk. Lényegük: Izrael-ellenes uszítás, felhívás a dzsihádra. Mikoris a cél öngyilkos merénylőket nevelni – az Iszlám nevében.
Míg azonban eddig ez csak szóban, illetve nyomtatásban jelent meg – most a sokkal effektívebb vizuális tévét is bevetik – ugyanazon cél elérésére. Ezt a teszi a gázai, Hamasz által üzemeltetett Al-Aksza tévéállomás, amely zsenge korú kisiskolásoknak prezentálja Walt Disney után szabadon a Miki egér arab változatát, egy óriási, fekete-fehér, egérszerű valamit, amit arabul Farfournak hívnak.
Ez felhívja a gyerekeket, legyenek hősök, sahidok – vagyis öngyilkos merénylők és harcoljanak a zsidók ellen, akiket le kell mészárolni egy szálig, a régi jól ismert jelszó szellemében, amely úgy szól, hogy „Itbach el-Jahud”.
Amikor a moszlim Mickey Mouse elkezdte pályafutását, Izrael tiltakozott és a Palesztin Autoritás tájékoztatási minisztere, Musztafa Barghuti, azt mondta, hogy ez egy „pedagógiai tévedés” volt és az uszító egér lekerül a képernyőről.
Le is került – két napra – hogy azután újra felkerüljön, ha lehet még intenzívebben. A tévé felelőse, Hazem el-Sharavi, azt mondta, hogy a program fontos nevek, és üzenetet hordoz, és ennél fogva tovább sugározzák.
Miniszter Barghuti azt mondta, hogy nincs hatásköre „privát tévék” vonatkozásában…
MEGTALÁLTÁK HERÓDES SÍRJÁT
Sok éves ásatások után, amelyben Heródes sírját keresték vezető archeológusok – most jött a hír: megtalálták, mégpedig Heródionban, a róla elnevezett palotában, Jeruzsálemtől délre.
Az archeológusok, Éhud Necer professzor vezetésével, bemutatták az általuk felfedett, kőkoporsót, amely szerintük Heródes tetemét tartalmazta. Ezt, a nagy felkelés idején, a zsidó nacionalisták darabokra törték. Necer professzor (70) a heródiáni korszak építészetének nagy szakértője, közel 30 éve keresi a sírt, amelyről Josephus Flavius is ír visszaemlékezéseiben.
Heródes, aki király volt Júdeában a római megszállók kegyelméből – edomita prozeliták ivadéka volt. Kegyetlenségéről volt híres, a Talmud például arról tudósit, hogy kiirtotta a Hasmoneus családnak még írmagját is – mert hatalmát féltette tőlük – és még feleségének, Hasmóneus Mirjamnak, sem kegyelmezett. Széleskörü építéseivel tette nevét híressé: ő építette fel a mácádai sziklavárat, és ő renováltatta a Szentélyt. Ez a tette kivívta a Talmud-bölcsek elismerését, akik azt mondták, hogy”aki nem látta a Heródes által felújított Szentélyt – életében nem látott szép építményt”. (Szukká 51b).
A SZOCHNUT NÉGYSZERESÉRE AKARJA EMELNI AZ ÉVENTE BETÉRÍTENDŐ ÓLÉK SZÁMÁT
A zsidóságba való betérés nem matematika kérdése – reagálnak az Izrael országos főrabbinátus illetékesei arra az új javaslatra, amit a Szochnut vezetősége terjesztett elő és melynek lényege: megnégyszerezni a rabbinikus bírák (dájjánok) számát, hogy ezáltal évente nyolcezer új ólét lehessen betéríteni a zsidóságba – a jelenlegi 2000 helyett.
Mint ismeretes, Izraelben jelenleg igen nagy számú pravoszláv-keresztény orosz olé él, akik az un. Hazatérési Törvény alapján jöttek az országba, miután felmutattak egy valós (vagy fiktív) zsidó nagyapát. Ezek nagy részének eszük ágában sincs betérni, többségük tartja pravoszláv vallását és ünnepli ünnepeit és nem a bírák számán múlik hányat lehet közülük évente a zsidóság kebelére ölelni – mondják a Rabbinátus köreiben.
Aki a Szochnut elnöke, Zeév Belsky, mellett a gyorsított eljárású betéréseket szorgalmazza, az nem más mint Jákov Neemán ügyvéd, volt igazságügy miniszter. A makói születésű, vallásos, Neemán, annak idején a kormány által létesített Betérési Bizottság elnöke volt. Ma Neemán (Neuman) a betérések könnyítése mellett foglal állást . Mivel a Szchnut 40 új rabbinikus bíró ad hoc kinevezéséről beszél, nemrég összeült a jeruzsálemi Jesurun nagytemplomban, negyven un „vallásos-cionista” rabbi, akik hajlandónak nyilvánították magukat a feladat betöltésére, akár önkéntes alapon is.
Az egyik oldalon tehát meg van a hajlandóság – mondják a rabbinátuson – „a vőlegény már beleegyezett – de a „menyasszony”, a nem zsidó ólék, nem akarnak kötélnek állni…
Két bócher a csomagtartóban…
Mi történik akkor, amikor a jeruzsálemi lakós guri rebbe, rabbi Jákov-Árje Álter, külföldre utazik?
Semmi különös, mondhatja valaki. Egy adjutánsa megveszi neki a jegyet – El-Al gépre, természetesen – valaki becsomagol neki, és kikocsizik a reptérre. Ott V.I.P. fogadtatásban részesül, nem áll sorban a különböző vizsgálatokon, hanem egyik-másik híve – persze minimum Knesszet képviselők, kiviszik egyenesen a gépmadárhoz, amelyre felszáll.
Ebben eddig semmi különös nincs. Ez Izraelben majdnem minden „fejesnek” kijár. No de mi történik, ha a rebbe több százezer híve közül, valaki(k) ki szeretnének kísérni őt a reptérre? Ez már jóval bonyolultabb. A hívek nagy többsége józanul gondolkozik és tudja hogy ez – lehetetlen. Akik nem gondolkoznak józanul, azok bemásznak a csomagtartóba.
Ez történt nemrég is, amikor két ortodox képviselő két autóval, kísérte ki a rebbét. Egyikük, Smuél Halpert, aki kolozsvári születésű és a vizsnyici rebbe híve, míg a másik a „litvák” Ábrahám Ravitz.
Amikor a két autó az un. „Steril”, szigorúan biztosított területre ért – amely emberfia előtt zárva van – a biztonságiak nagy megdöbbenésére két bóhert láttak kimászni a csomagtartóból. Melyikből? Erről folyik most a vita mivel a két honatya egyöntetűen cáfol.
És ha szerencsétlenség történik és a biztonságiak tüzet nyitnak? – kérdezik a szalagcímek a bulvársajtóban?
Válasz nincs. Még szerencse hogy a bóherok nem néznek ki palesztin terroristáknak…
Hasfelmetsző Jack (is) zsidó volt – állítja egy dél-afrikai történész
Ezzel a publicitással aztán nem sokra megyünk, de tényektől nehéz szabadulni. Valaki, valamikor azt mondta, hogy minden híres – vagy hírhedt ? – ember zsidó és íme…
Egy dél-afrikai történész most közzétett tanulmánya szerint az 1888-ban „működő” londoni gyilkos, aki előszeretettel gyilkolta a prostituáltakat és aki a Hasfelmetsző Jack becenevet kapta – nem volt más mint egy Joseph Silver nevű bevándorolt lengyel zsidó, aki a tevékenységéhez szükséges „szellemi indíttatást” Ezékiél könyvéből nyerte, ahol a próféta Oholát és Oholivát (utalás a két zsidó királyságra, Júdeára és Szamáriára)két prostituálthoz hasonlítja.
A történész, Charles Van Onselen könyvet irt „felfedezéséről”. Szerinte már annakidején is gyanakodtak a londoni hitsorsosok, hogy Jack fedőneve mögött egy zsidó áll, de féltek az esetleges antiszemita reakciótól és inkább hallgattak. A rendőrség soha nem fogta el a gyilkost, bár sok gyanúsítottat letartóztattak. Onselen könyve kedvező fogadtatásra talált, bár „szakértők” szerint egyáltalán nem biztos, hogy valóban Silver volt a legendás Jack…
„Szabad-e életmentésből, egy halott húsából enni”?
A SOÁ VÉRFAGYASZTÓ RESPONZÁI
Egy most megjelent izraeli diszkett több száz, a Sóával összefüggő responzát tartalmaz, melyek alkalmasak álmatlan éjszakákat okozni az eseményeket csak hírből ismerő embereknek.
A 150 responza könyvből válogatott vérfagyasztó anyag, amit „SU”T Hásoá néven egy Nötiv Háháláchá nevű intézet adott ki, összefoglalja mindazt amit ezen a téren tudni lehet. A könyvek között néhány ritka, nehezen hozzáférhető mű.
Rabbi Jósuá Mose Áronszont (aki később Petach Tikva főrabbija lett)megkérdezte egy ismerőse a Buchenwald-Theresienstadt halálmars során, szabad-e egyik társukat, aki az úton meghalt – megenni és ezzel talán, életben maradni, mivel „közeli a felszabadulás és kár lenne, ha most halnánk meg az utolsó pillanatban? A rabbi sírva fakadt, majd azt mondta: lehet hogy a halacha szerint (Pikuách Nefes – életmentés) szabad, de könyörgöm, Istenem, vedd el lelkem, hogy ne süllyedjek ilyen mélyre…!” (A zsidó Midrás-irodalomban csak a Szentély pusztulása idején van említve kannibálizmus, mint az átok egyik megnyilvánulása.)
Másik kérdés, mit lehet tenni egy síró csecsemővel egy bunkerban, melyben üldözött zsidók bújnak el és az őket kereső nácik megtalálhatják őket a sírás alapján. A válasz: ha a sírás veszélyezteti a bujkálókat – szabad a csecsemőt egy párnával elhallgattatni (megfojtani!).
Kovnában az ottani rabbi azt pászkenolta, hogy szabad a gettóban a zsidóknak megölt testvéreik levetett ruháit használni, ha nincs rajtuk vér. Mások ellenezték ezt
Ajánlatos lenne a diszkettet több nyelvre lefordítani és a Sóá-tagadóknak megküldeni.
Ajándékba
A SOÁ ÉLETBEN MARADOTTJAINAK EGY HARMADA (Izraelben) NÉLKÜLÖZŐ, SZEGÉNY
80 ezer idős, beteg zsidó Izraelben, a Soá életben maradottjainak egy harmada, olyan szegény mint a templom egere – közli egy új felmérés. Több mint 46 ezer közöttük, egyedülálló, beteg, geriátriai kezelésre szoruló ember.
Az említett egy harmadból 57% 76 éven felüli, míg 20 százalékuk több mint 86 éves.
Senki nem tagadja hogy a most közzétett jelentés „eredménye” szégyen a zsidó államra nézve, amely annakidején milliárdokat vett fel a német kártérítéstől, hogy ezen emberek nyugodt öregségét biztosítsa. Most horror történetek járnak emberekről,akik nem váltják ki az orvos általa nekik felirt recepteket, mert nincs pénzük megfizetni az árát.
Az életben maradottak szervezetei gyengék, nem áll mögöttük jelentős erő
és az „illetékesek”, amellett hogy sopánkodnak, nem tesznek semmit. Az a morbid vicc járja, hogy Olmert miniszterelnök, amikor a jelentést elolvasta, megígérte, hogy húsz éven belül nem lesz egy Sóá életben maradt sem hasonló helyzetben…
Az idős, beteg, gyakran magatehetetlen embereknek nincs pénzük fogaikat megcsináltatni, hallókészüléket vásárolni, stb. Akit a kormány elismert mint 40% Sóá rokkantat – rendszerint mentális állapota alapján – annak havi 1700 sekelt ad a kormány, ami kb. 400 dollárnak felel meg. Akinek ez az egyetlen jövedelme (a nemzeti biztosítótól kapott csekély nyugdíjon kívül) annak bizony felkopik az álla.
„antiszemiták” New-Yorkban
Nemcsak Izraelben (vagy Pesten) nehéz zsidónak lenni.
New-Yorkban is.
Íme, a legfrissebb sztori.
Egy Bné-bráki hitsorsos New-Yorkba utazik ifjú feleségével, aki a kilencedik hónapban van. Ott is Brooklynban szállnak meg és szombat az asszonyka érzi, hogy „lehet hogy kezdődik”.
Nem baj, megyünk kórházba, találunk egy sábesz-gój sofőrt – mondja a világlátott férj. Telefonál, rendel egy taxit, de kéri, hogy a sofőr ne legyen zsidó.
Lemennek, bekászálódnak a kocsiba és tört angolsággal kérik a sofőrt, vigye el őket egy közeli korházba. Az nagyokat bólogat és elindul.
Ennek utána a férj hallja a kihangosított mikrofonban, a diszpécsert, héberül: „Icik, viszed az antiszemitákat?”!
2007.05.22.
