Forrás: JNA – Jewish News Agency
40 rabbit küldenének nyugdíjba – 65 éves korban – de az illetékes miniszter nem hajlandó aláírni…
A jó hírek: már alábbhagyott a nagy hőség és van remény rá, hogy kiszlév és tévét havában (a gyengébbek kedvéért: a téli hónapokban) már nem lesz olyan nagyon meleg.
A rossz hír: egy miniszterelnökségi főtisztviselő határozata szerint sürgősen nyugdíjba küldenek Izraelben több mint negyven városi, illetve lakótelepi rabbit, akik elmúltak 65 évesek.
A zsidó hagyomány szerint egy rabbi nem megy nyugdíjba – a fogalom nem létezett sem az ókorban sem a középkorban – hanem addig szolgál amíg él. Állását, rendszerint, fia örökli, ha alkalmas rá. Mivel a modern állam ebben nepotizmust lát, ma már ritka az ilyen „örökség”. Az állam bácsi szerint egy rabbi nem több, mint egy egyszerű közalkalmazott, aki – Izraelben – 65 éves korában nyugállományba kerül.
A miniszterelnökségi Hivatal határozatát egy Spiegler nevű tisztviselő fogalmazta meg és küldte el írásban az érdekelt feleknek. Ez a Spiegler vezeti a Hivatal azon részlegét, amely a vallásügyekkel foglalkozik – egyfajta „Egyházügyi Hivatal – mióta felszámolták a sok évtizede működő vallásügyi minisztériumot, amely mindig a vallásos pártok kezében volt. Ezt a rosszemlékű Lapid-párt számolta fel, amikor vallásellenes programját akarta megvalósítani és „a vallást elválasztani az Államtól”, ami zsidóknál lehetetlen.
Azóta ez a párt (úgy hívták hogy Sinuj-változás) már a múlt lidérces emléke és a miniszterelnökségen egy vallásos (Sászpárti) tárca nélküli miniszter vezeti a vallási ügyeket. Ez a miniszter – Jichák Kohen – azonnal közölte, hogy „Spiegler levele érvénytelen. Itt én állapítom meg ,mi történik és nem Spiegler aki egy egyszerű tisztviselő. Én inkább őt küldeném el mint a rabbikat! Kicsoda ő hogy leveleket küldözgessen idős és megbecsült rabbiknak?! Senki nem fogja kényszeríteni a rabbikat, hogy nyugdíjba menjenek!”
Mint kiderült a szakszervezet is ellenzi a kényszernyugdíjazást, „amire nem volt precedens Izraelben”.
Válaszként a miniszter szavaira Spiegler közölte, hogy „semmiféle fenyegetés nem tántorítja el őt küldetése teljesítésétől – a törvény betűje szerint”.
Most vagy kormányválság lesz az ügyben (de a miniszterelnöknek nagy szüksége van a Sász párt 12 mandátumára) vagy közfelkiáltással elhalasztják a problémát – télre. Kánikula nem alkalmas ilyen sorsdöntő problémák megvitatására – mondja egy jó humorú honatya.
A KELETI ZSIDÓK MÁR MEGBOCSÁTÁSÉRT ESEDEZNEK
A múlt szerdán volt elul havának első napja (Ros Chódes), de az izraeli szfárádi zsinagógákban már elkezdték mondani a bűnbánati zsolozsmákat (szlichot), míg a vallásos askenázoknak, csak Ros Hásáná előtt egy héttel jut eszükbe, hogy hátha van valami, amiért bocsánatot kell kérniük és akkor kezdik el a Szlichot-ot mondani, korán reggel, hajnalban.
Ennek a különböző szokásokban eredező különbségnek nincs elvi jelentősége, de emellett számos vicc és ugratás alapját képezi. A leggyakoribb az, amikor az askenázi zsidó azt mondja szfárádi kollegájának/szomszédjának, hogy biztos sok vétke van és azért kell egy teljes hónapon keresztül bocsánatot kérni. Bezzeg nekünk – mondja az askenázi – elég néhány nap, maximum egy hét, hogy tisztára mossuk magunkat…
MISSZIONÁRIUSOK KATONAI TÁBOROKBAN…ÉS NÉPKONYHÁKBAN (ahol újszövetségi levest osztanak)
A különféle keresztény szekták misszionáriusai nem bírják elviselni, hogy a zsidók még mindig nem „tértek meg” és nem fogadják el a Názáretit. Ezt korrigálandó, semmiféle trükktől nem riadnak vissza.
Újabban katonai táborokat látogatnak meg, mikor is kiadják magukat szuper-nacionalista zsidóknak, akik a kiürített gázai települések lakósainak sorsát siratják. Amikor már bent voltak, nem átallották a fiatal katonákat propagandájukban részesíteni és arra a következtetésre jutatni, hogy a megoldás: Jézus és a megváltás…
A dolog maga szigorúan törvénytelen és az egyik vallásos képviselő meginterpellálta a hadügyminisztert, kérdezvén, mit szándékozik tenni, hogy többé ne fordulhasson elő?…
– – – és ha ez nem lenne elég, a múlt héten kiderült, hogy az egyik legnagyobb tel-avivi szükségkonyhát, ahol sok száz nincstelen kap ingyen ebédet – misszionáriusok menedzselik, akik az ingyen leves mellé pamfletjeiket is mellékelik. Az illetékesek értesítették a ház tulajdonosát, aki nem tudta milyen üzelmek folynak házában. Ezt egyébként a törvény szigorúan tiltja, ugyanis tilos hittérítést folytatni anyagi előnyök ellenében. Aki éhes – az hajlamos sok mindent lenyelni, de azért mindennek van határa.
LENGYEL PAP ANTISZEMITA KIJELENTÉSEI
A pápa fogadta – a zsidók tiltakoznak – a Vatikán magyarázkodik
Varsóban él és működik egy katolikus pap, aki egy népszerű rádió-adó élén áll és sokkal antiszemitább mint a magyar „hegedűsök” legrosszabbika.
A lengyel zsidó szervezetek, valamint a Bné-Brit rágalmazás és gyalázkodás elleni Ligája (ADL) már többször tiltakozott Tadeusz Rydzik, a lengyel katolikus pap, az ultra-nacionalista Radio Maryja adó igazgatójának zsidóellenes uszító beszédei ellen és kérték a lengyel kormány beavatkozását – ez idáig eredménytelenül.
Most olaj volt a tűzre, hogy az elmúlt vasárnap a pápa fogadta Rydzyiket nyári rezidenciáján és ezzel – mintegy – legitimációt adott az antiszemita uszításnak.
A zsidók újfent tiltakoztak és a Vatikán sajtószolgálata azzal reagált hogy „magánkihallgatásról volt „csupán” szó és a pápa, 16. Benedek, csak kézcsókot engedélyezett Taddeusnak az „úrangyal imádság végén”. Egy lengyel lap, a Nasz Dziennik, korábbi jelentése szerint a pápa megköszönte a Radio Maryja hallgatóinak, hogy imádkoztak érte. Azonban a hivatalos vatikáni sajtószolgálat később minimalizálta a találkozás tényét és azt mondta, hogy ez „nem tételez fel bármilyen változást a Szentszék jól ismert álláspontjában a katolikusok és zsidók közötti kapcsolatokról”.
Mint értesülünk az „Európai zsidó Kongresszus” is tiltakozott a Vatikánban Rydzyk fogadása ellen, ami „olaj a tűzre” és támogatást ad az antiszemita papnak.
AZ EJTŐERNYŐSÖK RABBIJUKRA HALLGATTAK…
Ki parancsol az izraeli katonáknak? A fölöttesük, vagy a rabbijuk? A kérdés nem is olyan blőd, mint aminek első hangzásra tűnik.
Ugyanis, attól függ hogy milyen egységekről van. Nemrég, amikor Hebronban a hadsereg kiürített két arab üzlethelységet, ahová két zsidó család önhatalmúlag beköltözött – az ejtőernyős alakulat több vallásos, jesivabócher katonája kijelentette, hogy rabbijuk „parancsa” értelmében ők ebben nem vesznek részt. Nem „ürítenek ki” törvénytelen zsidó telepeseket.
A hadsereg ezt érthetően rossznéven vette és a politizáló katonák 28 nap elzárást kaptak és eltanácsolták őket az alakulatból, ahová többé nem térhetnek vissza.
Eddig a dolog gyakorlati vetülete. Elméletben a vita azon folyik, ki parancsol a katonáknak és tágabb értelemben, köteles-e egy vallásos katona olyan parancsot is teljesíteni, amely ellenkezik vallási felfogásával, illetve lelkiismeretével?
Amíg a vita azon folyt – hatvan éve, az Állam kiáltása óta – köteles-e egy zsidó katona szombatot szegni, ha erre parancsot kap – a parancsnokok megértést tanúsítottak és felmentették a vallásos katonákat a nem hadműveleti tevékenységtől – amit egyébként, a halacha szerint, szabad szombaton is elvégezni. Most azonban, hogy az ideológia, illetve a politika is „beszállt” a vitába – már nem ilyen elnézőek.
Megjegyzendő hogy azokról az ún. „heszder” katonákról van szó, akik négy éves szolgálatból csak másfél évet töltenek tényleges harci egységekben – a fennmaradó időt jesivákban töltik, ahol Talmudot tanulnak. Ezek érthető módon amúgy is rabbijaik befolyása alatt vannak és ez nem zavarja az izraeli vezérkart, addig amíg a rabbik nem akarják a parancsnokok szerepét (is) betölteni.
Most, ha végleges kenyértörésre kerül sor, nagyon valószínű hogy a hadsereg megszünteti a „heszder”-t és a bócher-katonákat szétszórja a különböző alakulatok között. Ez senkinek lesz jó: a bócheroknak jó ha együtt szolgálnak, míg a vezérkar nagyon értékes és magasan motivált emberanyagot lát a bócherokban, akik egyesítik a tanulást a szolgálattal, míg az ultra-ortodox fiatalok egyáltalán nem vonulnak be, hanem állandó felmentést élveznek míg a vallástalan bohém ifjúság drogosnak mutatja és hülyének teteti magát, hogy ne kelljen bevonulnia.
HOROGKERESZT A RÁGÓGUMIBAN
Igencsak kellemetlen meglepetésben volt része a 23 éves Orna Guttmannak, amikor szülővárosában, az izraeli Rison Lecionban – rágógumit vásárolt magának. A filléres rágó alkalmatosság, ami a sokatmondó Roll Bubble Gum névre hallgat – „meglepetést” ígér vásárlóinak.
Ennek a parasztfogó trükknek dőlt be Orna, amikor ezt a rágógumit választotta a sok közül.
Nos, meglepetés valóban volt a zsákbamacskában, de még milyen: egy matrica amely egyenruhás S.S. katonát ábrázol, karján horogkeresztes karszalag!
Elképzelhető Orna megdöbbenése: nagyszülei náci haláltáborban lelték halálukat és ő meglepetésként kap egy …náci katonát!
A rágógumi csomagolásán hátul, angol és arab szöveg közli, hogy Kínában gyártották.
De az importőr neve nincs feltüntetve.
Lehet hogy „csak” rossz vicc ez, vagy az Izrael-ellenes neo-náci (esetleg arab) propaganda egyik torz kinövése?
KÁDIS ÉS ZSOLTÁROK LUSZTIGER TEMETÉSÉN.
A 14 ÉVES KORÁBAN KIKERESZTELKEDETT LENGYEL ZSIDÓ FIÚ, AKI LUSTIGER BÍBOROS NÉVEN VÁRT ISMERTTÉ – ÉVENTE KÁDIST MONDOTT ÉDESANYJA UTÁN.
Most ő utána mondott egy zsidó rokon Kádist és recitált zsoltárokat – héberül.
Lustiger a Notre Dame katedrális előtt
– kinevezésekor
Ez is a Holokauszt egyik kései folytatása. 14 éves volt Áron Dávid Halévi Lusztiger, a lengyel zsidó szülők fia, aki már Franciaországban született és ott találkozott a nácikkal, az antiszemitizmussal. A Soában kikeresztelkedett, hogy életét mentse, egyre feljebb került az egyházi ranglétrán – neve most már Jean-Mary – de állandóan hangoztatja hogy ő …zsidó-keresztény, illetve keresztény-zsidó. Ez nem akadályozza abban, hogy az egyházi hatóságok Párizs érsekének nevezzék ki.
Nemrég bekövetkezett halálakor – 80 éves volt – egy zsidó rokona Kádist mondott temetésén, míg egy másik rokon héber nyelven a 113. zsoltárt olvasta fel – lelki üdvéért. Izrael-barátsága közismert volt, ebben eltért a hivatalos vatikáni állásponttól. Ö egyengette János Pál pápa izraeli látogatását 2000-ben, majd a pápa halála után az egyik esélyes jelöltként emlegették, de ő egyértelműen elutasította ezt. Sokan hiszik, hogy ha nem a „zsidó háttér” – jó esélye lett volna hogy megválasszák.
A jóbarát, Smuel Sirat,
Franciaország főrabbija
Közeli jó barátja volt Smuél (Rene) Siratnak, Franciaország főrabbijának. Sirat nemrég tanúsította, az izraeli Háárecnek adott interjúban, hogy Lusztiger évente jött a párizsi központi zsinagógába, hogy Kádist mondjon édesanyja jáhrzeitjén. Ezzel együtt Sirat és a francia rabbik állandó vitában álltak Lusztigerrel, aki több ízben kijelentette, hogy a kereszténységében éli meg zsidóságát. „Ezt nem tudtuk szó nélkül hagyni – mondja Sirat – és nyilatkozatban tiltakoztunk „a kör négyszögesítése ellen”.
Sirat hozzáteszi, hogy „megmondtam Lusztigernek: ha megtér és visszatér a zsidóságba, átadom neki a helyemet, mint Franciaország főrabbija”.
Mielőtt kinevezték Párizs bíborosának, Lusztiger azt tervezte, hogy Izraelben telepszik le és ott fog magas egyházi méltóságot betölteni. Jól tudott héberül és ismerős volt a zsidó tudományokban is – mondja Sirat, aki ezzel siratja barátját, a messze került bárányt, a Soá átvitt értelemben vett áldozatát.
Izraeli föld a bíboros koporsójára, a Notre Dame előtt tartott szertartáson. Zsidók és keresztények siratják….
2007.08.21.
